Interjú - Vendégszerző: Pados Judit/Judith Saray

2016. február 26. - T. C. Lang

A kiadóm szerzői indítottak egy kezdeményezést, miszerint az írótársak által feltett kérdéseket kell megválaszolni. Figyeljétek a blogomat, hamarosan sor kerül rám is! ;)

Ha te magad is írsz - függetlenül attól, hogy már publikáltál-e vagy sem -, akkor feltétlenül érdemes elolvasnod a következő interjút, hogy meríts más tapasztalataiból, olvasóként pedig közelebb kerülhetsz a szerzőhöz. Az alább található kérdéseket magam is gyakran megkaptam barátaimtól, ismerőseimtől vagy író-olvasó találkozókon, és engem is foglalkoztatnak mint olvasót/szerzőt. Lássuk!

A szerepek felcserélődnek, most én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Pados Judit (Judith Saray), a Morgan, a Velencei mesék, a Zöldzug, az Eszmélés, a Lakótársak és A szerelem örök című könyvek szerzője.

pados_judit.jpgPados Judit/Judith Saray

TCL: Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?

PJ/JS: Mindig szívesen fogalmaztam, de az Írás nagybetűvel 2010-ben kapott el. Sokak számára nevetséges, az én számomra meglepően meghatározó sodrásba kerültem. Már-már banális: megnéztem egy tinifilmet, és megtetszett a főszereplője. Rajongói oldalakon bóklásztam, aztán különböző fanficeket olvastam, és egy idő után úgy gondoltam, bármikor írok egy hasonlót. Elég volt a srácot magam elé képzelnem egy történetben, és már teltek is sorra a lapok. A legtöbb történetemnek a mai napig ő a főszereplője (mármint, ha megfilmesítve látom magam előtt :)).

TCL: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

PJ/JS: A legelső történet A szerelem négy keréken érkezik címet viselte. A blogomban jelent meg szinte naponkénti frissítéssel. 2012 májusában kezdtem bele, és lényegében napi rendszerességgel írtam augusztus végéig. Jó hosszú is lett, kb. 700 A4-es oldal. Ezt egyszer átdolgoztam könyvnek, alaposan meghúztam, de még így is megmaradt a 700 oldal, igaz, csak B5-ös méretben.

TCL: Miből merítesz ihletet az íráshoz?

PJ/JS: Bármiből, de tényleg… filmek, könyvek, újsághírek, beszélgetések, családi történések, egy arc a buszon…

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

PJ/JS: Mivel a történetek első megméretése a blogomban történik, így annak olvasóit nevezhetjük tesztolvasóknak. Sajnos vagy szerencsére tanácsokat ritkán, vagy sosem adnak. :)

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád? Megszerkeszted, vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?

PJ/JS: Igyekszem minden nap írni, mert ha kimarad, érezhetően megtörik a lendületem. Igaz, amikor az első, hosszabb lélegzetű történeteim születtek, annyira a történet rabja voltam, hogy alig kommunikáltam a külvilággal. Azt hiszem, ez is oka volt néhány barátság felbomlásának, a családomtól pedig nagyfokú toleranciára volt szükség. Egy idő után végül ők is, és néhány barátom is kezdte megérteni, hogy nekem most erre éltető levegőként van szükségem.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

PJ/JS: Most, néhány évvel a kezdet után, igen, vannak nehézségeim az írásban. Túl sok ötlet lapul egy fiókban, és türelmetlen vagyok, hogy nem tudok velük egyszerre foglalkozni. Ugyanakkor érzem, hogy időnként hajlamos vagyok önmagam ismétlésébe kezdeni, és ilyenkor megpróbálok szünetet tartani és feltöltődni. De nehéz, mert egy újabb ötlet születik ilyenkor, és visszakerülök az ördögi körbe :)

TCL: A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?

PJ/JS: Sokszor, igen. Egy komoly betegség a családban, egy színházi élmény, egy jó könyv, egy barátokkal töltött este vagy egy utazás… időnként visszaköszönnek, igen. Az Eszmélés című történetben egy baráti közösség felbomlása is ott van a sorok között. Éppen akkoriban történt, amikor azt írtam, és önkéntelenül beleíródott, mivel nemcsak a történetnek, de az életemnek is szerves részét alkotta.

TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

PJ/JS: Az első könyvét, a Zöldzugét a barátnőm tervezte. A kutyámról szóló könyvhöz adott volt az egyik kedvenc fotóm róla. A Velencei mesékhez egy saját fotómat használtam fel. A többihez a 123.rf.com-ról választottam képet, és a kiadó grafikusa szerintem igazán jó munkát végzett vele.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

PJ/JS: Egyszerre siralmas és ígéretes. Bennem még olyan kép élt a könyvkiadásról, hogy elküldöm a kéziratomat, elbírálják, ha tetszik, kiadják, és ott lesz a boltok polcain. Hát, ilyen már csak a mesében van. Ugyanakkor roppant ígéretes, hogy a fiatalok számára az e-book már egy természetes dolog, még ha számomra a papír, a kézzelfoghatóság az igazi.

TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?

PJ/JS: Mert elküldtem az első könyvem egy kiadóhoz (Novum), és bár kiadásra érdemesnek ítélték, de szerzői hozzájárulást kellett volna fizetnem, egy milliót meghaladó tételt. Ezt nem tudtam vállalni. Egy kicsit az is olyan lett volna, mint a magánkiadás, bár a terjesztést ők vállalták, a marketinget, reklámot… ha valaha nyerek a lottón, akkor azért megpróbálkozom azzal is :)

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

PJ/JS: Nagyon remélem, hogy nem, hiszen akkor magamat is ebbe a kategóriába kellene sorolnom.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

PJ/JS: Ahogy az előbb írtam, számomra a papír, a kézzelfoghatóság fontos. Imádok egy könyvesboltban belelapozgatni a könyvekbe, érezni a borító simaságát, magamban bírálgatni a borító ötletességét, vagy éppen a címet. Sajnos mára szemüveggel tudok csak olvasni, ez pedig az apró e-olvasókkal még nehezebb.

