10 a századikon – A Google

2018. december 19. - T. C. Lang

Kiss T. Anna volt már interjúalanyom korábban, a szerelemről, az emberi kapcsolatokról és a (közösségi) média párkapcsolatokra gyakorolt hatásáról beszélgettünk "Szeress belém!" című könyvének megjelenése alkalmából. (A cikket elolvashatjátok ide kattintva.) Pár hete debütált új kötete, a "10 a századikon – A Google", amely remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy ismét elárasszam a kérdéseimmel. Szó esik az alábbiakban az írásról, a magyar könyvpiacról, a personal branding fontosságáról és arról, hogyan tett keresztbe neki Larry Page álma.ktanna.jpg

Kiss T. Anna

TCL: Két és fél éve készítettem veled interjút első könyved, a "Szeress belém!" megjelenése kapcsán. Mesélj, mi minden történt veled azóta?

Kiss T. Anna: Okosabb lettem az írást illetően. Megtanultam, hogy milyen nagy különbség van egy könyv megírása és egy újságcikk, vagyis bármilyen újságírói műfajú írás megalkotása között. Arra is rádöbbentem, hogy mennyire nem azonos a jó íráskészség és -képesség egy könyv megírására. Emellett még fel is kellett dolgoznom mindezeket a tapasztalatokat. Márpedig ez nem volt könnyű számomra, mert szakképzett, vagyis okleveles újságíróként mindig is hittem, abszolút biztosan mozgok minden írással kapcsolatos terepen. Hát nem! Minden írásszakmai magabiztosságom elszállt a "Szeress belém!" megjelenése után. Ez pedig nemcsak a szakmaiságomban, hanem a személyiségemben is sokat változtatott rajtam. Nem is gondoltam volna, hogy egy könyv megírása ilyen hatással lesz arra, ki vagyok és mit gondolok magamról és a világról. Minél érettebb az ember korban, tapasztalatban, annál nagyobb erőfeszítéssel képes csak odaállni a startvonalra újra. Pedig ez a világ az állandó változásról és az alkalmazkodásról szól. Nincs bérelt hely a képzeletbeli Parnasszuson.

TCL: Gondolom, hogy erre trenírozod a személyes márkaépítésben az ügyfeleidet is. De talán az sem árt, ha maga a márkává válás folyamatában vezető szakember a saját életében is megtapasztalja újra és újra, hogy mennyire nehéz szembenéznie mindenkinek önmagával. Te mit gondolsz erről?

Kiss T. Anna: Az biztos, hogy minél többször áll fel az ember a padlóról, annál erősebbé válik. Soha, senki nem hull kétszer ugyanazért és ugyanúgy a porba. Mert minden egyes elesésből tanul valamit, amit a következőnél hasznosít, ezzel enyhíti a bajt. Én például a könyves tapasztalataimból elsősorban önvizsgálatot, a szembenézés képességét és szerénységet tanultam. Utólag pontosan tudom, hogy mennyire rám fért. Sokkal türelmesebb, megértőbb és megengedőbb lettem az emberekkel az elmúlt két-három évben. Természetesen a személyes márkaépítésben is az ügyfeleimmel. Mindenkinek kívánnám, hogy legalább egyszer essen térdre éppen azon a szakmai területen, amelyen a legpallérozottabbnak hiszi magát. Nagy meglepetések érhetik. És egy méretes nagy "önutazásban" lesz része. (nevet)

TCL: Három könyvvel a hátad mögött bőséges tapasztalatot szereztél a könyvkiadás terén. Milyen pozitív és negatív élmények értek? Mi jelenti számodra az írói karriered eddigi csúcspontját, és mi adta a legnagyobb pofont?

