Ezt olvastam - Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad

2017. március 31. - T. C. Lang

Néhány hónappal ezelőtt felkeltette a figyelmemet egy könyv, szorgalmasan csipegettem az információmorzsákat, mígnem jött egy akció, melynek keretében szinte ingyen le lehetett tölteni az e-könyvet. Életem egyik legjobban befektetett 200Ft-ja volt (nagyon jó szórakozást nyújtott) – és most dedikált példányért kiált!

Egy fiatal, gyermekre vágyó házaspár maga mögött hagyja New Yorkot, és Angliába költözik. A férj, Simon az új munkahelyén igyekszik helytállni, míg felesége, Kate a ház felújítását irányítja. A lány a munkálatok közben rábukkan egy 19. századi levelezésre, mely fenekestül felforgatja addigi életét. Dióhéjban így lehetne összefoglalni Sienna Cole és Laura Porter naplóregényének, a Száz évvel utánad alapszituációját.

szazevvelutanad.jpg

A történet két szálon indul el: egyrészt olvashatjuk Kate sorait, aki korábbi sikertelen beültetése után, orvosa tanácsára kezd el naplót vezetni; másrészt nyomon követhetjük Ciaran és Amélie bimbódzó románcát, mely a férfi üzenetével indul.

Szeretnék jó feleség lenni, szeretnék az maradni, aki egykor voltam, de úgy érzem, szétszakadok. Az anyaság most olyan cél számomra, ami mellé nem fér meg a többi szerep... (...)

Akármilyen tulajdonságaim és adottságaim is legyenek nőként, ha nem lehetek anya, mindig csak fél ember maradok. (...) Ez nem társadalmi elvárás, ez a természet legősibb alapköve!

Kate nőiessége kiteljesedését látja az anyaságban, mely természetes úton nem adatik meg neki. Megtudjuk, hogy egy újabb beültetésre készül – de férjével addig is bíznak a csodában és próbálkoznak. Kínjaikat – főleg a lányét – csak az tudja igazán átérezni, aki maga is megtapasztalta, milyen az, amikor késik a gyermekáldás. Amikor minden egyes együttlét a megfoganás reményében történik. Amikor a tudomány átadja a helyét a spontaneitásnak. És jön a reménykedés, végül a csalódás. És ezek ismétlődése, újra meg újra. Őrült mókuskerék ez, amiből nehéz szabadulni… A szerzők nagyon rátapintottak a lényegre. Olvasás közben elgondolkodtam: vajon hány kapcsolatot őröl fel egy gyermek utáni kétségbeesett vágyakozás a valóságban…?

Vörös rózsák nyíltak szívem szikkadt földjén. A legszebb, legédesebb szirmok, miket szemem valaha láthatott, s micsoda gyönyörteljes kontraszt s harmónia egyben a mogyorószín fürtök tengerében hullámzó sziromladikok raja! Az aranyló vízfodrok hófehér partot nyaldosnak; tiszta s fénylő, mint Tasmánia homokja… a tekintet szinte fölperzselődik rajta. De várj, vándor, ki pillantásodat vetetted e tájra, tovább érve smaragdzöld tengerszem nyílik, mély, mint a feneketlen óceán, s megannyi titkot rejt! Hogy is lehetne szótlanul elhaladni e szépség mellett? A természet nem alkothatott ily lélegzetelállító csodát, csakis Isten festhette, szerető s gyengéd kézzel húzva minden egyes görbéjét s egyenesét!

Kate-nek a szenvedéllyel átitatott levelek jelentik a pótlékot, betöltik a gyermektelenség által okozott űrt; utolsó mentsvárként kapaszkodik beléjük: a kegyetlen valóságból a régmúlt romantikájába menekül, akaratlanul is eltaszítva férjét. Környezete képtelen megérteni ezt a ragaszkodást és a változást, melyet hirtelen jött lelkesedése, megszállottsága okoz. Férje ahelyett, hogy támasza lenne, inkább a munkába temetkezik, és más ölén keres vigaszt.

Ciaranról eleinte nem sokat tudunk, mindössze annyit, hogy egy grófkisasszony után epekedő piperkőc; azonban ez csupán egy apró mozaik, teljes képet a naplója alapján alkothatunk róla – és életén keresztül az egész korról: a társadalmi ellentétekről, felemelkedésről és bukásról, a különböző sorsokról. A múltba tekintve romantikusnak tűnik a 19. század: a pompa, a szép ruhák, a bálok, a csodálatos szerelmi vallomások... De a köznépnek sehol nem volt könnyű élete. Sokszor elszorult a szívem, helyenként könnyeztem... Aki követi a blogbejegyzéseimet, tudja, hogy engem nagyon el lehet venni a lábamról azzal, ha egy történetet a történelembe ágyaznak és valós eseményeket sorakoztatnak fel. Nem mindenkinek sikerül, de Sienna Cole-nak és Laura Porternek igen.

Miközben Kate viszonya megromlik férjével, Ciaran és Amélie köteléke szorosabbra fonódik, majd a jelenbéli pár kibékülésével párhuzamosan véget ér a múltbéli románc, s amikor Ciaran rátalál élete szerelmére, Kate élete omlik össze – kapcsolataik ellentétes amplitudóval hullámoznak. Nagyon szépen felépített, „megkomponált” regény.

