Kalandok a fantázián innen és túl

Hármas író-olvasó találkozó Székesfehérváron

2018. február 16. - T. C. Lang

Szerettek olvasni? Kedvelitek a fantasyket, a meséket és a kalandregényeket? Szívesen megismernétek néhány hazai szerzőt?

Ha igen, akkor érdemes ellátogatnotok február 20-án 18 órakor a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermébe!

Három író, három különböző műfaj, de van valami, ami összeköt bennünket: a FANTÁZIA!

konyvbemutatoszfv.jpg

Tovább

Ezt olvastam - Hallie Nadal: Álnok érdek 1-2.

Saláth Barbara neve nem csengett ismeretlenül számomra, amikor kezembe vettem az Álnok érdek-sorozatot, amit Hallie Nadal néven jegyez: olvastam már az Egy őrült történetet, amelynek társszerzője volt, illetve több novelláját is. Az egyik ilyen novella (Mitől ember? – Holnap Magazin pályázatának harmadik helyezettje) alapötletéből született a krimisorozat.

Tovább

Ezt olvastam - Tina Markus: Pircsi és a zombizűr

A saját fiamon tapasztalom, hogy egyre nehezebb olvasásra ösztökélni a kiskamaszokat. Nem végeztem reprezentatív felmérést, de a beszélgetéseinkből azt szűrtem le, hogy a gyerekek a klasszikus meséket idejétmúltnak, „uncsinak”, a nyelvezetüket (többek között a ma már nem használt eszközök miatt) nehézkesnek találják, és a szegény legénnyel szemben szívesebben olvasnak olyan főhősről, akivel könnyen azonosulni tudnak. Ugyanakkor nem gondolom, hogy hátat kéne fordítani a klasszikusoknak. Tina Markus Pircsi és a zombizűr című könyvében eredeti módon ötvözte gyermekkorunk kedvenc esti meséit a modern történetekkel, hidat emelve a köztük tátongó szakadék fölé.

pircsi.jpg

Tovább

Élménybeszámoló a tizedik író-blogger-olvasó találkozóról

Amelyen kiemelt szerzőként vettem részt

Ha a körülmények engedik, szívesen veszek részt különböző könyves rendezvényeken, és többször is volt alkalmam élvezni az író-blogger-olvasó találkozók hangulatát.

2017 júliusában látogattam el először ÍBO-ra, ahol Garami Gábor varázsolta hangszínessé az eseményt, azaz felolvasott a jelenlévő szerzők műveiből. Fantasztikus élmény volt, hogy az ő tolmácsolásában hallhattam egy részletet abból a történetből, amelyet papírra vetettem. Az összejövetelről Nagy találkozások napja címmel született egy blogbejegyzésem is.

A szeptemberi program varázslatos volt, méghozzá szó szerint, ugyanis a boszorkányok, boszorkányos történetek köré szerveződött. Tölgyesi Lívia (Bükki bűbájosok) és Leda D'Rasi (Utolsó kívánság, Lidércfény) fantáziavilágába pillanthattak be a résztvevők. Decemberben pedig Bezerédi Zoltán színművész adta át a Bezerédj-díjat Juhász Tibor költőnek, akinek munkásságából ízelítőt kaptunk, majd kötetlen beszélgetés következett.

nr10ibo0.jpg

Annie, az IK csapat egyik alapítótagja, felkért, hogy a januári rendezvényen, ami a fantasy jegyében telik, legyek a kiemelt szerző, én pedig örömmel vállaltam ezt a megtisztelő feladatot. Meghívtam Bogár Erikát, a Tullia meséi – Őrző című regény szerzőjét, hogy legyen a vendégem.

nr10ibo1.jpg

Nem vagyok egy sarokban ülő, csendes habitusú nőszemély, sokszor akkor is locsogok, amikor nem kéne, de ha több mint fél tucat ember előtt kell beszélnem, akkor elönt a pánik. Kevés dolog tölt el ilyen rettegéssel, talán csak a pókok. Na, jó, ők inkább iszonyattal. Szóval félek, hogy nem leszek képes összehozni egy épkézláb mondatot sem, ha mégis, akkor az orbitális baromság lesz, vagy a nyelvem összecsavarodik közben, esetleg köhögőroham tör majd rám, netán elered az orrom vére, vagy rám zuhan egy műhold, beüt a zombiapokalipszis, meg ilyesmik. Élőszóban elszáll az a magabiztosság, amit a billentyűzet ad nekem, nem tudok backspace-t ütni, ami kicsúszik a számon, azt már nem lehet kitörölni, nem lehet csiszolni rajta utólag.

Szeretek mindenre precízen felkészülni, viszont megbeszéltük Annie-vel, hogy a beszélgetés spontán fog zajlani, nem egyeztettük előtte a kérdéseket és a válaszokat. Épp ezért hatalmas drukk volt bennem. Aki jó megfigyelő, észreveheti a fényképeken a kezemben lévő súgókártyát, amire – "biztos, ami biztos" és "az agyam néha olyan mit a szita" alapon – összeírtam néhány kérdést, amit Erikának szándékoztam feltenni. Szorongattam is a papírost rendesen, hogy erőt merítsek belőle, de arra nem volt szükség, hogy rendeltetésszerűen használjam.

nr10ibo2.jpg

Kattints a teljes galériáért

A menetrend ezúttal is a megszokottak szerint alakult: először a megjelent szerzők, bloggerek mutatkoztak be, ki rövidebben, ki hosszabban, majd belecsaptunk a lecsóba.

