Ezt olvastam - Sienna Cole: Lefelé a folyón

2018. április 03. - T. C. Lang

Találkoztatok már olyan könyvvel, amelynek az olvasása közben úgy éreztétek, hogy a gyomrotok lapról lapra haladva zsugorodik, mégis muszáj falni a sorait, a gondolataitok folyton a cselekményen kattogtak, és a karakterek befurakodtak az álmotokba éjszaka? Én pont ezt éltem át a Lefelé a folyón című regény olvasásakor.

T. C. Lang (@tclang.szerzo) által megosztott bejegyzés,

Sienna Cole nevével tavaly márciusban találkoztam először, a Száz évvel utánad című regény kapcsán. Elolvastam, és rögtön beleszerettem a stílusába. Alig vártam a Négyszáz nap szabadság-ot, ami szintén lenyűgözött. Most pedig hatalmas megtiszteltetés ért: Sienna felkért, hogy olvassam el új könyvét, a Lefelé a folyón-t, megjelenés előtt. Hálásan köszönöm neki és a kiadónak a lehetőséget!

Míg a Négyszáz nap szabadság borítója kalandot és bohóságot, addig a Lefelé a folyón Tenessee-t ábrázoló borítója drámát és feszültséget ígér – és ad.

A könyv a középiskolás Alice 2002-ben írt levelével kezdődik, amelyben a lány leleplezi az iskolaigazgatóval folytatott bűnös viszonyát. Ez a levél indítja el az események folyamát, és köt össze olyan sorsokat, amelyek egymással párhuzamosan haladtak volna. Ezt követően a cselekmény nemcsak több szálon fut, hanem több idősíkon is mozog.

A rövid prológus után Lynn jelenben, 2017-ben játszódó fejezete következik. Az asszony pultos Hohenwaldban. Lynn az a fajta nő, aki mindig rosszul választ férfit, és egyik ilyen kapcsolatából született – immár tinédzser – lánya, Sheila, akit egyedül nevel, kapcsolatuk irigylésre méltó. Anyagi nehézségeik egyre inkább elhatalmasodnak rajtuk, ezért amikor egy arrogáns vendég, Jeff szállást keres, Lynn, félretéve rossz érzését, kiadja neki a telkén álló lakot. A nő az idő előrehaladtával egyre erősebb vonzalmat táplál a titokzatos Jeff iránt, aki mindent megtesz, hogy elriassza magától Lynnt.

A romantika ellenére már ebben az epizódban is sötét tónus uralkodik. Együttéreztem Lynnel (aki Jennifer Coolidge-ként jelent meg a lelki szemeim előtt pergő filmben), szurkoltam neki, hogy forduljon jobbra a sora – és hogy repessze meg, döntse le a Jeffet körülvevő képzeletbeli falat. Bevallom, Jeff (akit Kristofer Hivjuként láttam magam előtt) hamar a bűvkörébe vont, gyengéim az ilyen, fájdalommal teli, művészlelkű karakterek.

A következő egységben visszarepülünk az időben egészen 2002-ig, Frank, a levélíró Alice apja veszi át a főszerepet. Frank Lynn szöges ellentéte: sikeres újságíró, boldog családi életet él, de ez nem gátolja abban, hogy nagy kanállal falja az életet. A férfi a televízió hírműsorát nézve szembesül azzal, hogy lánya az iskolaigazgató szeretője volt, majd elnyelte a föld. Mindenki máshogyan reagál Alice tettére és eltűnésére: van, aki az áldozatot látja benne és aggódik érte, más elítéli és dühös rá. Frank elveszíti józan ítélőképességét, megszállottan kutat lánya után, útja Hohenwaldba vezet. Kutatás során rég elfeledett sérelmek törnek a felszínre. Alice nem tűnik fel ebben a fejezetben, jelleme szép lassan mégis kibontakozik előttünk.

