Élménybeszámoló a tizedik író-blogger-olvasó találkozóról

Amelyen kiemelt szerzőként vettem részt

2018. február 01. - T. C. Lang

Ha a körülmények engedik, szívesen veszek részt különböző könyves rendezvényeken, és többször is volt alkalmam élvezni az író-blogger-olvasó találkozók hangulatát.

2017 júliusában látogattam el először ÍBO-ra, ahol Garami Gábor varázsolta hangszínessé az eseményt, azaz felolvasott a jelenlévő szerzők műveiből. Fantasztikus élmény volt, hogy az ő tolmácsolásában hallhattam egy részletet abból a történetből, amelyet papírra vetettem. Az összejövetelről Nagy találkozások napja címmel született egy blogbejegyzésem is.

A szeptemberi program varázslatos volt, méghozzá szó szerint, ugyanis a boszorkányok, boszorkányos történetek köré szerveződött. Tölgyesi Lívia (Bükki bűbájosok) és Leda D'Rasi (Utolsó kívánság, Lidércfény) fantáziavilágába pillanthattak be a résztvevők. Decemberben pedig Bezerédi Zoltán színművész adta át a Bezerédj-díjat Juhász Tibor költőnek, akinek munkásságából ízelítőt kaptunk, majd kötetlen beszélgetés következett.

nr10ibo0.jpg

Annie, az IK csapat egyik alapítótagja, felkért, hogy a januári rendezvényen, ami a fantasy jegyében telik, legyek a kiemelt szerző, én pedig örömmel vállaltam ezt a megtisztelő feladatot. Meghívtam Bogár Erikát, a Tullia meséi – Őrző című regény szerzőjét, hogy legyen a vendégem.

nr10ibo1.jpg

Nem vagyok egy sarokban ülő, csendes habitusú nőszemély, sokszor akkor is locsogok, amikor nem kéne, de ha több mint fél tucat ember előtt kell beszélnem, akkor elönt a pánik. Kevés dolog tölt el ilyen rettegéssel, talán csak a pókok. Na, jó, ők inkább iszonyattal. Szóval félek, hogy nem leszek képes összehozni egy épkézláb mondatot sem, ha mégis, akkor az orbitális baromság lesz, vagy a nyelvem összecsavarodik közben, esetleg köhögőroham tör majd rám, netán elered az orrom vére, vagy rám zuhan egy műhold, beüt a zombiapokalipszis, meg ilyesmik. Élőszóban elszáll az a magabiztosság, amit a billentyűzet ad nekem, nem tudok backspace-t ütni, ami kicsúszik a számon, azt már nem lehet kitörölni, nem lehet csiszolni rajta utólag.

Szeretek mindenre precízen felkészülni, viszont megbeszéltük Annie-vel, hogy a beszélgetés spontán fog zajlani, nem egyeztettük előtte a kérdéseket és a válaszokat. Épp ezért hatalmas drukk volt bennem. Aki jó megfigyelő, észreveheti a fényképeken a kezemben lévő súgókártyát, amire – "biztos, ami biztos" és "az agyam néha olyan mit a szita" alapon – összeírtam néhány kérdést, amit Erikának szándékoztam feltenni. Szorongattam is a papírost rendesen, hogy erőt merítsek belőle, de arra nem volt szükség, hogy rendeltetésszerűen használjam.

nr10ibo2.jpg

Kattints a teljes galériáért

A menetrend ezúttal is a megszokottak szerint alakult: először a megjelent szerzők, bloggerek mutatkoztak be, ki rövidebben, ki hosszabban, majd belecsaptunk a lecsóba.

Először Bogár Erika olvasott fel A Lámpás nyomában cím misztikus-romantikus kalandregényemből, majd Annie faggatott. Elárultam néhány érdekességet a könyvről, például hogy az én világomban az apokalipszis negyedik lovasa nem éhínség, nem Ádám az első ember, és a Lilithről szóló legendákat is újragondoltam. Meséltem arról, milyen hibákat követtem el a regény első kiadásakor, miben más a második, kik segítettek annak megszületésében, miért használok írói álnevet, és még sok másról.

Utána én olvastam fel Bogár Erika Tullia meséi – Őrző című, ősmagyar alapokon nyugvó fantasyjéből. A nyelvem összecsavarodott, az e-könyv olvasóm megviccelt, és még pofát is vágtam, amit megörökített a kamera – aminek a memóriakártyája megtelt felolvasás közben, így nem sikerült az egészet rögzíteni. Ez olyan jellemző rám, de mit tegyek, ilyen az én formám. :) Legalább elmaradt a zombiapokalipszis, és műhold sem vágódott belém.

Erika a kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy nagyjából harminc éve ír, mesélt Tulliáról, eddigi megjelenéseiről, könyves tapasztalatairól, elárulta, hogy trash-metált hallgat írás közben (így már értem, hogy miért nyírja ki a karaktereit – a dinamikus zene bizonyára magával sodorja :)), és hogy milyen jó dolog gonosz karaktert írni.

És tudjátok, hogy mi volt a legjobb? Hogy a közönség sem csendben ült. És most nem arra gondolok, hogy valaki ittasan hőbörög a nézőtéren, hanem arra, hogy csak úgy záporoztak a kérdések, valóban interaktív találkozó volt. Minden résztvevőnek köszönöm ezt a felejthetetlen élményt!

Programajánló (a részletekért kattintsatok a képre):

konyvbemutatoszfv.jpg

*

Szeretitek a kalandot, a romantikát? És az angyalokat? Kíváncsiak vagytok, milyen a pokol?
Ha minden kérdésre igen a válaszotok, akkor ajánlom figyelmetekbe az A Lámpás nyomában című könyvet. További információkért, érdekességekért kattintsatok ide.

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Itt találjátok a könyves beszámolóimat, itt pedig az interjúimat.

Olvasásra fel!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr313614405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.