Ezt olvastam - Sylvia River: Reményhajsza III.

2018. január 16. - T. C. Lang

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha egy bizonyos időszakhoz tudok kötni egy könyvet, akkor következő évben ugyanabban az időszakban szeretem olvasni ugyanazt a kötetet, vagy ha sorozat, akkor a folytatást (ha nem darálom le rögtön). 2016 karácsonyát John Kenderson és Bonnie Hagman (később Kenderson) társaságában töltöttem a Reményhajsza I-nek köszönhetően, 2017 karácsonyát szintén velük, csak immár a harmadik részt olvastam. :)

Ha szeretünk egy könyvsorozatot, akkor jóleső érzés visszasüppedni a regény világába – mint a Reményhajsza esetében. Az első két kötet után sok izgalomra számítottam, és nem is csalódtam.

Tovább

Miért választanak a magyar írók külföldi álnevet? II.

A múlt heti bejegyzésemben összefoglaltam, hogy mi ösztönzi a hazai írókat arra, hogy álnév alatt, azon belül is idegen művésznév alatt publikáljanak, illetve magyar szerzőket faggattam arról, hogy ők miért döntöttek így. Most pedig újabb szómágusoknak szegeztem neki a kérdést.

question-mark-2492009_1920.jpg

Tovább

Ezt olvastam - M. Kovács Melinda: A kételyen túl

M. Kovács Melinda könyvére a Facebookon figyeltem fel. Olvastam belőle részleteket, láttam a trailerét, tudtam, hogy nem egy könnyed lányregény. A legtöbb történet akkor ér véget, amikor a lány és a fiú egymásra találnak, A kételyen túl viszont akkor kezdődik, amikor a rózsaszín köd már elillant, és a gyermeknevelés, a munkahelyi gondok megkoptatták a házasságot.

aketelyentul.jpg

Tovább

Miért választanak a magyar írók külföldi álnevet? I.

P. Howard, Vivien Holloway, Leslie L. Lawrence, On Sai, Melissa Moretti, Vavyan Fable – és még folytathatnám a sort.

Mi a közös bennük? Az, hogy mindegyik név ismert magyar írót takar.

Na de ha már egyszer valaki írásra adja a fejét, teszik fel sokan a kérdést, miért nem vállalja fel a saját nevét? És ha mégis álnevet választ magának, akkor miért nem magyart? Miért akarja másnak kiadni magát?

question-mark-2110767_1920.jpg

Tovább

Amikor az olvasók faggatják egy könyv főszereplőjét

Interjú Sarah Hawkinsszal, A Lámpás nyomában kalandornőjével

Sarah Hawkinsszal egy kávéházba beszéltünk meg találkozót. A lábaim remegtek az izgalomtól, hiszen közel három évig az ő történetével keltem és feküdtem, az agyam folyton folyvást azon kattogott, milyen kalamajkába keveredett már megint, és a kalandjai beférkőztek még az álmaimba is. Reméltem, hogy összefuthatok a férjével és a kislányával, végül egyedül érkezett a helyszínre a megbeszélt időpontban. Rafinált szabású sötét, mintás felsőt viselt leggingsszel, barna haját lazán feltűzte. Arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Helyet foglaltunk az egyik félreeső asztalnál, és amíg megkaptuk a teát, felkészítettem arra, hogy kényes olvasói kérdéseket is fel fogok tenni neki.  

emma_watson_georges_biard1.jpgSarah - ahogyan elképzelem
Fotó: Georges Biard

Tovább

Ezt olvastam - Velencei Rita: Gwendolyn/Levendulaméz

Velencei Rita Gwendolyn című kisregényének próbaolvasója voltam, sőt, bizonyos értelemben „keresztanyja” vagyok a könyvnek, ugyanis az írónő Facebook-követői három lehetőség közül az általam javasolt „Manor House titka”-t választották alcímnek. :) Már a szerkesztés előtti történet is elbűvölt engem, a végleges változat pedig június óta várta, hogy a kezembe kerüljön, ugyanis még a Könyvhéten vásároltam meg és dedikáltattam az írónővel, a Levendulamézzel együtt.

 

Tovább

Ezt olvastam - Leda Schwartz: A harmadik szerető

Leda Schwartz A harmadik szerető című regénye utazókönyvként járt nálam – az első molyos utazókönyvem! De nemcsak ezért marad emlékezetes számomra, hanem amiatt az élmény miatt is, amit nyújtott.

Tovább