Interjúhétfő - Vendégszerző: Diana Soto

2016. november 07. - T. C. Lang

Meglepetés! Hosszabb kihagyás után ismét "interjúhétfőt" tartok! :) Ez alkalommal Diana Sotót árasztottam el kérdéseimmel, aki Az ártatlan bűnös című verses drámájával elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma elismerést a DrámaTéka pályázatán.

dianasoto.jpgDiana Soto

TCL: Habár – saját bevallásod szerint – költő vénával vagy megáldva, mégis vegyészként végeztél. A kettő elég távol áll egymástól.

DS: Eredetileg divattervező szakra jelentkeztem, majd szüleim biztatására váltottam a vegyészetre. Szerintük egy vegyészből lehet bármilyen jó szakember, de fordítva nem. Meg az a középiskola esett a lakásunkhoz a legközelebb. Bár soha nem szerettem a kémiát, de elfogadtam a kihívást, ráadásként pedig magamra találtam ebben a kevésbé népszerű tantárgyban, dolgozni azonban nem volt lehetőségem a szakmában.
A verselésnek és a kémiának nem sok köze van egymáshoz. Az egyiket tanulnom kellett, a másik utat tört magának és elapadhatatlannak bizonyult.
Vannak azonban olyan verseim, amelyekben visszaköszönnek kémiai vegyületek, képletek, az írásaimban pedig vegyészes hasonlatok.

TCL: A könyváruházak eladási toplistáin nem találunk versesköteteket. Meglátásod szerint mekkora igénye van a ma emberének a versekre?

DS: Meglátásom szerint az emberek már nem szeretik a verseket. Nincs idejük elmélyülni a rímek fergetegében, vagy még az iskolában megutáltatták velük. Azonban mindenki szereti a zenét, a zene pedig maga is vers. Az élet tele van versekkel, és a versek is az élettel.
Lehet, hogy egy amerikai író hirtelen felkapott regénye megmássza a sikerlisták csúcsát, de egy Shakespeare-t nem lehet a trónból kiütni.

TCL: Emlékszel arra a pillanatra, amikor szerelembe estél a versekkel, a költészettel?

DS: Emlékeim szerint még nem tudtam olvasni, és anyukám mesélt nekem. Szerettem volna iskolába járni, hogy magamnak olvashassak és annyit, amennyit szeretnék. Tudtomon kívül másztak a rímek a gondolataimba, s felső tagozatban már tudatosan szerettem őket. Kosztolányi Dezső verseket tanultam, és volt rá példa, hogy hetet is elszavaltam egyetlen órán.

TCL: Fel tudod idézni, hogy milyenek voltak az első verseid? Miről szóltak? Kinek írtad? Őrzöd még őket?

DS: A legelső írásim talán négysorosak voltak. Anyukámhoz írtam őket és egy rózsára hasonlítottam benne.
12 éves koromban kezdtem komolyabb témákat is fontolgatni, írtam a lavináról, a kertünkben lévő fákról és a faluról, ahol akkor éltünk. Már akkor is a sima lapra szerettem dolgozni, ez a mániám a mai napig megmaradt. Ezeket a verseket féltve őrzöm, segítenek a célon tartani a szemem.

TCL: Mi az ars poeticád?

DS: Verseimben sorra visszaköszönnek a természetvédelmi témák. Az emberiségről írok, a gonoszság elszabadulásáról és a romokról, amiket lépteikkel hátrahagynak. A drámában társadalmi helyzeteket jelenítek meg, és olyan problémákra ismer rá az olvasó, amely napjainkban is rengeteg gondot okoznak.

TCL: Egy-egy pillanatot, érzést igyekszel megragadni, vagy inkább a főbb életeseményeidet örökíted meg műveidben? Miből merítesz ihletet?

DS: Amikor látok egy érzelmeket kiváltó szituációt, írnom kell. Amikor hallok valami kedélyeket felborzoló eseményről, írnom kell. Amikor szomorú vagyok, írnom kell.
Nem életeseményeket, hanem szinte kézzel fogható érzelmeket ragadok meg. Mert míg az életem különbözhet másokétól, az érzéseink hasonlóak.

TCL: Hogyan néz ki nálad egy vers megszületése: leülsz és tökéletesre faragod, vagy olykor-olykor előveszed és csiszolgatod?

DS: Általában tervezés nélkül ragadok tollat, és papírra vetem a gondolataimat. Javítom, számolom a szótagokat, és miközben begépelem, még változtathatok rajta. Később azonban ritkán nyúlok bele, az első sugallat szokott a legtökéletesebben sikerülni. Amennyiben egy megrendelt versről van szó, azt természetesen többször is átírom.

TCL: Széles a palettád: szonett, óda, szabadvers stb. Melyik áll hozzád a legközelebb? Vagy hangulatfüggő, hogyan verselsz?

