Interjúhétfő - Vendégszerző: Marosi Katalin

2016. április 25. - T. C. Lang

Ismét elkezdődött egy hét, rendszeres olvasóim pedig már tudják, ha hétfő, akkor interjúval jelentkezem! Ma is alaposan kifaggatok egy írót a kezdetekről és az ihletről, az alkotási folyamatról és a könyvkiadásról - és még sok másról. Olvassátok, tanuljatok, osszátok! :)

Én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Marosi Katalin, aki noha még az iskolapadot koptatja, mégis több novellás- és verseskötet, illetve regény szerzője - a teljesség igénye nélkül, csak néhányat említve: A füves asszony, Október, tánc, szerelem, Teddy bosszúja. Az érettségire készülve, nemrég jelent meg Hangok a sötétben című könyve.

marosi_katalin.jpgMarosi Katalin

TCL: Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?

MK: Sok írót egy nagy esemény sarkall arra, hogy írjon. Radnótit a munkatábor például. Nekem ez már kezdetektől a véremben volt, és egy színházlátogatás hatására tört ki. Azóta szárnyalok, és imádom.

TCL: Többféle műfajban alkotsz. Melyik áll hozzád a legközelebb?

MK: Verset érzelemből írok. Novellától isten mentsen! A színdarab, még úgy ahogy, mert hasonló a versíráshoz - musical szövegkönyvet például a poet.hu versszerkesztőjében is szoktam írni. De amiben igazán otthon érzem magam, az a regények világa.

TCL: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

MK: Amikor belefogtam, még nem kristályosodott ki bennem az, hogy kijelentsem: én most írok, wow, író leszek, vagy mi a csoda. Amikor a végére értem, és ott álltam a vége szó felett, már tudtam, hogy minél előbb kiadót fogok neki keresni. Annyit tudok meghatározni, hogy körülbelül az emlékeket (naplót) átfutva 2009 végén, 2010 elején kezdtem el írni – ami azt jelenti, hogy komolyabban tizenkét évesen –, és 2012 év vége felé jelent meg az első két művem; a másodiknál már 15 éves voltam.

TCL: Zsenge korod ellenére elég termékeny író vagy. Miből merítesz ihletet az íráshoz?

MK: Mindenből. Ami vagy aki szembe jön velem, az hős lesz, helyszín lesz, jelkép és szimbólum lesz. Akibe az író beleszeret, akivel kapcsolatba kerül, az képtelen lesz meghalni.

TCL: A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban? Mennyire írod bele magad a műveidbe? Mennyire tükrözik a saját világképedet az írásaid, és mennyire hagyatkozol a fantáziádra?

MK: Volt már olyan, hogy esett le miattam lépcsőn egy főszereplő (milyen kedves vagyok!), de nyilván nem csupán valós események alakítják a cselekményt, mert nem vallom magam tankönyvírónak. Viszont van, hogy a kiindulópont én vagyok, de a fantázia szinte minden esetben elsodor.

TCL: Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben?

MK: Lehetséges, de erről én különösképpen nem tudok.

TCL: Mely művek voltak rád hatással?

MK: Írni komolyabban a Rómeó és Júlia, valamint az Alkonyat hatására kezdtem el.

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?

MK: Nem tudok leülni fixen mindennap írni, mert az időbeosztásom nagy hányadát a tanulás, az érettségire és az egyetemre való felkészülés teszi ki. A Hangok a sötétben című könyvemet tudom példaként említeni az alkotási folyamatra: amíg eljutottam az első kéziratverzió végére, egy hónap volt. És ez alatt az idő alatt igyekeztem mindennap leülni, és déltől háromig ténylegesen csak az írással foglalkozni. Most is igyekszem olyan perceket szakítani, amíg csak az új történetemmel foglalkozom. Vagy a billentyűzet fölött, vagy buszra várva egy jegyzetfüzettel, tollal és sok-sok post-ittel a kezemben. Ő lesz, ha megjelenik, A hold cirkusza.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során?

MK: Mindig is szerettem írni. Tehát nem azért írok elsősorban, hogy nagyot profitáljak belőle, nem is bestseller szintűek az alkotásaim. Ha éppen eggyel nem boldogulok, hát belefogok egy másikba! De most éreztem azt, hogy A Hold cirkusza nagyon fontos, és ha ügyesen gazdálkodom, nagy dobás lehet belőle. Ám nem találtam meg önmagam a történetben, és ez nagyon zavart. De a probléma megoldódott, nagyon megszerettem Leiát, a szabad szájút, a csodálatost, a cirkuszhercegnőt.

TCL: Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az alkotó tevékenységgel?

MK: Most az érettségi nagyon fontos, hiszen az jelenti a belépőt az egyetem kapuján. Így este hatig-hétig tanulok, a fürdés utáni időszak pedig az írásé lehet, amennyiben éppen van rá kapacitásom.

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

MK: A Hangok a sötétben nem az első olyan regényem, amit szétküldtem, de ez talán az, ami komolyabban meg lett „pirosozva”. Amit javaslatok után, megjelenés előtt igyekeztem átdolgozni.