TCL: Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

PJ/JS: Szerencsés voltam/vagyok, mert háztartásbeliként éltem, élek. Az idegenforgalomban kezdtem, sok élményem van onnan is, bár ezek még nem nagyon kerültek megfogalmazásra.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

PJ/JS: Amikor nem írok, roppant gyakorlatias tudok lenni, amúgy pedig egy igazi álmodozó vagyok.

TCL: Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?

PJ/JS: Nem, nekem az írás és olvasás a „keresztem”. Van egy barátnőm, ő amolyan reneszánsz ember, remekül cukrászkodik, Tiffany-tárgyakat készít, mozaikozik, hímez és minden mást, amit kézművesként felfedez. Köt, varr, igazán remekül fotóz és írni is úgy tud, ahogy én sokszor csak szeretnék. Néha megró, hogy ne hagyjam magam elveszni a szerelmes regények között, de mára már elfogadta, hogy az az igazi terepem. Neki viszont nagyon jól áll a kissé ismeretterjesztő, humorral átitatott vagy éppen elgondolkodtató írás. Olaszország a szíve csücske, és közös szerelmünk Velence. Magánkiadásban egy rendhagyó útinaplót adott ki róla.

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved?

PJ/JS: Nagyon szeretek olvasni és elég széles palettáról válogatok. Persze a romantikus regények közül is. Ebben a műfajban megingathatatlanul imádom Amanda Quick 19. századi Angliájában játszódó történeteit, illetve a modern időkben játszódóakat, amelyeket Jayne Ann Krentz néven jegyzett. De nagy kedvenceim Heather Grahamnek a polgárháborús Amerikában játszódó romantikus családregényei is.

TCL: Mely művek voltak rád hatással?

PJ/JS: Egy időben nagyon sok füzetkét olvastam a Harlequin Kiadó által megjelentetett Julia, Romana, Tiffany sorozatokból. Ezek leginkább olyan hatással voltak rám, hogy ki mertem mondani, hasonlót bármikor írok én magam is :)

TCL: Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

PJ/JS: Eleinte kicsit értetlenek voltak, amikor késett az ebéd, amikor nem lehetett velem beszélgetni, amikor képes voltam az egész hétvégét a gépben tölteni. Aztán kezdtek megbarátkozni ezzel az újkori énemmel. Amikor pedig a Novum szerződést ajánlott, meglepődtek. Amikor vettem egy nagy levegőt, és feltöltöttem az első könyvem a Publio-ra még nem nagyon tudták, mire számítsanak. De amikor végre kézbe adhattam az elsőt, lelkes drukkereimmé váltak.

TCL: Melyik a kedvenc saját műved?

PJ/JS: Hát, ez nehéz… mintha a gyerekeid között kéne rangsorolnod. De igazából a legelső, a személyes, már-már önéletrajzi ihletésű írásom.

TCL: Milyen visszajelzéseket kapsz?

PJ/JS: Szinte kivétel nélkül dicsérőt, bár őszintén szólva, meglehetősen ritkán. A blogomban szoktak írni az olvasók, de az úgynevezett szerzői blogomba szinte senki nem kommentel. Tulajdonképpen értem én, aki ír, azzal van leginkább elfoglalva, aki pedig csak olvasó, az nem is nagyon nézi a szerzői blogokat, holott nekik készül :) Egy alkalommal pedig azzal indokolta egy olvasóm, hogy soha nem ír kommentet, csak nyom egy „tetszik” jelet, hogy ő úgysem tudná úgy megfogalmazni a gondolatait…

TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

PJ/JS: Ha érkezik ilyen, az többnyire egy történet írása közben érkezik, és akkor néha hajlok rá, hogy annak megfelelően hajlítsam a történetet. De figyelek a jelzésekre, mert amikor elkap az írás lendülete, valóban nem biztos, hogy mindenre gondolok. Ezek a javaslatok leginkább a könyvvé való átalakításban kapnak szerepet, mert a blogban megjelent fejezetet nem szoktam emiatt átírni.

TCL: Mik a terveid? Lesz folytatás?

PJ/JS: Rengeteg tervem van, ezek többsége már kész történetek átdolgozása, de persze folyamatosan jönnek az új ötletek is, amiknek egy része már vázlat formájában megvan. Az írást mindenképpen folytatom. És néhány történetnek is lesz folytatása. Pillanatnyilag egy újabb történet szálait szövögetem a blogomban, de dolgozom egy mesén is, ami két kiskutya kalandjait meséli el. Ehhez egy kedves barátnőm ígért rajzokat.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

PJ/JS: Írjanak sokat és szívből! És olvassanak sokat, figyelmesen! És leginkább … ne féljenek kiállni a nyilvánosság elé, hiszen az ember úgysem a fióknak ír! Ne féljenek megméretni magukat különböző pályázatokon! Én az Uploaded Magazin novellaíró pályázatára neveztem, és be is kerültem a Válogatás kötetükbe, amit szintén a Publionál terveznek megjelentetni a közeljövőben. A legjobb, ha az ember önmagának sem hazudik olyanokat, hogy „csak magamnak írok, a magam kedvére” … persze, azért is, de elsősorban azért, mert mondani akarok valamit … valakinek.

TCL: Köszönöm a beszélgetést!

Az interjút Judit oldalán is elolvashatjátok ide kattintva.

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr788421036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.