DS: Teljesen a hangulatom vezényel. Lehet, hogy olvasok egy érdekes ritmikájú művet, és addig-addig motoszkál bennem, amíg megalkotom a saját stílusomban. Volt arra is példa, hogy ki akartam próbálni valami nehezet. Akkor született meg a szonettkoszorúm, amire igen kevés költő vállalkozik.
Szeretek különböző formákat is kipróbálni, hogy ne váljanak unalmassá az írásaim. Emellett olvasom is őket, legyen az ókori költő vagy kortárs.

nezz_fel_a_holdra.jpgTCL: Idén magánkiadásban jelent meg az első, Nézz fel a Holdra című versesköteted. Mennyire volt rögös a könyvkiadásig vezető út?

DS: A Nézz fel a Holdra kötetem kényes témájú verseket taglal, leginkább a halálról szól. Tudtam, hogy a kiadókat nem érdeklik a versek, főleg nem a hasonló témában íródottak. Nem szégyellem a magánkiadást, mert az elejétől fogva segítőkészek voltak (Underground Kiadó – a szerk.), és az interneten is sok tanácsot kaptam. A második kötetem is náluk fog megjelenni Törpekirály címmel. Emellett fontolgatok egy ekönyves megmozdulást is, mert gyorsabban és többet tudnék adni az olvasóimnak.

TCL: Mi az előnye és mi a hátránya a magánkiadásnak?

DS: Hátránya, hogy kevés emberhez jut el a könyv, és leginkább magadnak kell gondoskodnod a marketingről. Az emberek alapból elutasítják a magánkiadókat, de remélem, hogy néhány éven belül ez megváltozik.
Viszont előnyei is vannak. Te döntheted el, hogy milyen borítót szeretnél, nem szól bele a kiadó, és nem erőlteti rád az ő ötleteit. Bármekkora méretű könyvet csinálhatsz, képekkel, ha szeretnéd. Emellett a befolyt összeg nagyobb része is nálad marad. Dönthetsz úgy, hogy csak a szűk családi körhöz jusson el, vagy azonnal rendelhetsz 1000 darabot. Ezt te tudod, mert te ismered a könyved.

TCL: Aki ellátogat a blogodra, az láthatja, hogy nemcsak rímeket faragsz, hanem mesék és novellák is kikerülnek a kezed alól, illetve múlt hónapban jelent meg Az ártatlan bűnös című drámád. Honnan jött az ötlet, hogy belefogj egy drámába?

DS: Világéletemben kirázott a hideg a kötelező olvasmányoktól, azon belül is a drámáktól. Utáltam a Rómeó és Júliát, végiguntam a Hamletet, és kirázott a hideg a Lear királytól. De egyszer láttam a Twist Oliver című darabot, amit szerencsém volt később a színfalak mögül is megtekinteni. Magával ragadott a hangulata, és azonnal szerelembe estem. Akkor, ott megfogadtam, hogy írni fogok egy drámát. Bár azt el kell árulnom, hogy Az ártatlan bűnös valójában verses dráma. Utáltam Shakespeare-t, mégis a nyomdokaiba léptem.

TCL: Cselekménye Mária Antónia köré szövődik. Miért pont rá esett a választásod?

DS: Amikor megláttam a pályázatot, azonnal tudtam, hogy most jött el a drámaírás ideje. Nem akartam egy külön világot kitalálni, hanem a történelmet kutattam. Egy nőt szerettem volna, aki az ő korában megosztotta a társadalmat. Először Mária Teréziára találtam, majd legkisebb lányánál kötöttem ki. Rengeteg pletyka, rosszindulatú cikkek íródtak róla, és egy kis kutatással hamar kiderült, hogy érző szívű nő volt. Megfogott a története.

az_artatlan_bunos.jpgTCL: Milyen Az ártatlan bűnös visszhangja?

DS: Akik elolvasták, pozitívan fogadták. Több olyan olvasóm is volt, aki soha életében nem olvasott drámát, mégis tetszett neki, és olyan is akadt, aki alapjáraton távol áll a versektől, mégis élvezte.
Nem akarom megváltoztatni a világot Az ártatlan bűnössel, de szeretném, ha az emberek értenék a dráma mondanivalóját, és ezután szívesebben olvasnának.
Emellett már készülődik legújabb drámám is. A szintén verses dráma most a bibliai időkbe repíti vissza az olvasót, és egy Hámán nevű férfi fondorkodásaival ismerkedhet meg a gyönyörű Eszter királyné udvarában. Egy férfi, aki megpróbálta eltörölni a földről a zsidókat, és egy árva, akiből perzsa királyné vált.

TCL: A regény műfajába is belekóstoltál, az egyik készülőben lévő írásodat viszont – a beleölt időd és energiád ellenére – a kukába dobtad. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?

DS: Két hosszú év állt az oldalak mögött. Bár már akkor is hónapokra félreraktam. Fájt. Nem esett jól, de tudtam, hogy helyesen cselekszem. Talán évek múlva újra előveszem az alapötletet és megírom rendesen.

TCL: Azért ez nem vette el teljesen a kedvedet a regényírástól. Mit szabad tudni arról, amin jelenleg dolgozol?