Először Bogár Erika olvasott fel A Lámpás nyomában cím misztikus-romantikus kalandregényemből, majd Annie faggatott. Elárultam néhány érdekességet a könyvről, például hogy az én világomban az apokalipszis negyedik lovasa nem éhínség, nem Ádám az első ember, és a Lilithről szóló legendákat is újragondoltam. Meséltem arról, milyen hibákat követtem el a regény első kiadásakor, miben más a második, kik segítettek annak megszületésében, miért használok írói álnevet, és még sok másról.

Utána én olvastam fel Bogár Erika Tullia meséi – Őrző című, ősmagyar alapokon nyugvó fantasyjéből. A nyelvem összecsavarodott, az e-könyv olvasóm megviccelt, és még pofát is vágtam, amit megörökített a kamera – aminek a memóriakártyája megtelt felolvasás közben, így nem sikerült az egészet rögzíteni. Ez olyan jellemző rám, de mit tegyek, ilyen az én formám. :) Legalább elmaradt a zombiapokalipszis, és műhold sem vágódott belém.

Erika a kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy nagyjából harminc éve ír, mesélt Tulliáról, eddigi megjelenéseiről, könyves tapasztalatairól, elárulta, hogy trash-metált hallgat írás közben (így már értem, hogy miért nyírja ki a karaktereit – a dinamikus zene bizonyára magával sodorja :)), és hogy milyen jó dolog gonosz karaktert írni.

És tudjátok, hogy mi volt a legjobb? Hogy a közönség sem csendben ült. És most nem arra gondolok, hogy valaki ittasan hőbörög a nézőtéren, hanem arra, hogy csak úgy záporoztak a kérdések, valóban interaktív találkozó volt. Minden résztvevőnek köszönöm ezt a felejthetetlen élményt!

Programajánló (a részletekért kattintsatok a képre):

konyvbemutatoszfv.jpg

*

Szeretitek a kalandot, a romantikát? És az angyalokat? Kíváncsiak vagytok, milyen a pokol?
Ha minden kérdésre igen a válaszotok, akkor ajánlom figyelmetekbe az A Lámpás nyomában című könyvet. További információkért, érdekességekért kattintsatok ide.

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Itt találjátok a könyves beszámolóimat, itt pedig az interjúimat.

Olvasásra fel!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

Ezt olvastam - Tölgyesi Lívia: Bükki bűbájosok

A szeptemberi író-blogger-olvasó találkozón (amikor is a boszorkányos történetek kapták a főszerepet) ismertem meg Tölgyesi Líviát, aki egy bűbájos, életvidám nő. Annie – az Imádom a könyveket csapatának alapító tagja, az ÍBO egyik szervezője – kért fel hogy bloggerként olvassam el a Bükki bűbájosokat, én pedig kapva kaptam az alkalmon, kíváncsi voltam rá. Nagy elánnal vetettem bele magamat az olvasásba.

bukkibubajosok.jpg

Tovább

Ezt olvastam - Sylvia River: Reményhajsza III.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha egy bizonyos időszakhoz tudok kötni egy könyvet, akkor következő évben ugyanabban az időszakban szeretem olvasni ugyanazt a kötetet, vagy ha sorozat, akkor a folytatást (ha nem darálom le rögtön). 2016 karácsonyát John Kenderson és Bonnie Hagman (később Kenderson) társaságában töltöttem a Reményhajsza I-nek köszönhetően, 2017 karácsonyát szintén velük, csak immár a harmadik részt olvastam. :)

Ha szeretünk egy könyvsorozatot, akkor jóleső érzés visszasüppedni a regény világába – mint a Reményhajsza esetében. Az első két kötet után sok izgalomra számítottam, és nem is csalódtam.

Tovább

Miért választanak a magyar írók külföldi álnevet? II.

A múlt heti bejegyzésemben összefoglaltam, hogy mi ösztönzi a hazai írókat arra, hogy álnév alatt, azon belül is idegen művésznév alatt publikáljanak, illetve magyar szerzőket faggattam arról, hogy ők miért döntöttek így. Most pedig újabb szómágusoknak szegeztem neki a kérdést.

question-mark-2492009_1920.jpg

Tovább

Ezt olvastam - M. Kovács Melinda: A kételyen túl

M. Kovács Melinda könyvére a Facebookon figyeltem fel. Olvastam belőle részleteket, láttam a trailerét, tudtam, hogy nem egy könnyed lányregény. A legtöbb történet akkor ér véget, amikor a lány és a fiú egymásra találnak, A kételyen túl viszont akkor kezdődik, amikor a rózsaszín köd már elillant, és a gyermeknevelés, a munkahelyi gondok megkoptatták a házasságot.

aketelyentul.jpg

Tovább