Anyaként engem nagyon mélyen érintett Frank fejezete, fájt minden sora. Átéreztem Frank megszállottságát, és habár egy sötét árny végig ott lebegett, reméltem, hogy sikerrel jár a magánakciója. A többi családtag reakciója is életszerű volt. Ez a rész több kérdést boncolgat. Ismerjük a családtagjainkat? Bele lehet nyugodni egy gyerek eltűnésébe? Túl lehet élni ép ésszel egy ilyen tragédiát?

Ezután az írónő Jeff, a társadalomba beilleszkedni képtelen festő visszaemlékezéseit tárja elénk. 2002-őt írunk, a fiú a Marylandy Egyetem hallgatója. Mesél a gyermekkoráról, a lányokhoz és a festészethez fűződő viszonyáról. Anyja nagyon erős asszony, vallásos nevelésben részesíti, de a hitet egyfajta fegyverként használja. Jeff életében új szakasz kezdődik, amikor az egyetemen megismeri a skatulyákat és korlátokat el nem fogadó festőművész professzort, Paul Mitchellt, aki új világot tár fel előtte. Jeff kétségbeesetten igyekszik megfelelni mindkét bálványának. Miközben egyre inkább elveszíti önmagát, művészi karrierje szárnyalásnak indul. Festészetről, absztrakt művészetről szóló fantasztikus leírások tarkítják a fejezetet.

Jeff gyermekkorának olvasása közben összefacsarodott a szívem, legszívesebben magamhoz öleltem volna szegény gyereket. Talán az anyja észre sem vette, hogy akaratlanul is mekkora pusztítást vitt véghez fia lelkében. Míg Jeff anyja dühöt váltott ki belőlem, Paul egyszerre nyűgözött le és botránkoztatott meg.

A karakterek sokszínűek, nem idealizáltak, nem túlheroizáltak, annyira valóságosnak tűnnek, hogy szinte kilépnek az oldalakról. Önálló életet élnek. Mindegyiknek van jó tulajdonsága, de démona is. Szeretnek, szenvednek, vágyakoznak, reménykednek, küzdenek, hibáznak. Az E/1-es írásmódnak köszönhetően könnyű velük azonosulni.

Annak ellenére, hogy a belső, lelki folyamatokon van a hangsúly, a cselekmény egyáltalán nem vontatott. Az olvasónak csupán sejtései vannak, a feszültség egyre fokozódik. A könyv végén az eddig párhuzamosan futó szálak összeérnek, és fény derül minden titokra. Ha a történet eddig a szürke sötétebb árnyalataiban játszott, akkor itt feketébe vált. A szerző megajándékoz egy csepp reménnyel, hogy még keményebben vágjon a padlóhoz. Apró szilánkokra törte a lelkemet.

A könyv végül epilógussal zárul.

A festészetről szóló leírások hitelesek csakúgy, mint a tájleírások – képesek voltak elhitetni velem, hogy az Egyesült Államokban járok. Az egészet megkoronázza az írónő igényes stílusa, gazdag szókincse, választékos fogalmazásmódja.

Ez a könyv számomra nem csak egy fiatal lány eltűnéséről szólt, nem csak arról, hogy ez hogyan hatott mások életére. Hanem arról is, hogy milyen veszélyes lehet, ha elfojtjuk azt, ami bennünk lakozik, boldogtalansághoz, tragédiához vezethet, ha nem lehetünk azok, akinek a sors szánt bennünket.

A Lefelé a folyón nem egy könnyed délutáni olvasmány. Szívből ajánlom azoknak, akik nem félnek a sötét, drámai történetektől!

Kulisszatitkokért csatlakozzatok Sienna Cole Facebook-csoportjához, a könyvet pedig előrendelhetitek ide kattintva.

*

Szeretitek a kalandot, a romantikát? És az angyalokat? Kíváncsiak vagytok, milyen a pokol?
Ha minden kérdésre igen a válaszotok, akkor ajánlom figyelmetekbe az A Lámpás nyomában című könyvet, amelynek ingyen letölthetitek felét. További információkért, érdekességekért kattintsatok ide.

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Itt találjátok a könyves beszámolóimat, itt pedig az interjúimat.

Olvasásra fel!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr3013803810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.