Interjúhétfő - Vendégszerző: Császár Róbert

2016. június 27. - T. C. Lang

Június utolsó interjúját a nívódíjas Császár Róberttel készítettem, akit a Fiatal Írók Szövetsége már tizenévesen tagsági joggal ruházott fel. A 2007-ben megjelent Férc művek után nemrég publikálta Császármorzsák - Az első tál című novelláskötetét. Faggattam ifjúkori sikereiről, írásról, táncról, családról és tervekről - no és persze a Császármorzsákról!

csaszar_robert.jpgCsászár Róbert

TCL: Már tinédzserként publikáltál és nyertél elismerést. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Mi sarkallt írásra?

CsR: A kezdetek – mint legtöbbünk esetében – a középiskolai időkre nyúlnak vissza. Osztálytársaimmal az óraközi szünetekben körbeültünk, és felolvastuk saját kis novelláinkat, amelyeken persze jókat nevettünk. Egy tinédzser-szerelemnek köszönhetően kezdtem el verseket írni. Ezeket a verseket rendszerint kielemeztük egy régi barátommal, és itt véget is érhetett volna a kezdet. Azonban olyan szerencsés voltam, hogy a magyar irodalom és nyelvtan tanárom – akivel egyébként üzletet kötöttünk annak idején: kettesért egész évben, csendben maradok – beajánlott a szigetvári nyomdásznál, Veren Józsefnél; és így egy időben rendszeresen írhattam novelláimat és verseimet a városi lapnak. A pozitív visszajelzéseken felbátorodva indítottam néhány művemet szépirodalmi pályázatokon, amelyeknek hála további pozitív visszajelzésekkel gazdagodtam. Legnagyobb elismerésként emlékszem vissza arra, hogy a Balázs Tibor vezette Accordia Kiadó nívódíjban részesített, illetve azt is, hogy a Fiatal Írók Szövetsége tagsági joggal tüntetett ki. Csodálatos élményt tapasztalhattam meg tizenévesen, amikor Budapesten szervezett könyvbemutatót Balázs Tibor, a Parázs Percek Szépirodalmi Antológia szerzői számára. Az Irodalmi Rádió szerzői között voltam a rádió életének hajnalán, és évekig tagja voltam a Barátok Verslista társaságnak, amelyet mai napig Baranyai Attila vezet. Az irodalmi társaságnak akkor még tagja volt Merényi Krisztián (JAK tag) is, aki nagyon sokat segített a novellaírás mesterségében. Máig hálás vagyok útmutatásaiért. A verslista szerzőivel közösen egy újabb antológiában jelentek meg verseim (Hajnal könyvek sorozat 03.).

Sokat töprengtem azon, vajon mi lehet az oka annak, hogy nálam az írás berögzült, és véglegesen szükségem van rá. A családomban senki sem foglalkozik semmilyen művészeti ággal. Nincs arra mutató jel a múltamban, hogy nekem rendeltetésszerűen írnom kell. Egészen egyszerűen élvezem, jólesik. Amikor írok, biztonságban érzem magam. Két munkahelyen dolgozok, mindkettőben meg tudom találni azokat a folyamatokat, amelyeket szeretek, azonban mégis előfordul, hogy úgy érzem, valami mást kellene csinálnom. Írás közben sohasem éreztem hasonlót.

TCL: A kezdeti lendület után közel egy évtizednyi szünet következett. Mi volt az oka? Ezen idő alatt is ott munkálkodott benned az "alkothatnék"?

CsR: Az oka rendkívül kézenfekvő volt. Nagyon fiatalon csöppentem bele az irodalmi világba, így amikor megkezdtem főiskolai és egyetemi tanulmányaimat, nem tudtam továbbra is koncentráltan dolgozni a novelláimon. A tanulással és szórakozással foglalkoztam öt éven át. Kitomboltam magam. Ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán nem motoszkált bennem a munkálkodás szándéka. 2007-ben magánkiadásban megjelentettem Férc művek címmel a tinédzserként írt egyperceseimet és verseimet, illetve egy-egy pályázatra is beneveztem a hébe-hóba papírra vetett soraimmal. Gadóczy József vezetésével megalapítottuk a Germinal Kulturális Egyesületet, amelyben az irodalmi szekció vezetése volt a feladatom. Általános iskolásoknak írtunk ki versíró pályázatot, amelynek díjátadóját a szombathelyi Megyei Művelődési És Ifjúsági Központban tartottuk meg. A főiskolai évek végén írtam meg a 2016-ban megjelent Császármorzsák – Az első tál novelláskötetem eredeti első novelláját, amelyet a kiadás előtti utolsó pillanatban végül lecseréltem az Intézeti napokra.

Diplomázásom után a fókuszt ismét elragadta az élet, mielőtt még újra írni kezdhettem volna. Biztos munkahelyet kellett találnom, családot alapítani, otthont teremteni és egy olyan biztonságos környezetet teremteni, amelyben nyugodt lelkiismerettel „költhetem” magamra az időmet. 2015 végével jutottam el oda, hogy egy barátom unszolására végül észrevettem, hogy már minden adott, amire szükségem lehet az íráshoz.  

TCL: Milyen érzés volt újra tollat ragadni? Mennyire haladt gördülékenyen a kreatív munka?

CsR: Nagyon jó érzés volt! Eleinte dühös is voltam magamra, hogy miért nem fordítottam már korábban is elegendő időt saját magamra. Az első egy-két hónap olyan gyorsan és dolgosan telt, hogy hamarosan el is készült a Császármorzsák – Az első tál novelláskötetem, miközben készítettem egy honlapot és Facebook-oldalt is, hogy a megjelenés után kapcsolatot tudjak tartani az olvasókkal.

TCL: Végzettséged szerint számítástechnika tanár és alkalmazott nyelvész vagy. Előbbi elég távol áll az írástól. Az ifjúkori sikereid ellenére hogyhogy mégis az informatika felé fordultál?

CsR: Mindig is kettős életet éltem, és így is készítettem magam a jövőre. Ennek egyik oka, hogy úgy gondolom, rettentő rugalmasnak kell ma lenni ahhoz, hogy megálljunk a talpunkon. Nem ragadhatunk le egy szakmánál és egy gondolatmenetnél, tudni kell váltani. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az ember több területen is mozogjon. Mára kiderült, hogy az írás művelése és az informatika nem is állnak távol egymástól. Hiszen ma már nem elég írni, menedzsernek is kell lenni, ha az ember sikeressé akar válni. Az informatikai ismereteim pedig segítenek abban, hogy ne kelljen másokat megbíznom az online megjelenéshez. Persze ettől még nem lettem menedzser.

TCL: Apává válásod befolyásolja valamelyest a műveidet?

CsR: A válaszom nagyon rövid: nem, semennyire. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy az apai örömeim elvakítsanak, és azt képzeljem be magamnak, hogy például kiváló meseíró vagyok. A családi életemet teljesen kizárom az online felületeken is, értem alatta elsősorban a közösségi oldalakat. Nem tudhatom, pontosan meddig fogok eljutni a jövőben, csak azt tudom, hogy komoly terveim vannak, és nem fogok abba a hibába esni, hogy a népszerűségért cserébe „eladjam” a családomat. Ők az enyémek.

TCL: Miből merítesz ihletet?

CsR: Az ihlettel kapcsolatban vannak kételyeim. Természetesen van olyan, hogy ötletet kapok egy inspiráló kép láttán, vagy látok, hallok egy történetet, amely ösztönöz arra, hogy felhasználjam egy novellában. Azonban nincs szükségem ihletre, az én problémáim más jellegűek.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során?

CsR: Természetesen. Nekem is vannak gyengeségeim – nem vagyok tökéletes, hiányzik belőlem a hiba :) –; két problémával kell naponta megküzdenem, az egyik a kevés idő. Ez azért van, mert két munkahelyen dolgozok egyszerre átlag napi 12 órát, néha vasárnap is. A másik problémám a koncentráció. Ahhoz, hogy maximálisan ki tudjam használni az „időlyukakat”, meg kell tanulnom egyik percről a másikra áthelyeznem a fókuszt.

