Interjú - Vendégszerző: Béres Magdi/Lena Belicosa

2016. március 21. - T. C. Lang

Ha te magad is írsz - függetlenül attól, hogy már publikáltál-e vagy sem -, akkor feltétlenül érdemes elolvasnod a következő interjút, hogy meríts más tapasztalataiból, olvasóként pedig közelebb kerülhetsz a szerzőhöz. Az alább található kérdéseket magam is gyakran megkaptam barátaimtól, ismerőseimtől vagy író-olvasó találkozókon, és engem is foglalkoztatnak mint olvasót/szerzőt. Lássuk!

A szerepek felcserélődnek, most én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Béres Magdi (Lena Belicosa), aki többek között az Ibiza a mágikus sziget című útinapló, a 2012 sodrásában, avagy a kincsesláda titka című regény szerzője, ezek mellett számos vers és novella írója.

beres_magdi1.jpgBéres Magdi/Lena Belicosa

TCL: Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?

BM/LB: Ennek bizony megvan a jó sztorija. Az ezredforduló után főiskolai dolgozatok ébresztettek rá, hogy van egy kis affinitásom az íráshoz. Túl voltam már a negyvenen, amikor az írás útján elindultam. 2003 januárjában, egy sikertelen szociológiavizsga után, ahol azért húztak el, mert nem tudtam felsorolni megfelelő számú szociográfiát, közöltem a tanárnővel a liftben, hogy akkor majd én csak azért is fogok írni egy szociográfiát. Akkor még kinevetett. Még abban az évben meg is írtam egy pályázatra, és nyertem is vele. Majd évekig elvolt a könyv, amíg egy pesti újságírónak el nem küldtem, aki elkezdett biztatni, hogy írjam meg az elmúlt négy év történetét, és adjam ki könyvben. S az a szociológia-tanárnő írta – meghatódva - az utószavát, aki anno nem hitt bennem. Ez az év volt az, amikor külső tudósítónak hívtak a megyei laphoz is, és már eldöntött volt, hogy az írás útján kell mennem.

TCL: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

BM/LB: A pályázatra írt anyag három hónap alatt elkészült, pedig sok embert interjúztam több megyéből és Amerikából is. A kihagyott négy évet nem véve figyelembe, egy újabb 3 hónap, ami egy kutatást is felölelt. Összességében úgy nyolc hónap alatt.

TCL: Miből merítesz ihletet az íráshoz?

BM/LB: Az első könyveim még önéletrajzi ihletésűek voltak. Majd az igazi ihletet, nyitást az írás szabadsága felé az álmaim adták. A harmadik könyvben történeteket írtam az álmokból álomfejtésekkel, és álmok ihlette verseket. A fikciókban is felhasználom az életemben megtapasztalt eseményeket, az utazásaimon megélteket, egy kicsit ott vagyok szinte minden szereplőmben, amit már csak azok ismerhetnek fel, akik nagyon közel kerültek hozzám. Mégis azt kell mondanom, nekem az álmok az igazi ihletadók ma is.

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

BM/LB: Igen. Mindig jött valaki az utamba, aki biztatott. S nagyon hálás vagyok nekik, mert ha nem biztatnak, talán nem is írnék. Ma is tanulom az írást, s most már vannak tesztolvasóim, korrektorom is.

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?

BM/LB: Ez mostanság elég változatos. Eleinte meg sem álltam, ameddig készen nem lett egy művem. Mostanában már nem hajt a tatár, nem érzem szükségét annak, hogy akkor is erőltessem az írást, amikor nem jön semmi. Amikor késztetésem van, akkor írok. Az utóbbi időben még az álmaimra sem emlékszem, most inkább a már meglévő dolgokat rendezgetem. Ha jön a késztetés, akkor megint írok. A tervek már megvannak két könyvhöz is, de még nem kezdtem el.

TCL: Megszerkeszted, vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?

BM/LB: Azt mondják, hogy meg kellene szerkeszteni, felépíteni egy művet. Nálam ez nem működik, mert véletlenül sincs két azonos műfajba sorolható művem. Hagyom, hogy ami jön, az kijöjjön, leírom. S általában egy idő után már látom az egésznek a szerkezetét.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

BM/LB: Igen. A legtöbbet az okozza, amikor azt érzem, hogy nem vagyok elég jó az írásban. Nyilván ez egy beidegződés, de az önkritikám is jó, ezért nemigen fogok az önimádat csapdájába esni. A másik, amikor nem írok semmit, és azt érzem, hogy lehet, hogy ennyi volt? S az is, amikor elkap az ihlet, és egyszerűen nincs lehetőségem leírni, és sajnos el is felejtem. Pl. amikor idegen vezetek egy csoportot, és jönnek beszéd közben olyan gondolatok, amiket fel tudnék használni egy történetben, de mire befejezem a mondókámat, már el is illantak.