DS: Egy ötletet a polcomon őrzök, mondhatjuk úgy, hogy még érik. Az új regényemen pedig már lázasan dolgozom, terveim szerint még idén elkészül, bár ezúttal másik kiadóban gondolkodom.
Egy fiatal özvegy botladozásait mutatja be, aki magyarként Spanyolországban lakik. Talál egy különleges átjárót egy idegen világba, ahol csak a fantáziája szabhatja meg a határokat. Azonban amit abban a világban felépít, az a valóságban eltűnik. Lélektani fantasynek hívnák, egy icipici krimis vonallal. Nagyon szeretem írni, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogom félrerakni.

TCL: Spanyolországban élsz. A környezeted tudja, hogy mivel foglalkozol?

DS: Igen, tudják. Barátaim, ismerőseim ismerik az író vénámat. Megszokták, hogy a táskámban ott lapul egy jegyzetfüzet, és bármikor félrevonulok írni. Csillogó szemekkel szoktak kérdezgetni, és buzdítanak a fordításra is. Talán néhány éven belül már spanyolul is írhatok.

TCL: A távolság mennyire nehezíti meg, hogy rád találjon a hazai közönség?

DS: Sajnos teljesen. Nem tudok könyvet dedikálni, nem tudok olvasói esteket szervezni. Nem tudok az ajtókon kopogtatni a könyveimmel. Azonban nem tehetek semmit. Elfogadtam, hogy egy darabig nem az írásból fogok megélni, azonban nem hagyom abba. Mindig írtam és mindig írni fogok, az olvasók pedig előbb vagy utóbb, de meg fognak találni.

TCL: Milyen csatornákon keresztül próbálod elérni az olvasóközönséget?

DS: A Facebookon van saját írói oldalam és blogspoton vezetek egy blogot. A Facebookot napi rendszerességgel frissítem, pozitív gondolatú képeket készítek, kis idézetek osztok meg és az írásaimat. Az Instagramot is előszeretettel használom. Emellett a Képzeld el című folyóiratban jelennek meg verseim. Poet.hu-n is olvashatók a verseim, és van egy mappa a gépemen, ami tele van videókkal. Még buzdítom magamat, hogy készítsek egy YouTube csatornát.

TCL: Részt veszel különböző megmérettetéseken? Mennyire ösztönöz egy-egy pályázat?

DS: Nyomon követem a versenyeket, és szűröm őket. Ha nem nyerek semmit, se keseredek el, hiszen minden ember más. Persze vannak pozitív tapasztalataim is, Az ártatlan bűnös elnyerte a legjobb történelmi ihletű dráma címet a DrámaTéka drámapályázatán.

TCL: A Nézz fel a Holdra című könyvedben nem éppen könnyed, vidám verseket foglaltál csokorba, hanem elgondolkodtató, társadalomkritikát megfogalmazó, reménytelenséget és magányt tükröző írásokat. A decemberben megjelenő Törpekirály című versesköteted is ezt a vonalat követi?

DS: A száz versből három-négy kapcsolódik hangulatban a Nézz fel a Holdra címűhöz. A Törpekirály sokkal veszélyesebb vizekre evez. A versek az emberiségről szólnak, pusztításról és társadalomkritikáról. De beszéljen helyettem a címadó vers:

Törpekirály

Foltokként haladnak el messzi tájak,
Zöld cseppjei sárguló lelkére vigyáznak.
Itt-ott belepiszkít a harmóniába
A világ ura, a lét törpekirálya.

Balzsamozza tetemét, ünnepel rajta,
Evilági féreg, a legrosszabb fajta.
Belepiszkít a zöldbe, fakítja kékjét,
Nincsenek erők, kik őt számon kérjék.
Haragszik magára, elnyomja mélyen,
Ég felé néz, hogy vele helyet cseréljen.
Kívánja a Napot, s kívánja a Holdat,
Irigykedve nézi a bűzlő halottat.
Nem szereti színeit, átfesti táját,
Óceánunk kékjét, létünk ibolyáját.

Nézem tovább a foltokat, a tájat,
Ahogy cseppjei lelkére vigyáznak.
Folyton belepiszkít a harmóniába,
A lét ura, a világ törpekirálya.

TCL: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

DS: Írok tovább. A versektől nem búcsúzom el, köteteim fognak még megjelenni, ahogy drámáim is. Regényeken is dolgozom, és dolgozni is fogok. Szeretném ekönyvként megjeleníteni az írásaimat, és minél több helyen elérhetővé tenni. Emellett a spanyol írásról álmodom. De ami késik, az nem múlik. Köszönöm a lehetőséget!

TCL: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

Diana Soto könyveiről és azok elérhetőségéről bővebben itt olvashattok, illetve ha szeretnétek megnyeri a Nézz fel a Holdra vagy Az ártatlan bűnös elektronikus változatát, akkor látogassatok el ide!

Olvastátok már a többi interjúmat?

alampasnyomaban_1.jpgItt találjátok a könyves beszámolóimat, és ide kattintva tudtok beleolvasni A Lámpás nyomában című misztikus szerelmes regényembe, aminek hamarosan megjelenik az új kiadása!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom