Ha azt mondom, novella, szinte mindenkinek Örkény István csattanós történetei ugranak be, holott nem szállt sírba vele a műfaj. Több szórakoztató, kortárs novelláskötetet is olvastam az utóbbi időben, például Bogár Erikától a Végtelen mezők vándorát vagy Velencei Rita Levendulamézét. Most pedig Németh Krisztinától a Sorsforgácsokat, amelyben jól megférnek egymás mellett a toronyi női futballcsapat, egy fiatal menekült fiú és a brunei herceg kalandjai.

Tovább

Az előző blogbejegyzésemben megmutattam, hogy nem nagy ördöngösség mécsest készíteni kidobásra ítélt konzervdobozból (kivétel ha hard módban nyomjátok, és kávészemeket szeretnétek rá ragasztani). Ezúttal többféle tolltartó és váza inspirációt hoztam nektek. Ahogyan az előző bejegyzés képeiért, úgy most is fiamat illeti a dicsőség és a köszönet. :)

A projekthez szükségetek lesz konzervdobozra, maradék ruhaanyagra (nemrég levágtam néhány régi farmernadrágom szárát, ezeket használtam fel, valamit egy ősrégi mintás textilt), ragasztópisztolyra, tűre és cérnára. A varrógép nem elengedhetetlen, de megkönnyíti a dolgotokat.

1. Rojtos tolltartó farmerból

Tovább

Mindenki máshogyan próbálja feldolgozni az őt ért veszteséget – én az olvasásba és kreatív projektek megvalósításába temetkezem, utóbbi során hulladék anyagokba igyekszem új életet lehelni. Elég termékeny időszak áll mögöttem, úgy döntöttem, hogy nem is egy blogbejegyzésben adok nektek tippeket, hanem kettébontom: most a mécseskészítés fortélyain vezetlek végig benneteket, sok-sok fotóval illusztrálva, amiért hálás köszönet fotósomnak, az én türelmes elsőszülöttömnek.

Első lépésként ne dobjátok a szemetesbe a konzervdobozt, hanem mossátok el.

Tovább

Egy kedves barátnőm, az Olvass hazait! bloggere még ősszel mutatta új zsákmányát, Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyvét. A gyerekkorom egyik legnépszerűbb rágóját idéző borító rögtön levett a lábamról. A kiragadott idézetek tovább fokozták az érdeklődésemet, és az sem volt utolsó szempont, hogy jómagam Orwell talán legismertebb regényének évjárata vagyok – kíváncsi lettem, mennyire idézi fel bennem a könyv a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Nem csalódtam, fantasztikus időutazásban volt részem! Figyelmeztetés: aki tényszerű bemutatást vár, zárja be az ablakot, személyes élményekkel átitatott könyvajánló következik!

Tovább

„Szerintem a betegségem neve nem túl tetszetős. Na nem mintha egy hawaii nyaralással érne fel abban az esetben, ha valami jó hangzású, vagány név lenne.”

Akkor találkoztam először Csorba Dávid nevével, amikor anyukám megkért, hogy rendeljem meg neki a „Négy fal között szabadon”-t. Miután elolvasta, mondta, hogy elmorzsolt néhány könnycseppet közben, és a figyelmembe ajánlotta, hátha érdekel. Az iskola miatt kevés időm jutott az olvasásra az utóbbi időben, pontosabban a szakkönyveket bújtam, de beiktattam soron kívül, a maga 120 oldalával egyébként sem egy féltégla.

Tovább

Az utóbbi időben rengeteget görnyedtem a tananyag felett, és amikor már úgy éreztem, hogy az agyam telítődött az izmok felépítésével, működésével és az edzéselvekkel, akkor előkaptam a Talán mindörökké című könyvét, és hagytam, hogy magával ragadjon a történet.

A Talán mindörökké Cornelie C. G. trilógiájának befejező kötete. Vicces, hogy a második résszel, a Teremtő erő-vel ismerkedtem meg először, azt követte az első, az Érzelmi vírusveszély. A sorozat mindhárom kötete teljes értékű, a részek csupán lazán kapcsolódnak egymáshoz, önállóan is remek szórakozást nyújtanak.

A Talán mindörökké borítója – ahogyan a Teremtő erő-é is – is azonnal levett a lábamról: ötletes a matt és a fényes felületek ötvözése, a képek és a színek pedig az olasz életérzés átélésének ígéretét hordozzák magukban.

Tovább

Ezzel a bejegyzéssel nagyon régóta lógok nektek. Már hónapokkal ezelőtt befejeztem a projektet, a dokumentálásig azonban csak most jutottam el.

Egyes gyerekeket teljesen hidegen hagy a futball, míg mások megszállottjai lesznek a sportágnak. Nagyobbik fiamról már a pocakban meg lehetett mondani, hogy utóbbiak táborát fogja gyarapítani, olyan lelkesen rugdalózott odabenn. Óvodásan is rúgta a bőrt, és általános iskolásan sem hagyott alább a lelkesedése. Christiano Ronaldo a példaképe, és teljesen elérzékenyültem, amikor kijelentette, hogy olyan szeretne lenni, mint ő: pont olyan jó focista, igaz nem akar hisztizni a pályán, de szeretné támogatni a szegény kisgyerekeket. <3

Az volt a kívánsága, hogy "focisítsuk" a szobáját. Ínyemre való feladat volt.

Tovább

Keresztesi Dorottya nevét a Rejtelmes karácsonyok című könyv kapcsán ismertem meg, amelyben helyet kapott egy kisregénye, a Félbetépve. Kevés történet van, amin annyit sírtam, mint ezen. Az ő Facebook-oldalán találkoztam először A rejtélyes Starbook című regénnyel, és rögtön felkeltette a figyelmemet. Habár nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, érdekel a környezetvédelem, és kíváncsi voltam, mit sütött ki a szerzőpáros a kettő vegyítéséből.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

T. C. Lang (@tclang.szerzo) által megosztott bejegyzés, Febr 12., 2019, időpont: 6:40 (PST időzóna szerint)

A képen szereplő dekorációkat – a földgömböt leszámítva – hulladékokból készítettem.

Tovább

A visszatérő olvasók és az Instagram-követőim emlékezhetnek a macska-mentőakcióra, amikor is ki kellett szabadítanom Fürgit (a kíváncsi macskánkat) a madáretetőből. A cica megúszta a kalandot, a madáretető ellenben csúnya károkat szenvedett, így Fürginek köszönhetően megmutatom nektek, hogyan tudtok full extrásítani egy régi madáretetőt.

Így nézett ki a madáretető a macskaszabadítás után:

Tovább

Kiss T. Anna volt már interjúalanyom korábban, a szerelemről, az emberi kapcsolatokról és a (közösségi) média párkapcsolatokra gyakorolt hatásáról beszélgettünk Szeress belém! című könyvének megjelenése alkalmából. (A cikket elolvashatjátok ide kattintva.) Pár hete debütált új kötete, a 10 a századikon – A Google, amely remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy ismét elárasszam a kérdéseimmel. Szó esik az alábbiakban az írásról, a magyar könyvpiacról, a personal branding fontosságáról és arról, hogyan tett keresztbe neki Larry Page álma.

Kiss T. Anna

Tovább