A várandós nő pocakja köztulajdon?

2014. október 16. - T. C. Lang

A Lámpás nyomában című misztikus szerelmes regényemben van egy szereplő, aki babát vár. Hogy ki az a személy, az kiderül a könyvből! ;) Ennek apropóján (no meg mert hasonló cipőben járok) gondoltam, szentelek egy bejegyzést a hét főbűnnek, amit el lehet követni egy kismama ellen.

I. főbűn: A hastapogatás

A terhesség negyedik-ötödik hónapjára a legtöbb kismama eljut abba az állapotba, hogy nem csupán jóllakottnak fest, hanem mindenki számára egyértelművé válik: pocakjának lakója van. Ekkor, főleg a nők, keselyű módjára vetik magukat a kis dudorra; mintha köztulajdon lenne, amit bárki kedvére fogdoshat. Mindannyian különbözőek vagyunk, ennek megfelelően akadnak, akik kedves gesztusnak tartják, mások közönyösen fogadják (értsd: elviselik mint a terhesség szükséges velejáróját), és vannak, akik szerint az egyik legnagyobb bűn, amit valaki elkövethet egy hormontúltengéses, érzékeny lelkiállapotú nőszeméllyel szemben, hogy betolakszik az intim szférájába, és kérdés nélkül megfogja a hasát, esélyt sem adva neki arra, hogy azt mondja „ne haragudj, nem”. Nem nehéz kitalálni, hogy utóbbiak táborát gyarapítom.

Tippek az elkerülésére:

1. Jó előre kommunikáld a külvilág felé, hogy nem vagy a hastapogatás híve. Ennek ellenére természetesen lesznek próbálkozók, csak kevesebben.

2. Ha észreveszed, hogy mozdul a beszélgetőpartnered keze a pocakod felé, lépj hátrébb, és a kezedet óvón helyezd a hasad elé.

3. Amennyiben nincs hova menekülnöd, mosolyogva gyorsan kapd oda a sajátodat, hogy

- el tudd tolni a végtagot, amivel nem kívánsz közelebbi ismeretséget kötni, vagy

- a tiedé előbb érje a hasadat, így ő csak a kezedet tudja érinteni.

Lesz olyan, aki vérig sértődik, de a többség intelligens ember módjára tudomásul veszi az elutasítást.

Egy nemleges válasz/kézeltolás után általában a „Miért, babonás vagy?” kérdéssel hozakodnak elő a próbálkozók. A magam részéről vagy azt válaszolom, hogy a hasam simogatása a férjem és a fiam privilégiuma, vagy elmagyarázom, hogy amit ők meg szándékoztak fogni, az a hasam, nem pedig a gyerek (az benne van), és laposan sem tapogatta rajta senki a kockákat.

 

 

II. főbűn: „De kikerekedett a pofid!”

Most komolyan, létezik olyan kismama, aki tapsviharral és ovációval reagál ezen ténymegállapításra? Sokak e nélkül a mondat nélkül is éppen elég nehezen fogadják el a testük változását, nem kell még jobban megnehezíteni számukra a csodát, melynek részesei.

Az arc teltebbé válása pedig egyáltalán nem meglepő folyamat, nem indokol akkora rácsodálkozást (ellenben azzal, ha mondjuk szarva nőne a kismamának): a szervezet a szövetekben elkezd vizet raktározni, hogy azt felhasználhassa a vérmennyiség növeléséhez, a baba testének növekedéséhez (a kicsit testének 70%-a víz!), a magzatvízhez stb. És nem, nem csak a kislányt váró nőket érinti.

Előnye, hogy a vízvisszatartással a ráncok kisimulnak, és a várandós nő letagadhat pár évet! :)

 

III. főbűn: „Jó ég, mekkora a hasad!” „Megint mennyit nőtt a hasad!”

Hajjaj, és még mekkora lesz! Az a dolga. Egyébként teljesen más hangzása van a „Jaj de aranyosan gömbölyödik a pocakod!” felkiáltásnak. De azért erre sem kell minden egyes találkozáskor felhívni egy kismama figyelmét a fentebb említett okok miatt.