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap beiktatod az írást a napirendedbe, vagy akkor ülsz le a gép elé, amikor időd engedi? Van esetleg valamilyen írásra hangoló rituáléd, vagy nincs szükséged rá?

CsR: Az előző kérdésre adott válaszomból kiderült, hogy nem tudok mindennap írni. Ugyanakkor szükségét sem érzem a napirend szerinti írói munkának. Sokkal hatékonyabb tudok lenni, amikor valóban koncentrált vagyok, így ha egy nap vagy akár több kimarad, nem érzem magam kellemetlenül. A következő napon lehet, hogy annyi minden megszületik a szövegszerkesztőben, hogy azzal pótolom a korábbi elvesztegetettnek hitt időt. Nincsenek rituáléim, mindennap leülök a gép elé, és ha van időm és koncentrációm, akkor írok. A kérdés sokkal inkább az szokott lenni, hogy melyik témát folytassam éppen. Egyszerre több novellát írok, különböző témákban, különböző nyelvezettel és hangulattal. Ez picit kaotikusnak tűnhet, de számomra inkább segítség, hiszen a hangulatomnak megfelelő témához tudok nyúlni nap, mint nap.

TCL: Korábban táncoltál. Manapság is koptatod a táncparkettet?

CsR: A tánc egy csodálatos világ volt életemben. Versenyszerűen közel öt évig műveltem ezt a sportművészeti ágat. Imádtam minden pillanatát. Gyermekként szerettem volna színművészeti iskolában továbbtanulni az elemi évek után. Színész szerettem volna lenni. Végül közgazdasági középiskolába kerültem, ami életem legrosszabb döntése volt. A táncolást azonban érdekes módon egy könyv elolvasása után fejeztem be, mindenki nagy meglepetésére. A könyv Michael Ende Momo c. katartikus élményt okozó műve volt. Ende-nek köszönhetően rájöttem, hogy milyen kiszolgáltatott kis ’verseny-paripa’ voltam. Legnagyobb sikerünk a partneremmel (Szabó Tímea) az első Nyugat-Magyarországi Területi Bajnokságon elért első helyezés volt, mind a tíz táncban. Sajnos Tímea már az egekben táncol tovább.

TCL: Hogyan látod a magyar szerzők helyzetét a mai hazai könyvpiacon?

CsR: Komoly kérdés, komoly téma. Én csak a szerzői oldalról tudom megközelíteni, pedig a kérdés átvizsgálásához alaposan szemügyre kellene venni az olvasói és a kiadói oldalt is. Magam részéről nem érzem úgy, hogy bármi probléma lenne a haza szerzők helyzetével. Minden esélyünk megvan arra, hogy akár világhírre is szert tehessünk. Kiváló példák vannak már erre, hogy csak kettőt említsek: Kertész Imre, Dragomán György. Persze a világhír megszerzésében ad némi nehézséget, hogy a magyar nem tartozik a világnyelvek közé, ám ha valaki komoly elhatározással rendelkezik, akkor egy probléma nem is probléma. Aki borúsabban látja a helyzetet, annak merem javasolni a zeneipart. Tessék megnézni, mennyi esélye van egy magyarnak arra, hogy popzenei világsztár legyen. Még celebnek is kevesek vagyunk a nagyszínpadon, nemhogy sztárnak. Az íróknak minden esélyük meg van a sikerre!

TCL: Miért döntöttél a magánkiadás mellett?

CsR: Több oka is van. Az egyik az, hogy nincs türelmem várni fél évet vagy akár többet arra, hogy válaszoljon egy kiadó, már amennyiben hajlandó válaszra méltatni. A másik oka pedig az anyagi része. Még ha képes is vagyok valami hatalmasat alkotni, ami esetleg emberek ezreit vonzza be, egy kiadónál akkor is újra és újra bizonyítanom kellene, hogy tisztességes jutalékot kapjak. A magánkiadás esetében, sokkal nehezebb kitörni a nagy piacra, azonban nem kell várnom, és nem kell lemondanom az esetleges anyagi haszonról sem. Arról nem is beszélve, hogy jobb szeretem a dolgaimat magam kézben tartani. Ha kapok egy feladatot, ritkán vonok bele másokat is, sőt kifejezetten azt szeretem, ha a magam módján végezhetem el. Mégis mielőtt megjelent volna a Császármorzsák – Az első tál tanácsot kértem Fábián Jankától, akit nagyon tisztelek írói eredményeiért, és még inkább hálás vagyok neki, amiért minden egyes levelemre készséggel és segítő készen válaszolt. Köszönöm!