TCL: A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?

BM/LB: Teljes mértékben. Élvezek belebújni egy-egy hősöm bőrébe, és akkor mindegyikbe megy belőlem is egy kicsi, a velem történtekből is. Nagy az élettapasztalatom, világot is láttam egy kicsit, s nagyon sok embert, élethelyzetet hozott utamba az élet, amiket fel tudok a könyvekben is használni. A 2012 sodrásában c. regényemben a Földközi-tengeren leírt hajózás sokkal életszerűbb, hogy Floridában magam is voltam egy ilyenen, és vezettem is hajót.

TCL: Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben (akár a műfajválasztásban, akár egy szereplő személyiségében)?

BM/LB: Úgy gondolom igen. Nagyon sokat olvastam, s az egyes időszakaimban megvoltak a kedvenc íróim is, akik hatással voltak rám. S van olyan is, hogy látok valahol egy személyt, vagy hallok valakiről egy történetet, ami megfog, és észre sem veszem, de az illető már az egyik szereplője a könyvemnek. Műfajválasztásban nemigen. Minden könyvem rendhagyó egy kicsit. Van, amit be sem tudok sorolni sehová.

beres_magdi2.jpg

TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

BM/LB: Eltervezem magam, és szakember csinálja meg az én instrukcióim, kéréseim alapján.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

BM/LB: Őszintén nem vagyok a jelenlegi helyzettel megelégedve. Én is kilincseltem az első könyvemmel nagy kiadóknál is, valahol tudományos írás is, de senkit sem érdekelt, mert ha nem vagy ismert, akkor esélyed sincs. Az álmaim mégis ösztökéltek, hogy ki kell adni, mert láttam könyvként az írásokat, ezért mindig megtaláltam a módját, hogy valamilyen formában könyv legyen belőlük, de néha úgy érzem, hogy csak magamnak írok, mert nem jutnak el a célközönséghez.

TCL:  Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?

BM/LB: Erre igazán az előző kérdésnél már megadtam a választ.. Sajnos nincs más lehetőségem. Valaki mondta, hogy kellene szponzort keresnem, de nem éreztem ennek sem a szükségét. Ezért csak a magánkiadás van mint lehetőség.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

BM/LB: Akik így vélik, rosszul tudják. Olvastam néhány könyvet, amelyek magánkiadásban jelentek meg, és sokkal jobbak, mint amit nagy kiadók adtak ki. Viszont olyanokat is olvastam, amelyekre igaz, amit mondanak. Nem lehet, és nem is szabad általánosítani. Az a baj, hogy a nagy kiadók nem vállalják a kockázatot, ezért inkább olyan emberek írásait adják ki, akik ismertek, s lehet, hogy nem írtak olyan jót, mint aki magánkiadásban adta ki a könyvét, de az ismert ember könyve el fog fogyni. S itt igazán maguk az emberek, az olvasók a hibásak. A kiadók azt adják ki, amikre igény van, amiből pénzük lesz.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

BM/LB: Ma is inkább elbújok egy könyvvel valahol. Kényszerből olvasok e-könyvet, de nekem nem ad élményt igazából. Imádom a nyomtatott könyv illatát, a papírlapok lapozásának a zaját is. Elfogadom az újításokat, és hogy vannak előnyei az e-könyvnek, de nekem sosem fogja azt az élményt nyújtani, mint mikor könyvet veszek a kezembe.

TCL: Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

BM/LB: Az utóbbi években folyton megújulok. Ez ötvenen felül már talán kész csoda is. Olyan munkákban próbálom ki magam, amikről el sem tudnám képzelni, és élvezem. Egy hónapja kezdtem egy új helyen, bízom benne, hogy ez is jó lesz, s talán még jobb, mint az előző kettő… mindből sokat tanultam. Egyiknek sincs semmi köze az íráshoz, de mindegyikből tudok meríteni, hiszen lételemem a kommunikáció, a szervezés, így sok ember jön az utamba, sok információ ér, amiket tudok hasznosítani az írásnál is. Mostani munkahelyem egy Ásványház, ahol rengeteg ásvány között vagyok, és ahol sok ember megfordul naponta.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

BM/LB: Mindig gyakorlatias voltam, de az utóbbi időben, azt hiszem, mind a kettő vagyok. Nem tudnám szétszedni a kettőt…

TCL: Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?

BM/LB: Volt idő, hogy fotóztam, rajzoltam, de ma már egyiket sem művelem. Egyik sem jelentett akkora örömöt, mint az írás. Bár a festés még életem része lesz majd valamikor…

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved?