 

IV. főbűn: „És hánysz még?”

Kedves dolog a kismama és a baba hogyléte felől érdeklődni, de mondjuk fél tucat kolléga/ismerős/ismeretlen előtt feltenni ezt a kérdést ilyen formában… Hát nem kedvesebb a fülnek a „Hogy viseled”?

 

V. főbűn: A pocakhoz/mellhez beszélni

Gondolok itt arra, hogy beszélgetéskor a szemkontaktus elveszik, pontosabban átmegy folyamatos szem-pocak kontaktusba. Férfiak esetében a szem-mell kontaktus a gyakoribb. (Vajon miért? :))

 

VI. főbűn: Csak a születendő piciről kérdezgetni a leendő anyát

Jóleső az érdeklődés, ami egy várandós nőt körülvesz, azonban ő nem pusztán egy két lábon járó inkubátor. Megmarad ugyanolyan emberi lénynek, mint volt, és bármily meglepő, képes a születendő utódon kívül másról is társalogni.

Hasonló a helyzet az apróság világra jötte után. Természetes, hogy mindenki figyelme a kis jövevényre irányul, de a látogatók ilyenkor valahogy elfeledkeznek a frissen megszületett anyáról (mert nem csak gyermek, hanem anya is születik). Szerencsés lenne, ha az anya iránt való érdeklődés nem merülne ki a „Van elég tejed?” kérdésben. Másrészt lehet, ő szívesen folytatna eszmecserét pl. a Balaton magas vízállásáról, vagy hallgatna beszámolót a kedvenc sorozatának történéseiről, amiről az utóbbi időben teljesen lemaradt.

És itt kapcsolódik össze a szülés előtti és utáni állapot. Igen, valószínűleg a beszélgetés vissza-visszakanyarodik a gyerkőchöz (az lenne a furcsa, ha nem így lenne), de van bőven téma az ultrahang felvételeken és a kaksis pelenkákon túl is.

 

VII. főbűn: Ha fiad van, a másodiknak lánynak kell lennie!

Természetesen mindenki faggatni kezdi a várandós anyukát, hogy lányt vagy fiút szeretne (de mivel nem kívánságműsor, ez csupán amolyan költői kérdés), egy-egy vizsgálat után pedig izgatottan tudakolják a kis pocaklakó nemét, nevét. Ez önmagában aranyos.

De ha már van egy gyermeked, akkor mindenki részéről ott a nyomás, az az elvárás, hogy a következő a másik nemből kerüljön ki. És ha az anyuka kedvesen mosolyogva megrántja a vállát, mondván, neki teljesen mindegy, hogy mi lesz a második gyermek, csak ne kismacska, akkor úgy néznek rá, mint egy ufóra.

Valóban olyan elképzelhetetlen, hogy valaki éppen olyan örömmel fogadjon egy újabb ugyanolyan nemű gyermeket?

Mondjuk két fiú után elképzelhető, hogy én is elgondolkodnék… De nem biztos. :)

 

Szerintetek melyik a legnagyobb bűn a fentiek közül? Vagy mivel egészítenétek még ki a listát?

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr176800505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A128 2014.10.20. 15:47:28

:) Harmadik baba, már az elején jóval nagyobbnak látszott. Most, a 24. hétben úgy nézek ki, mint aki mindjárt megszül, a többi részem meg akkora, mint régen. Gondolhatod :) (Ja, a derekam is rövid a 157 centimmel, a kisfiam meg nagyobb az átlagnál...) Senki sem állja meg szó nélkül. Én meg tűröm mosolyogva, elfutni nem tudok, mert még orra buknék... mondjuk jó oldala is van, mert senki sem beszél a pocakomhoz, ugyanis rémisztő a mérete, nem is mernek ránézni. Hi - hi - hi! (Régebben volt olyan - női - ismerős, aki meg merte simogatni, de már nem teszik.)

T. C. Lang 2014.11.03. 20:44:58

Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatodat! További kellemes babavárást és jó egészséget kívánok nektek! :)