ktalibrimammutkonyveimfontrol.jpg

Kiss T. Anna: Nem úgy tekintek magamra, mint akinek írói karrierje van, az "írótanonc" jobban kifejezné, amit gondolok magamról az írással kapcsolatban. Azt hiszem, szeretnék majd egyszer írói karriert, de még nem vagyok hozzá elég jó. Kerülöm is ezt a minősítést, hogy "író". Nem véletlen, hogy legfeljebb szerzőnek nevezem magam, ha feltétlenül muszáj a könyvvel kapcsolatos dolgaimat összefoglalóan megfogalmaznom. Persze nagy pillanatok azért így is voltak, s remélem, lesznek is még a könyveimmel kapcsolatban. Sajnos az első könyvem első tapintása elmaradt, pedig az kellene hogy legyen a meghatározó élmény egy szerző életében. Ez méretes pofon volt számomra. Valamit elvettek tőlem, ami már nem pótolható. Én a mai napig nem kaptam nyomtatott példányt az első könyvemből, nem is láttam azt, majdnem fél évig. Aztán már nem érdekelt. Nem a könyv, hanem ez az élmény. Az  "ÉNMÁRKA – Hogyan ne legyél százas?!" című könyvem megjelenésekor olyan görcsben volt a gyomrom, mint még az egyetemi vizsgáimon sem, pedig letettem "pár" vizsgát az életemben. Ez a személyes márkáról szóló könyv az én személyiségemről is szól. Úgy éreztem, mintha meztelenül kiálltam volna a nyilvánosság elé. Szörnyű érzés volt. Mára kicsit oldódott már ez az érzés, de jó ideje nem olvastam bele ebbe a könyvembe, pedig már egy éve, hogy megjelent. De azért ajánlom mindenkinek, függetlenül attól, hogy szeretne-e valamikor személyes márkává válni, esetleg az én segítségemmel, mert ilyen belső utazásra mindenkinek szüksége lenne, nem csak nekem. Nagyon hatékony nevelő egy ilyen könyv. A Google-könyv megjelenése éppen a gyomorgörcsömet oldotta. Alig negyedórával a könyvbemutató kezdete előtt érkezett meg a nyomdából a Libri Könyvesboltba a Corvin Plazába, s amikor kibontottam a csomagolásból, egy pillanat alatt megnyugodtam. S aztán a vendégeim a könyvbemutatón máris szétszedték a történetet, én pedig ott álltam az idolommal, Larry Page-dzsel egyedül. Most nagyjából úgy áll a képlet, hogy ha más nem is olyan elismerő a Google vállalat karrierjét illetően, mint én, de azért már nem vagyunk egyedül, Larry Page, Sergey Brin, Google-alapítók és én. Három hete jelent meg a könyv, azóta csatlakoztak már páran "hozzánk", akik ugyancsak elismerik a teljesítményt. De azt mondom, nem is baj, hogy ilyen hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást az "íróság" során. Ez egy kreatív dolog, miért is lenne szabályos, kiszámítható, egyenletes? Hogy az milyen unalmas lenne! (nevet)

TCL: Az átlagos olvasó, aki nem mélyed el a könyvkiadás rejtelmeiben és nincs tisztában a könyvpiac sajátosságaival, abban a hitben él, hogy ha egy író publikál egy könyvet, utána nincs más dolga, mint hátradőlni a széken, a pénz pedig úgy hullik az ölébe, mint hó a szántóra az elmúlt napokban. Mit gondolsz, meg lehet élni könyvírásból ma Magyarországon? (Ezt a kérdést feltettem Nádasi Krisz író-szerkesztőnek is.)

Kiss T. Anna: Az attól függ, hogy kitől kérdezed. Úgy általában véve, nem, nem lehet megélni. Túl kicsi a magyar könyvpiac ehhez. Nagyon sokat számít a téma, de az is, hogy milyen műfajban alkot a szerző. Ha eléggé felkapott témát dolgozol fel, és annak egy közismert, esetleg hírhedt alakját állítod a középpontba, mondjuk, dokumentarista jelleggel, kissé bulváros stílusban megírva, sokkal nagyobb a siker, ezáltal a jövedelmezőség esélye, mint egy filozófiai értekezés esetén. Egy pont után pedig már az ismertség maga továbblendít a pályán. Még ha ez nem is egyenlő a személyes márkával. Az olvasók keresni fognak a könyvesboltokban, sőt akár divatossá is válhatsz. Vagyis sikk lesz téged olvasni. Ez a szint, a nagy példányszám miatt, már biztos anyagi siker. Ha még erre rá tudsz tenni erős és szakszerű közösségi média jelenlétet, akkor abszolút nyert ügyed van. Egészen addig, amíg nem jön valaki, aki új, aki más, aki valamelyik elemet vagy az összeset sokkal jobban csinálja, mint te. S simán kiüt a nyeregből. A legkifizetődőbb (szó szerint is) az lenne, ha nem konjunktúralovagként fognád fel a könyvpiaci jelenlétedet, hanem értéket vinnél a piacodra. Csakhogy azt be is kell vállalnod és tudatnod is kell az olvasóiddal. A szerzők elsöprő többsége azonban fél megmutatni önmagát. Egyébként pontosan amiatt, ami engem is ért, amikor kiderült, hogy akármilyen képzett és az olvasók által kedvelt, jó íráskészséggel, netán tehetséggel is bíró újságíró voltam, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy íróként is remekelek. A kettő ugyanis egészen más dolog. És ettől a beismeréstől félnek az emberek. Félnek megméretni magukat. A tehetséges emberek is. Maradnak tehát saját szűk kis köreikben, szürkén, beolvadva a környezetbe, vállalva azt is, hogy a többiek visszahúzzák őket.