Simon és szeretője levelezése számomra kicsit kilógott a sorból, de árnyalta karaktereiket, illetve mintha néhol a levelezés megelőzte volna a naplóbejegyzéseket, de lehet, csak én éreztem így. Azonban ez sem csorbít az értékén.

(...) be kell látnom, hogy most még egy ilyen "fiktív barát" is jól jön.
Tehát, kedves Naplóm... Nem. Ez nekem így nem megy...
Ned. Mostantól Nednek foglak hívni! Szóval, Ned! Helló! Remélem, minden rendben veled, hozhatok neked valamit? Innál egy pohár virtuális bort? Mhhhmm... mindjárt letöltök egy palackkal a Google-ból.

Jókat mosolyogtam Kate szabad szájú megjegyzésein, amelyek a történet előrehaladtával – a levelek hatására – egyre finomodtak. Ciaran sorainak régies fogalmazása pedig hozzájárult, hogy teljesen bele tudjak süppedni az adott korba. Üzenem mindazoknak, akik dagályosnak titulálták: nem az, hanem avíttas! Az értelmiségi lányé pedig választékos. (Persze akinek A szürke ötven árnyalata az etalon, annak igen, dagályosnak fog tűnni...) Nekem tetszett a modern és régies fogalmazásmód váltakozása. A hasonlatok pedig egyszerűen lélekemelőek!

Párhuzamot tudok vonni a könyv egyes elemei és a Dorian Gray arcképe között: Ciaran sincs tisztában addig előnyös külső jegyeivel, míg meg nem tekinti saját portréját, melyet utána eszközként használ. Folyton Cillian Murphyként láttam a lelki szemeim vetítővásznán, amelyben valószínűleg ír származásuk és neveik hasonlósága is közrejátszott.

Egyik kedvenc karakterem Sarah volt, igazi belevaló nőszemély! A hasamat fogom a nevetéstől, amikor felidézem, mit válaszolt, amikor megkérték a kezét! Hogy ki ő és mit felelt, kiderül a könyvből! :)

(...) olyan ezeket a leveleket olvasni, mintha a legfinomabb csokoládét ízlelgetném, vagy mintha a legdrágább parfümöt fújnám magamra... Körbejár a jó illatú permet, beborít, és velem marad egész nap. Hihetetlen, hogy milyen szépen vannak megírva! Ha újjászületnék és minden írói kurzust elvégeznék, akkor sem tudnék kipréselni magamból egy olyan csodálatos hasonlatot, amiből itt soronként három is akad. És ez egy átlagos levél! Oké, szerelmes levél... azokat mindig kicsit túldíszítették a tanár úr szerint, de még akkor is! Miféle szerelmes "üzeneteket" küldözgetnek manapság a férfiak a nőknek – ha egyáltalán veszik a fáradtságot? "Tecce' kisanyám, jössz egy körre? - és ez még a finomabb verzió.

A szerzők erős társadalomkritikát fogalmaztak meg Kate gondolatain keresztül, és ifjú korukat meghazudtoló bölcsességeket csempésztek a történetbe, melyeknek Ciaran a szócsöve.

Épp ez a sors végső kegyetlensége: a fiatalt vakká és süketté teszik az álmok, a remény, mi egyre csak az ismeretlen felé hajtja, röpíti őket. Az öreg pedig néma. Szavát nem hallják, hiába őrjöng s toporzékol, hiába akarja megmenteni magzatait ugyanazoktól a tragédiáktól, mik vele már megestek. Mindenki ugyanolyan balgán sétál bele ugyanazon csapdákba, újra meg újra, évszázadokon, évezredeken át. (...)

Élj! Szeress! Sose alkudj meg! Találj egy társat, ki élethosszig hű párod lehet! S mikor csak lehetőséged adatik rá, légy boldog! Nem tudhatod, mikor ér véget. S ha véget ér, vége az életnek is.

A regényen meglátszik, hogy rengeteg kutatómunka áll mögötte. A szerzőpáros rendszeresen oszt meg részleteket a kutatási anyagából a weboldalán, érdemes felkeresni.

Nem szoktam telepakolni a bejegyzéseimet idézetekkel, de a fentieket olvasva talán megértitek, miért bűvölt el engem annyira a könyv! Nem egy könnyed tiniregény, és nem az „egybites” olvasóknak szól. Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket – és ha annak mély mondanivalója van. Ők viszont bátran kapják le a könyvesbolt polcáról, vagy rendeljék meg/töltsék le a Bookline-ról vagy a kiadó webshopjából!

*

Szeretitek a kalandot, a romantikát? És az angyalokat? Kíváncsiak vagytok, milyen a pokol?
Ha minden kérdésre igen a válaszotok, akkor ajánlom figyelmetekbe az A Lámpás nyomában című könyvet, melyet 2017. április 1-7. között 25% kedvezménnyel vásárolhattok meg. További információkért, érdekességekért kattintsatok ide.

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Itt találjátok a könyves beszámolóimat, itt pedig az interjúimat.

Olvasásra fel!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom