Nagy kiadók vs. self-publishing szerzői szemszögből – Vajon melyiké a jövő?

2014. május 08. - T. C. Lang

Egy nagy kiadó írói körébe bekerülni iszonyatosan nehéz. Ha kicsit jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő. Egy elsőkönyves író művének publikálása jóval nagyobb kockázatot hordoz magában, mint valamelyik ismert szerzőé, hiszen utóbbinak már megvan a maga rajongótábora (ezáltal biztosítva vannak a következő könyvének vásárlói), míg az előbbi szerzeményét megismertetni a potenciális olvasókkal óriási összeget emészt fel. Mert, ugyebár, a jó bornak is kell a cégér - hiába jó a könyv, ha azt sem tudják, hogy létezik!

Ezért, aki erre az útra lép, számolhat a többszöri visszautasítással. Ha egyáltalán válaszra méltatják. Jobb esetben azután, miután a kiadónál valaki elolvasta a beküldött kéziratot. Vagy az elutasító válasz előtt el sem jut a mű a szemügyre vételezésig. Közben telnek a hónapok, a kézirat csak porosodik kiadatlanul, szerencsétlen író pedig megcsappant lelkesedéssel és önbizalommal úgy dönt, inkább kukába dobja művét, melyhez egykor oly sok reményt fűzött.

És ne felejtsük el, hogy évek óta a könyvpiac kálváriájától hangos a média, mint ahogyan az utóbbi hetekben ismét előtérbe került Szabó Tibor Benjámin az (Új Könyvpiac felelős szerkesztője) „Irtózatos nagy gáz van” című nyílt levelének köszönhetően. Ilyenkor az íróban felmerül a kérdés: valóban erre a bizonytalan piacra szeretnék betörni? Megkapom-e valaha a járandóságomat, hozzájutok egyáltalán a jutalékomhoz, vagy eltűnik a kiadók ingoványos mocsarában?

A másik út a self-publishing. Hogy mi is ez? A saját kiadás. Amikor a szerző nem függ egy nagy kiadótól, igaz nem is élvezheti annak előnyeit. Amikor a szerkesztő nem szól bele, hogyan alakuljon a következő fejezet, nem áll az író mögött korbáccsal, hogy mikor adja már le a kéziratot, de nem fog a csapból is ő folyni. Amikor a bevételnek nem csupán a 8-11%-át kapja meg a szerző, hanem akár a felét is, igaz a publikálással járó anyagi terhet is ő viseli.

És ne feledkezzünk meg az elektronikus könyvek piacáról (mivel eddig csak a hagyományos, nyomtatott könyvek kiadásáról esett szó), amelyben végtelen potenciál rejtőzik! A magyar lakosság körében is egyre népszerűbbek az e-book olvasók, amelyre a nyomtatott könyvek árához képest lényegesen olcsóbban tölthetünk le legálisan e-könyveket, arról nem is beszélve, hogy a föld másik pontján is azonnal hozzáférhető.

Még javában írtam a könyvemet, amikor elkezdtem felmérni a lehetőségeimet; kerestem a legjobb (és legköltséghatékonyabb) megoldást. A fentiek tükrében talán nem meglepő, hogy a második utat választottam. Ragaszkodtam az e-könyvhöz, ugyanakkor a hagyományos könyvről sem akartam lemondani. Azok közé tartozom, akik nem vetik el a technikai vívmányokat, de azért szeretik érezni egy új könyv illatát… Így akadtam rá a Publio Kiadóra, mely kifejezetten indie-ket, azaz független szerzőket keres, széleskörű partnerhálózattal rendelkezik, web-könyvespolcukon értékesítik a papír alapú és az e-könyveket, és előbbiek esetében a nyomtatás POD (print-on-demand), azaz a felmerült igény alapján történik. Röviden: nem kell sok tíz- vagy százezret beleölni a sokszorosításba és várni, hogy apránként megtérüljön, hanem csak akkor nyomtatnak könyvet, amikor befut a megrendelés. A hátránya, hogy a hagyományos könyvesboltokban nem bújik meg a könyv a többi kötet között, a betévedt nézelődők nem tudják hirtelen felindulásból megvásárolni.

Erre az ösvényre lépve viszont a szerzőre marad a marketing (természetesen attól is függ, ki milyen mélyen nyúl a zsebébe), a promóció, a honlap üzemeltetése…

Viszont Oravecz Nóra – aki szintén a Publio Kiadón keresztül jelentette meg első könyvét, most az Ulpius húzóneve – esete jó példa arra, hogy nem kell leírni a szerzői magánkiadásban megjelenő könyveket!

Nektek mi a véleményetek?

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr416134924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.