TCL: Évente tíz-tizennégyezer könyv jelenik meg Magyarországon. Iszonyatosan nehéz kitűnni a tömegből és bekerülni a „véráramba”, a köztudatba. Véleményed szerint mit rontanak el a tapasztalatlan írók? 

ktalibrigulagooglekonyv.jpgKiss T. Anna: Leginkább azt, hogy teljesen ismeretlenül kilépnek erre a piacra. Márpedig a piacra lépés csak egyszer történhet meg először. Nem lehet újra a startvonalra állni. Amikor az emberek könyvet vesznek, nem azt a papírköteget vásárolják meg, amit a kezükbe foghatnak a polcok előtt, hanem azt a szerzőt, akinek a neve ott áll a könyvborítón. Ha már több könyvet is írt, akkor valamivel egyszerűbb a helyzet: a vásárló nagyjából tudja, mit várhat tőle tartalomban, stílusban, szerzői minőségben. Tehát kisebb kockázatot jelent számára a vásárlás. Ha azonban elsőkönyvesről van szó, akit ráadásul még senki nem ismer, az szinte biztosan vesztes helyzetben van. Hangsúlyoznám, hogy szinte, mert azért mindig belépnek a könyvpiacra eredeti, az átlagosnál sokkal tehetségesebb szerzők, s akár kiugró sikert is arathatnak. De ehhez is kell valami több, valami más, mint ami a könyvpiac többi szereplőjének megvan. Esetleg marketing többletráfordítás, amit többnyire csak a hagyományos kiadók képesek biztosítani. Hozzájuk viszont nagyon nehéz bekerülni. Igen, hiszen sok az eszkimó és kevés a fóka. A közgazdaság nyelvén: nagyobb a kínálat szerzőből, mint a kereslet. Legyél hát olyan, amilyent a kiadók keresnek. Vagy legyél annyira eredeti és tehetséges, hogy egyszerűen ne tudjon elmenni melletted a hagyományos kiadó. Hogy mindenképpen akarjon téged. Van ám ilyen is! Azok, akik személyes márkává váltak, máris helyzeti előnnyel indulnak. Csakhogy ehhez hinned kell önmagadban, magabiztosnak kell lenned (ez nem összetévesztendő a nagyképűséggel) és nagyon-nagyon alkalmazkodó képesnek. És kompromisszumkésznek mindenekfelett. Ez utóbbiból van a legkevesebb a jelenkori szerzőknek Magyarországon. A többség egy egó-Himalája, és csodálkozik, hogy nem akar vele senki próbálkozni. Csak hogy félreértés ne legyen: én is pontosan ilyen voltam, amíg a "Szeress belém!" révén ki nem jártam az "iskolát". (nevet) És hidd el, piszkosul megszenvedtem ezt a változást az elmúlt években a könyvek kapcsán. Semmi nincs ingyen. Erőfeszítés és kitartás nélkül nem fog menni. Én csak tudom! De megérte.

TCL: Jelen vagy a Facebookon, az Instagramon, követed az írók munkásságát. Hogyan látod, a szerzők mennyire riválisai és mennyire segítői egymásnak? 

