Minden kezdet nehéz

2013. december 21. - T. C. Lang

Ó, hányszor hallottam és mondtam magam is a fenti mondatot! Mekkora közhely! És milyen igaz!

Már egy ideje gyakorló anyuka voltam, amikor az alkotás iránti vágyam egyre erőteljesebben kezdett izzani, és ezt nem volt képes kielégíteni sem az üvegfestés, sem más kreatív hobbim. A feszültség pedig csak gyűlt és gyűlt bennem, mígnem 2010 szeptemberében meglengettem a fehér zászlót, és megadtam magam neki. Leültem a gép elé, és csak bámultam a fehér monitort.

Tessék! Itt ülök! Ezt akartad! Miért burkolózol némaságba?! Most legyen nagy a szád!

Leblokkoltam. Egyetlen árva betűt sem ütöttem le. Vagy mégis. Elkezdtem kutakodni a neten. Többet akartam tudni az írás művészetéről. Ekkor szembesültem azzal, hogy a szakirodalom nevet is adott az általam megtapasztalt jelenségnek, méghozzá úgy illeti: "rettegés a fehér papírtól”.

Úgyhogy gondoltam egy merészet, és elhatároztam, átverem az agyam. Összevissza nyomkodtam a billentyűzetet, egészen addig, amíg vagy féloldalnyi értelmetlen krikszkraksz el nem foglalta a monitort. És a kis lelkem, mint aki jól végezte dolgát, megnyugodott, hogy valami már van a virtuális papíron.

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr215703051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.