TCL: Minden író igyekszik egyre jobbá és jobbá válni. Te milyen módon fejleszted magad, a technikád, a stílusod?

MK: Az ember természeténél fogva folyamatosan fejlődik, ha sok energiát és időt fektet valamibe. Én is így vagyok ezzel, de miközben írok, hagyom, hogy a történet elragadjon magával. Rengeteget olvasok, írok, és "forgatok" írástechnikai blogbejegyzéseket.

TCL: A borítóid nagyon megkapóak. Te tervezed őket, vagy szakemberre bízod?

MK: A Publio tervezi a borítókat. Ezúton is köszönet a grafikusnak.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

MK: Nehéz megmaradni, feltűnni a magyar könyvpiacon, mert vagy nem olvasnak, vagy magyar szerzőtől nem olvasnak. De vannak jó dolgok, én azt mondom.

TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?

MK: Véleményem szerint a Publio nem magánkiadás, annak ellenére, hogy szerzői kiadás, hiszen egy könyvkiadó áll a szerző mögött, és nem csupán önmaga menedzsel. Tökéletesen meg vagyok elégedve ezzel a helyzettel.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

MK: Erre a reflektálásom csupán annyi: ha nem lenne egy ilyen kiadó, akkor a magyar irodalomnak csupán csak 10%-a kerülne közönség elé. Így esélyt kap a másik 90 is.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

MK: Én régen nagy ellenharcosa voltam az e-könyveknek. De igaza volt a régi igazgatómnak. A jövő egyféleképp, s nagy sajnálatomra nagyobb hányadban, az e-könyvekben van. Én mégis azt mondom, bár lehet, hogy ezek nagy klisék: az érzés… az illata, a tartása, a tapintása! Marad számomra szent és sérthetetlen a nyomtatott verzió.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

MK: Próbálok ügyeskedni a marketingben, mert részben így lehet fennmaradni, de egyértelműen művészlélek vagyok. Ez persze nem takarja a káros szenvedélyektől való függést, és a romantikus, írógéppel az ölemben távolba meredést. Az írás is munka, és nem bombaformát kölcsönöz művelőjének, hogy mindenkit levehessen a lábáról.

TCL: Más művészeti ágban is tevékenykedsz?

MK: Régen tanultam zongorázni, és remélem, hogy majd színházi háttérmunkákat is végezhetek. Imádnám, hiszen a másik nagy szenvedélyem a színházakhoz kötődik.

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni?

MK: Egyszerűen imádok! Engem általában egy könyv mögött lehet megtalálni, ha valaki esetleg keresne.

TCL: Villámkérdések! Kedvenc műfajod?

MK: Romantikus fantasy.

TCL: Kedvenc íród vagy költőd?

MK: William Shakespeare.

TCL: Kedvenc könyved?

MK: Rómeó és Júlia.

TCL: Kedvenc versed?

MK: Mindig változik, de jelen pillanatban József Attila összes költeménye; ha választanom kell egyet, akkor hirtelen a Jön a vihar jut eszembe.

TCL: Példaképed?

MK: William Shakespeare.

TCL: Melyik a kedvenc saját műved?

MK: Craig megharagudna, ha nem a Teddy bosszúját mondanám, de azért mellette még említek mást is. Az egyik az Oktávnyira az élettől-trilógia, mert vele nőttem fel, a másik pedig a Hangok a sötétben, mert az annyira én vagyok.

TCL: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?

MK: Mindenféle véleménnyel találkoztam már, de nem tántoríthat el semmi és senki.

TCL: A különböző fórumokon kapsz hideget, meleget. Hogyan birkózol meg a munkásságodat élesen bíráló kritikákkal? Mennyit fogadsz meg belőlük, és mennyire hagyod figyelmen kívül őket?

MK: Minden kritikát elolvasok. Eleve rosszul esik a kellemetlen hangnemben megfogalmazott negatív vélemény, de mostanában már csak elolvasom őket, és ami számomra hasznos, azt kiszűröm, és igyekszem előnyömre fordítani. De nem befolyásolják a céljaimat. Egyik sem.

TCL: Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

MK: Sokakról hallottam már, hogy titokban írnak. Nos, engem mindenesetre elviselnek, és amíg szeretem csinálni, addig művelhetem. Nem is kérdés, hogy meddig kívánom ezt tenni! Például örökké. Sőt, ha már itt tartunk, visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, az én drága nagymamám még olvassa is a regényeimet. Neki köszönhetek mindent!

TCL: Továbbtanulás előtt állsz. Mik a jövőbeni terveid? Polgári pályára szeretnél lépni és az írást hobbiként űzni, vagy művészként szeretnél boldogulni?

MK: Egyetemre megyek, az még minimum hét évet foglal el az életemben. A végső cél, hogy művészeti vezető, esetleg társulatigazgató legyek. Ez mellett bátran folytathatom tovább az írást is.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

MK: Hogy írjanak, és ne foglalkozzanak se a „meleg”, se a „hideg” véleményekkel. Csakis ők számítanak, és a történet!

Marosi Katalint ide kattintva megtaláljátok a Facebookon is.

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr48573262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.