Kiss T. Anna: Ugyan kinek állna érdekében előretolni a versenytársát? Most nem a fair play-re gondolok, az természetes. De ha rendszeresen összegyűlik húsz-harminc teljesen kezdő vagy éppen a szárnyait bontogató szerző, jól megbeszélik egymás sikertelenségeit, minden marad a régiben. Jó esetben, nagy ritkán barátságok, véd- és dacszövetségek is alakulhatnak köztük, szűk körben, de sajnos ez a lényegen nem változtat: a könyvesboltok polcain egymás versenytársai. Mert az üzletekben a mérce nem az, hogy valaki sci-fi író, a másik meg romantikus regényekben utazik, a harmadik tényregényt ír sztoritellinges stílusban. Az üzletekben a vásárló számára az a kérdés, hogy ha mind a három műfajt kedveli is, de sovány a pénztárcája, melyiket választja az erre a célra szánt összegből. És máris versenytársai egymásnak a szerzők, műfajtól függetlenül. Azzal együtt, hogy megvannak az egyes műfajok fanjai, s ők biztosan megvásárolják a kedvencük művét. Az a kérdés, hogy akkora tömegben-e, ami rentábilissá teszi a könyv megjelentetését egy kiadónak, vagy jobb híján a szerzőnek. A szerző individuum, egy magánzó, akinek elsősorban a saját érdekeit kell néznie. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy nem helyes ilyen közösségekbe tömörülni, hanem azt mondom: ezek csak egy lehetőséget jelentsenek a sok közül az érvényesülés érdekében. De egyébként virágozzék minden virág.

TCL: Sokoldalú nő vagy: külpolitikai újságíró voltál, rádióztál, a televízióban gazdasági szerkesztő-riporterként dolgoztál, majd válságkezelő menedzser lettél, egy ideje pedig személyes márkaépítőként hallhatunk rólad. Az "ÉNMÁRKA – Hogyan ne legyél százas?!" című könyved is erről szól: hogyan válj személyes márkává szakszerű segítséggel. Mit jelent számodra az írás, a könyv: cél vagy eszköz? Mi hajt ezen a pályán? 

ktapostreforbesjo.jpgKiss T. Anna: Ami hajt, az a kíváncsiság. Hallatlanul érdekelnek az emberek. Az emberi sorsok, amelyek néhol olyan fordulatokat képesek venni, hogy a legkreatívabb fantázia nem képes olyat kitalálni. És elsősorban azok az emberek érdekelnek, akikből süt a vonzerő. Karizmatikusak. Nem azért, mert tanulták a karizmatikusságot, mert azt nem lehet, az belülről jön, azzal születik az ember. Ha a hatni tudásnak ez a képessége megvan az emberben, akkor már csak önmagát kell adnia, s kis simításokkal vágyni fognak a közelségére az emberek. A nyilvánosság. A személyes márkaépítésben is azok az emberek érdekelnek, őket vállalom el, akik "gyárilag" hatni képesek a többi emberre. A márkaépítés folyamatában a "Hogyan?"-t kell elsajátítani és begyakorolni. Mert azért vannak ennek szakmai fogásai. És persze a legtöbb esetben a személyiséggel is kezdeni kell valamit, még ha minden meg is van valakiben, ami a személyes márkaléthez kell. Csak nem biztos, hogy ott van, olyan hangsúlyosan, ahol és ahogyan lennie kellene, hogy igazán előrelendítse az embert az életében. A könyv remek keret arra, hogy ezt az elvet kidolgozva bemutassam, hogy egy tablót tárjak az érdeklődők elé, hogyan volt ez az évezreden át. Mondjuk Diogenésztől Larry Page-ig. Diogenész a kedvenc személyes márkám. Annyi színe van, annyi arca és annyi ormótlansága, hogy az ember el sem hiszi, voltak, akik ezt az embert csodálták az ordenáré stílusa és a hordóléte ellenére. Mert mindemellett bölcs volt. Tudod, hogy az egyik legtöbbet idézett görög bölcs Diogenész volt? És a legtöbbet szidott is, s az is, akiről a legtöbb rosszat mondták, írták kortársai és a hálátlan utókor. Pedig csak ember volt, önmaga mert lenni, s bárhol élt, bármit csinált, kiemelkedett a többi ember közül. Persze hogy voltak, akik utálták, mások rajongtak érte. Személyes márka volt. Tudod, milyen sokat lehet Diogenésztől tanulni? (nevet)

TCL: Tervezel nemzetközi írói karriert? 

