Ezt olvastam - Hartay Csaba: Rajongók voltunk

2019. július 02. - T. C. Lang

Egy kedves barátnőm, az Olvass hazait! bloggere még ősszel mutatta új zsákmányát, Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyvét. A gyerekkorom egyik legnépszerűbb rágóját idéző borító rögtön levett a lábamról. A kiragadott idézetek tovább fokozták az érdeklődésemet, és az sem volt utolsó szempont, hogy jómagam Orwell talán legismertebb regényének évjárata vagyok – kíváncsi lettem, mennyire idézi fel bennem a könyv a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Nem csalódtam, fantasztikus időutazásban volt részem! Figyelmeztetés: aki tényszerű bemutatást vár, zárja be az ablakot, személyes élményekkel átitatott könyvajánló következik!rajongok_voltunk.jpg

A Rajongók voltunk harminc novellából áll, amelyek javarészt gyermek, kiskamasz szemszögben, egyes szám első személyben íródtak. Különösen érdekes volt az olvasás úgy, hogy én átéltem ezt a korszakot, nagyobbik fiam pedig hajszál híján annyi idős, mint az elbeszélő.

A stílus közvetlen, bizalmas, a mesélő féltett titkokat oszt meg az olvasóval, mint legjobb barátjával, kiszól hozzá a szövegből, kérdéseket intéz hozzá; nyelvezete – bár a 90-es évek szülötteinek és a fiatalabbaknak furcsának hathat – az adott kor gyermekeire jellemző. Különös, hogy az ifjúsági szleng mekkora változáson ment keresztül az elmúlt három évtizedben, például a felnőtt férfiakat mi is „faszik”-nak neveztük magunk között, míg a mai gyerekek beszélgetéséből nem nagyon sikerült elcsípnem ezt a szót.

(…) nemhogy örülnének egy gyerek sikerének, még rám küldenek valami barom felnőttet, aki majd pofázik itt nekem, hogy ez miért veszélyes. Kit érdekel? Ha mindig csak a gyerekmedencében pancsolunk, sosem jutunk tovább.

Eleinte kicsit furcsa volt a trágár szavak használata, de ahogy felidéztem a saját gyerekkoromat, akkor a fiúk nagyon felnőttesnek, „menőnek” találták, és előszeretettel tűzdelték tele vele beszédüket. Dagadt is a keblem, hogy méhem legidősebb gyümölcse nem nyomatékosít ilyen durva módon – mígnem felvilágosított, hogy itthon nem. Szülői nevelés kontra kiskamasz férfipalánták 0:1. Tehát ez az ifjúsági attitűd – a szlenggel ellentétben – mit sem változott az elmúlt harminc év alatt.

Hihetetlen, hogy egy disznó egyik este még szunyókál, másik este meg hurka, kolbász, szalonna és tepertő lesz belőle. Te belegondoltál már?

Bájosan naiv, őszinte kérdések és feltevések hangzanak el a gyermek narrátor szájából, olyanok, amelyeken mindenki elgondolkodik kölyökként, legfeljebb máshogy képzeli el. Összefacsarodott a szívem, amikor a halálról elmélkedett. Én például szentül meg voltam győződve, hogy a temetésen ugrálóvárazni lehet, és megsértődtem, amikor anyukám nem vitt magával. Azt hiszem, felesleges ragoznom, hogy mekkorát csalódtam, amikor életemben először részt kellett vennem egy búcsúzási szertartáson.

Apu mindig mondja, hogy sok csalódás ér majd az életben, de nem gondoltam volna, hogy az egyik ilyen csalódás pont pornófilmnézés közben vág pofán.

A kamasz fiú szemszöget külön élveztem, a túlfűtött szexualitással együtt, sőt, pont ezzel együtt volt számomra hiteles. Hát hordott már valaha a Föld a hátán olyan kamaszt, akiben nem zubogtak a hormonok? Akit nem érdekelt, hogy milyen érzés csókolózni, mi van a lányok bugyijában (és hogy lehet bejutni oda), és mi lapul egy elrejtett pornókazettán? (Ennél a résznél szó szerint könnyesre röhögtem magam, ahogyan a csókhasonlatokon is.)

A galéria a saját fotóimat tartalmazza. Leírásért és nagyobb képekért kattints bele!

A rendszerváltással, a határok megnyílásával „betört” hozzánk az addig titokzatos nyugat és a nyugati életérzés: felgyorsult az információ- és termékáramlás, hirtelen szabad és elérhető lett egy csomó olyan dolog, amit ma természetesnek tartunk, de addig tiltott volt, vagy luxusnak számított – például a hamburger. A könyv nem erre az eseményre fókuszál, és nem is a pontos korrajz felállítás a célja, mégis remekül visszaadja ennek az érának a sajátos hangulatát. (Legyünk őszinték: melyik gyereket érdekelte a politika akkoriban? Az sokkal fontosabb volt, hogy nem csak ünnepnapon kerülhetett banán az asztalra.)

A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, milyen az, amikor a szerelmesek kézzel írott leveleket küldözgettek egymásnak, olykor napokat várva a válaszra, nem csak egy üzit dobtak Messengerben, amire hopp, már meg is jött a felelet. Vagy amikor vezetékes telefonon keresztül próbálták elérni szívük (aktuális) választottját, akivel csak szülői jóváhagyás után beszélhettek – nem csak rácsörögtek a mobilon. De ha elolvassák a könyvet, ők is átélhetik.

Állítólag mi már nem is gyerekek vagyunk, hanem kamaszok. Biztos, hogy létezik egy nap, amikor még gyereknek számít az ember, mondjuk egy szerda, és akkor csütörtökre már kamasznak tartják. Mondják, hogy ez egy hosszú folyamat, de akkor is csak van egy határvonal, hogy gyerek, gyerek, hopp: kamasz.

A megmosolyogtató történeteknek van egy mélyebb rétege is, amely nem veszít az aktualitásából: átvezet a gyermekkorból a kamaszkorba – a nagy „elsők” korába –, előbbit végleg magunk mögött hagyva.

A könyvet Pécsett játszódó jelenetek foglalják keretbe, és egy lázálomszerű novella zárja le, emléket állítva az elmúlt időknek.

Számomra a 90-es évek közepe – a Coco Jambóval és a Take Thattel – jelentette azt a „hőskort”, amit Hartay Csabának az évtized eleje, de olvasás közben a korábbi évekből származó emlékeim tömkelege tört utat magának. Turbó-rágópapírok csereberéje. Lemosható tetoválás. Matricák, képregények, walkman. Ausztriából behozott kvarcjáték. Bögyös macás poszterek a garázsban (nem, nem én ragasztottam őket fel, az én szobám falát fiúbandás poszterek díszítették). Disznósírás disznóvágáskor (igen, én mindig megsirattam – válaszolva a szerző egyik fejezetcímben elhangzó kérdésére). Szüret. Az első szívószálas kóla majáliskor. Búcsú, körhinta, színes izzók, hangos zene. Nyaralás. Videotéka, Nicsak, ki beszél?, Dirty Dancing, Lambada, Csupasz pisztoly (nem értettem, miért szakadnak a szüleim a nevetéstől, amikor a biztonságos szexről volt szó ama ikonikus jelenetben, és egy kis pukkancs lettem, amikor a faggatózásomra azt felelték, hogy majd pár év múlva megértem). Linda, Angyalbőrben, A hegy gyomrában (istenem, de féltem tőle, mégis mindig odatelepedtem a képernyő elé), első horrorfilm (Invaders from Mars – szobaantennával fogva, németül). Selyemcukor. Iskolai köpeny, fém mászókák (egy mászókás balesetben megjelöltem a homlokom közepét, azóta is megvan a nyoma). Első szerelmes levél (még mindig őrzöm). Bicajozás órákon keresztül, gubbasztás a magnó mellett a kedvenc számra várva (és szidtuk a műsorvezetőt, ha belebeszélt, amikor fel akartuk venni). Tini diszkó este nyolcig. És még folytathatnám hosszan.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

T. C. Lang (@tclang.szerzo) által megosztott bejegyzés,

Képtelenség a könyvön kívül maradni, magába szippant, mint egy örvény, és az olvasó garantáltan elmerül az emlékek tengerében, miközben jól szórakozik a hol viccesebb, hol fájdalmasabb történeteken. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvasás közben újraélhettem a gyerekkoromat!

Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyvét megtaláljátok a könyvesboltokban, illetve a Bookline és a Líra kínálatában is.

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Ajánlom figyelmetekbe a DIY projektjeimről és az újrahasznosításról szóló bejegyzéseimet, illetve a
könyves beszámolóimat és az interjúimat.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr4414916474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hácsé77 2019.07.02. 13:09:19

Én köszönöm ezt a szép, kimerítő ajánlót!

T. C. Lang 2019.07.02. 15:22:44

@Hácsé77: Szívesen, és még egyszer köszönöm az élményt!