TCL: Milyen jellegű történeteket találnak a Császármorzsák - Az első tálban az olvasók?

CsR: Apró groteszkeket, humoros leírásokat a mindennapjainkról. A történetek egyenként is élvezhetőek és érthetőek, azonban a Császármorzsák – Az első tál egy hét novellából álló egységes történet. Az első fejezetben egy intézetből szabadulok ki, majd a további fejezetekben próbálok visszailleszkedni a társadalomba, közben különböző megmérettetéseken esek át a mindennapos teendők által.

Olyan témákra gondoljunk, mint amikor az otthonunkban szeretnénk megjavítani valamit, és közben bizony ügyetlenkedünk. Van olyan fejezete, ahol olyan történetekről számolok be, amelyeket az emberektől hallottam, akik körülvesznek. Hétköznapi esetek humorosan. A mai erkölcsi válságban szenvedő valóságban a nevetés szerintem a leghatékonyabb tüneti kezelés. A novelláskötet megírásával ennyi is volt a szándékom, hogy egy olyan kis könyvet írjak, amelyet néhány óra leforgása alatt el lehet olvasni, azonban közben az olvasó felszabadul a napi terhei alól, és egy picit végre jól érzi magát. Az olvasóimnak írtam, nem magamnak.

TCL: A honlapodon és a kiadó weboldalán lehetőség van beleolvasni a könyvbe, így talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyik novellád egy intézetben játszódik - nem a véletlen műve a borítófotó és a promóciós videók. Legyél szíves, mesélj egy kicsit a forgatásról!

CsR: Igen, az első nyitó-novella Az intézeti napok címet kapta. A forgatást minimális felkészüléssel és költségvetéssel végeztük el. Ennek ellenére máig jönnek vissza pozitív visszajelzések filmes berkekben jártas emberektől is. A hétfői napomat viszonylag korán fejezem be a munkahelyemen, este nyolc órakor. Így munka után egy barátom (Kovács Márk) segítségével egy háztömb pincéjében forgattuk le, talán mondanom sem kell, hogy fáradtan és átfagyva. Az én dolgom csupán a szereplés volt, minden mást (vágás, zenei aláfestés, konvertálás stb.) Márk készített el. Neki is köszönettel tartozom. YouTube csatornámon máig megtekinthető a kisfilm.

TCL: Légy oly kedves, oszd meg velünk a szombathelyi könyvbemutatódról a tapasztalataidat!

CsR: Kellemes meglepetésként ért, amikor az Agora Kulturális Központ rendezvényszervezője, Horváth Zoltán megkeresett, hogy szervezne nekem egy könyvbemutatót. Észrevette online jelenlétemet, ennek köszönhetően hallott a Császármorzsákról.

A bemutatóra, amint a honlapomon található fotókon látszik, szép létszámmal jöttek érdeklődők, ám aminek igazán örültem, hogy nem a közvetlen ismerőseim, barátaim jöttek el nagyobb számban, hanem olyan személyek, akik még csak most tudták meg, hogy írok. A találkozón nem csak novelláskötetemről, de az elektronikus és hagyományos könyvekről, illetve általában a könyvkiadásról is beszélgettünk, úgy érzem, sikeres volt a könyvbemutató, mert mindenki mosolyogva távozott.

TCL: Most fogsz bele egy folytatásos krimi novellába, ami Az ékszerész címet viseli, és amely történetének alakulásába az olvasók is beleszólhatnak. Honnan jött az alapötlet egy ilyen történethez? Mit lehet elöljáróban tudni a sztoriról?