Kiss T. Anna: Legszívesebben azt mondanám, hogy ez attól függ, mit tervez velem a nemzetközi könyvpiac. És jól bebújnék a megjelent három könyvem melegébe és csodálnám az okosságomat, a tehetségemet, a nagyságomat. És így tovább. Nehogy komolyan vedd ezeket a mondatokat! Saját magamat karikírozom vele. Hát persze hogy nagyon szeretnék nemzetközi írói karriert! Ki ne szeretne? (nevet) De más az álmok és más a valóság világa. Magyarországról nemzetközi írói karriert csinálni, akárcsak a világ könyvpiacán is jegyzett bestsellert írni, majdnem a lehetetlennel egyenlő. Ugyanakkor voltak, akiknek már sikerült. Vagyis teljesen helyénvaló a majdnem kitétel a lehetetlen előtt. De erre igaz aztán igazán, hogy csak lépésenként. Előbb meg kell tanulni "könyvül" írni, megtanulni a hazai és a nemzetközi könyvipart és figyelni a belső hangra: miről írj, mi az, ami te vagy, s ami megtalálja majd az olvasóit. A többi gyerekjáték: pénz, paripa, fegyver. Egy jó kiadó, amelyik hisz benned, a témádban, a tehetségedben, a személyes márkádban. Annyira hisz, hogy hajlandó pénzt áldozni is rá. Kockáztat érted. Na, akkor bekukkanthatsz a küszöbről abba a forgó világba, ahol a dollár milliós éves írói jövedelmek keletkeznek. A kérdésre visszatérve, ha most őszinte leszek, nagyképűnek fognak tartani, főként a szerzői kiadásban megjelenő "írók". Tudod, mit? Legyen! Ha nem is tervezem még, de el tudom képzelni a nemzetközi írói karriert. A "10 a századikon – A Google" című, pár hete megjelent könyvem bemutatóján a Libriben azt kérdezte tőlem valaki, hogy miről, kiről írom a következő könyvemet? Mármint milyen világhírű emberről, cégről, témáról. Hiszen a Google vállalat történetének megírása sem éppen egy szégyenlős választás részemről. Nos, tudom, hogy kiről írom. Egy hölgyről, aki világ legbefolyásosabb asszonyainak egyike 2018-ban az amerikai Forbes Magazin szerint. Sok éve nyomon követem a pályáját, és csodálom a tartását, az erejét, a tehetségét. Mindent, amit elért, és nagyon tanulságosnak találom, amit nem. Sok közös van a sorsunkban, mégis más-más pályát futottunk be az életünkben. Hallatlanul érdekes összevetés ez. A Google-könyv folytatása után őt fogom megírni. Ebben biztos vagyok. Aztán hogy milyen sorsot szán a könyvnek a láthatatlan erő, ami a világot igazgatja, azt meglátjuk majd.ktaforbesenmarkacikk.jpg

TCL: Nem titkolod, hogy milyen nagy hatással volt rád Larry Page munkássága, új könyvedben, a nemrégiben megjelent „10 a századikon – A Google” címet viselő kötetben is rajta, az ő személyiségén keresztül közelítetted meg a Google felemelkedését. Vissza tudsz emlékezni arra, hogy mikor találkoztál először Larry Page nevével, hogyan figyeltél fel rá? 

Kiss T. Anna: Larry Page-et nagyon respektálom. Ő egy álmodozó, aki egyébként azon kevesek közé tartozik, akik meg is valósítják az álmaikat. A Google az ő álma, amihez remek segítőket kapott az égiektől. Többek között Sergey Brin személyében is. De az ő személyes ereje, kitartása és küldetéstudata nélkül nem biztos, hogy lenne most Google. És akkor szegényebb lenne a világ szerintem. S hát Larry Page az, aki az ő gyönyörű álmával simán elveszejtette az én nagy álmomat. Éppen abban a korszakban alapítottam életem nagy vállalkozását, egy televíziós hírügynökséget, amikor ő kigondolta a keresőt, amelybe az emberiség teljes tudáskincsét és a napi aktualitásokat is összegyűjti és a Föld minden lakója számára, ingyenesen, kereshetővé teszi. Szöveg, kép, hang formátumban. Az én hírügynökségem pontosan ezt célozta meg, pontosan ebben a három formátumban. És ha beírnátok az én nagy álmom nevét és a Google hat betűjét bármelyik böngészőbe, az utóbbi jön le a világhálón. Szóval engem is legyőzött Larry Page. De ez nem akadályoz abban, hogy elismerjem a teljesítményét. Mert mindemellett elsőosztályú személyes márka is, ami nagy szerepet játszott a Google vállalat sikerében. Larry Page nevét azóta ismerem, amióta a PageRank nevű keresőjével megjelent a színen a 90-es évek derekán, egyetemistaként. És én el is engedtem a hírügynökségem gondolatát. Azóta fejet hajtok a Google előtt. De amikor felemelem a fejemet, magam is nagyon kritikus vagyok vele. Márpedig nagyon is felemelt fejjel szoktam járni.