BM/LB: Nagyon szeretek olvasni, lehet, hogy csodagyereknek számítanék, de nem vagyok az, viszont még nem voltam 6 éves, amikor már olvastam. Anyum épp a napokban mesélte, amikor szóvá tettem neki, hogy amikor elsős voltam, akkor sem szolgált ki úgy, mint mostanában – hogy alsós koromban már egyedül raktam tüzet, és pirítottam a kenyeret, mentem iskolába, és mindig a kezemben volt valami könyv akkor is – ezt látta, amikor éjszakásból hazaért. Mostanában kevesebbet olvasok. Nem folyamatosan. Vannak időszakok, hogy hetente két könyvet is, de van, hogy hónapokig egyet sem. Voltak időszakaim, és ahhoz kedvenc íróim is. Akármilyen hihetetlen, én szerettem a kötelező olvasmányokat is. Így nemcsak a kötelezőket olvastam el az íróktól, hanem mást is. Szerettem Móriczot, Mikszáthot, Jókait, Arany Jánost. Voltak romantikus időszakok, voltak a sci-fik, kalandregények, mostanában leginkább a spirituális, ezoterikus könyvek kerülnek leginkább a kezembe. Az az író, aki igazán inspirál az írásaimban, az Coelho.

TCL: Mely művek voltak rád hatással?

BM/LB: Ezt sorolhatnám elég sokáig. Azért néhányat kiemelek, mert ezek a könyvek szó szerint segítettek életem különböző szakaszaiban, olyan szinten, hogy az egész életemet kifordítottam a sarkaiból a hatásukra: Wass Albert A funtineli boszorkány, Paulo Coelho Az Alkimista, James Redfield A mennyei prófécia, Kurt Teppenwein A szellemi törvények.

TCL: Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

BM/LB: Jelenleg anyummal élek. Ő nem igazán szól bele, ő legalább elolvassa a könyveimet. A gyerekeimbe nem sikerült belenevelnem az olvasás szeretetét, hiába jártam elöl élő példával. Őket nem igazán érdekli, hogy írok, vagy nem írok, miről írok. Megköszönik, hogy ha kapnak egy példányt, de az csak ott van a polcukon. Talán egyszer majd nagyobb érték lesz számukra is.

TCL: Melyik a kedvenc saját műved?

BM/LB: Ilyen nincs. Ahogy a gyerekeim között sem tudok kivételt tenni, a könyvek között sem, mert azok is a gyerekeim. Amikor megírtam őket, mind kedves volt, mindegyik életem egy darabja.

TCL: Milyen visszajelzéseket kapsz?

BM/LB: Nem kapok sokat. Az első két könyvemnél még igen, pedig akkoriban még nem ment az fajta internetes kommunikációs lehetőség, mint manapság, hogy kommenteket tudtak volna írni hozzá. Amiket kaptam, azok jó visszhangok voltak, persze voltak, akik rámutattak a hibákra is, és azok jogosak is voltak. Nem vagyok egy kommentelő típus, így nekem sem kommentelnek igazán, de nekem nincs is rá nagy igényem. Az igazi visszajelzés az, ha valaki személyesen hozza szóba, hogy olvasta a könyvemet.

TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

BM/LB: Ez jó kérdés.100%-ban nem veszem figyelembe, valami belső rendszer jelzi, hogy vannak azért olyanok is, amiket nem szabad figyelembe venni. Amiket jogosnak érzek, azokra figyelek.

TCL: Mik a terveid? Lesz folytatás?

BM/LB: Igen, lesz folytatás, bár most nem vagyok alkotói időszakomban. Két könyvem vár kiadásra, ebből az egyik regény, és annak a folytatását szeretném megírni, valamint társszerzőként egy tanulmányt Parádról.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

BM/LB: Mostani világunkban sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint régen voltak. S ezt minden műfajra lehet érteni. Van, aki énekelni, zenélni, táncolni, fotózni, festeni vagy épp írni akar, az tegye. Hozza elő magából, ami benne van, s ne várjon annyit, mint én. Az írás egy csodálatos lehetőség nem csak arra, hogy megosszuk gondolatainkat másokkal, hanem önfejlesztő eszköz is, sokat lehet tanulni általa. A legfontosabb azonban az, hogy nem szabad feladni, ha írni szeretnénk, akkor nem kell meginogni, ha vannak olyan emberek, akik erre ösztökélik. Az, hogy kiben mi rejlik, azt az idő majd eldönti. 2006. december 31-én írtam egy mérleget Svájcban, mely olvasható az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik c. könyvem Svájci feeling című fejezetében. A közel 10 éve írt írás utolsó sorait ajánlom minden kezdő írónak is: „Sose adjátok fel, legyen hitetek, türelmetek, kitartásotok, s bátorságotok, és az életetek úgy alakul majd, ahogyan szeretnétek!"

TCL: Köszönöm a beszélgetést!

Béres Magdi/Lena Belicosa munkásságáról és könyveiről további információkat olvashattok szerzői honlapján

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr28446714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.