CsR: Amíg a Császármorzsák egy humoros groteszk, addig Az ékszerész a legkevésbé sem lesz mosolyt fakasztó. Ha filmről beszélnénk, azt mondanám thriller lesz. Egy krimi tele izgalommal, csavarokkal és halállal. Olyan lehetséges veszélyforrásokat próbálok bemutatni a novellákon keresztül, amelyek ránk is bármikor lecsaphatnak. Nem lesznek benne idegen kitalált lények és helyszínek sem, azt akarom, hogy olvasók érezzék, hogy amit olvasnak, az velük is megtörténhet,,akár pont ma éjjel vagy reggel, amikor leszaladnak a piacra friss gyümölcsért. A gonoszság mindenhol leselkedik ránk, állandóan készenlétben van.

Az alapötletet egy régi egypercesem adta, amely még a Férc művek kis kötetemben jelent meg 2007-ben. Azt a témát vettem elő újra, poroltam le, és bővítem ki a karakterek színpadát olyan mértékben, hogy az elbírjon egy folytatásos sztorit.

Fontosnak tartom az interaktivitást az író és az olvasó között, ezért kérem az olvasóimat, hogy írják meg véleményüket az egyes szereplőkről, mondják el nekem, hogy éreznek velük kapcsolatban; ha úgy tetszik, ítélkezzenek felettük. Az ékszerész számára egy külön weboldalt hoztam létre a könnyebb átláthatóságért és a grafikai hangulat megteremtéséért.

Az ékszerész egy pszichológiailag instabil ember, aki orvosi egyetemen végezte tanulmányait, ám ráismerve a körülötte lévő emberek és saját elméjének különbözőségére, végül nem fejezte be a hivatásszerű szakma elsajátítását. Helyette a megélhetés kényszerűsége miatt a szülei által erőltetett ötvösséget kezdte el művelni. Az amúgy is labilis elméje emiatt megtört. Az ékszerész végül megrekedt egy általunk borzalmasnak ítélt sötét világban, amiben csupán ő látja a gyönyört. A novellában egy szánalomra méltó idős urat próbálunk látni magunk előtt, ám helyette csak az iszonyatot kapjuk.

TCL: E-könyvet vagy nyomtatott könyvet olvasol szívesebben? Mit jósolsz, melyiké a jövő?

CsR: Véleményem szerint nem azt kell eldönteni egy olvasónak, hogy elektronikus vagy nyomtatott, hanem azt, hogy lebilincselő vagy sem. Nem állítom azt, hogy elhanyagolhatónak tartanám egy friss, még soha fel nem nyitott könyv illatát; ám előnyöket és hátrányokat lehet felsorakoztatni mindkét forma mellett. A jövő pedig az olvasóké. Nem kell választani e-book és könyv között, a kettő kiválóan kiegészíti egymást. Ha úgy tetszik, egy utazásra magammal tudom vinni az elektronikus könyvek hadát, amíg egy kényelmes fotelban ülve a gőzölgő csipkebogyó tea illatfelhője mellett inkább egy natúr, papír alapú könyvet van kedvem olvasni. Tekinthetünk úgy is az e-könyvekre, mint kóstolókra, hiszen jelentősen olcsóbban lehet hozzáférni a hagyományos nyomdai változatokkal szemben. Letölthetem, elolvashatom, és ha valóban tetszik, megvehetem, hogy ott legyen a polcomon velem.

TCL: Mik a további terveid?

CsR: Nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre, egy olyan álszerény embernek, mint én. A tervem, a szándékom az, hogy olyat alkossak, mielőtt lejár az órám – ami azért még remélhetőleg sokáig ketyeg –, ami után a gyermekeim és majd unokáim nem csak elismeréssel, büszkén néznek a fényképemre, de melegséggel és szeretettel telve is.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

CsR: Írjatok, írjatok, bolondok!

TCL: Köszönöm szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

Császár Róbert Császármorzsák - Az első tál című novelláskötete megvásárolható a Publio Kiadó webshopjában erre a linkre kattintva.

Ha tetszett az interjú, ne felejtsetek el rákattintani a "tetszik" gombra, osszátok meg ismerőseitekkel, és kövessetek!

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr648845210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.