TCL: Kik voltak még hasonlóan nagy befolyással az életedre? Róluk is tervezel könyvet írni?

Kiss T. Anna: Mindig is sokat olvastam azokról az emberekről, akik valami nagy dolgot hoztak létre az életükben. S azt vettem észre, hogy egy dolog biztosan közös bennük: egyikük sem százas a szó hagyományos értelmében. Mindig másra járt az agyuk, mint a kortársaiknak. Ha nem is voltak valamennyien zsenik, de eredetiek voltak, az biztos. És engem mindig nagyon vonzottak a szokványostól eltérő emberek. Minden kapcsolatomban, mindig az olyan embert kerestem, akire felnézhettem valami olyan teljesítményéért, amire én soha nem hittem volna magamat képesnek. És igen, ők, az ilyen emberek voltak a legnagyobb befolyással az életemre. Akár tudtak erről, akár nem. Inkább nem. Lesznek közülük, akikről – ameddig az időm engedi – meg fogom írni a magam könyvét. De persze nem lehet mindenkiről könyvet írni. Ahhoz száz élet sem lenne elég. Mindenesetre én válogatok, anyagot gyűjtök, beszélgetek velük, interjúkat készítek róluk. Készülök arra az időre, amikor megérik bennem a mondanivaló és le kell ülnöm a vonalas spirálfüzetem elé egy tucat vékonyan fogó, könnyű filccel, és írni kezdek majd. A Google-könyv is így született. Négy évet dolgoztam rajta, de csak pár hétig írtam, mire megjelent. És még nincs is vége. Még tartozom a folytatással. Úgy tervezem, hogy 2019. szeptember 27-én meg is fog jelenni.

TCL: Milyen műfajba sorolnád a Google-könyvedet, kiknek ajánlod? 

ktagooglekonyvpapircsomagolas.jpg

Kiss T. Anna: A Google vállalatról szóló könyvem valójában tényregény, amelyben azt mesélem el, ami történt, nem egy esetben konkrétan úgy, ahogy történt, máskor úgy, mintha csak sztoriznánk a tábortűz körül. Izgalmas munka volt számomra kilépni minden szabályos keretből és valami szokatlant megpróbálni az írásban. A műfajt egyébként Bob Woodward, az egykori Watergate-újságíró honosította meg könyveiben, tőle tanultam el. De persze korántsem alkalmazom olyan kifinomultan és élvezetesen, ahogy ő teszi. Dolgozom rajta, hogy én is egyre jobb legyek benne. A tizedik könyvem után talán már kezdem majd kapiskálni, hogyan is csinálja Bob Woodward. (nevet)

TCL: Köszönöm szépen a beszélgetést, sok sikert kívánok!

Kiss T. Anna "10 a századikon – A Google" című könyve megvásárolható a Libri üzleteiben és webshopjában erre a linkre kattintva.

Ha tetszett az interjú, ne felejtsetek el rákattintani a "tetszik" gombra, osszátok meg ismerőseitekkel, és kövessetek!

Fotók: Kiss T. Anna

*

A többi interjúmat itt éritek el.

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Szeretitek a kalandot, a romantikát? És az angyalokat? Kíváncsiak vagytok, milyen a menny és a pokol?
Ha minden kérdésre igen a válaszotok, akkor ajánlom figyelmetekbe A Lámpás nyomában című könyvet. További információkért, érdekességekért kattintsatok ide.

Olvasásra fel!

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss hírekről, DIY ötletekről és akciókról!

Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr4614499332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.