Ismét elkezdődött egy hét, rendszeres olvasóim pedig már tudják, ha hétfő, akkor - a nagy érdeklődésre való tekintettel - interjúval jelentkezem! Ma is alaposan kifaggatok egy írót a kezdetekről és az ihletről, az alkotási folyamatról és a könyvkiadásról - és még sok másról. Olvassátok, tanuljatok, osszátok! :)
Én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Bálló Attila, aki három verseskötet után nemrégiben publikálta Galaxis útikalauz mindenkinek című könyvét. Eredeti szakmáját tekintve szakács, informatikusként dolgozik, de tollat ragadni sem rest. Az alábbi sorokat olvasva megtudhatjátok, hogyan fér meg egymás mellett a fakanál és a klaviatúra!
Bálló Attila
TCL: Kezdjük a legelején! Honnan jött az indíttatás az írásra?
BA: A versek csak „jönnek” – mint érzések, gondolatok, amik kerek egésszé formálódnak egy-egy versben. Minden vers egy kis novella; kihívás, hogy ilyen rövid, tömör köntösben kerek történetet adj át, én pedig szeretem e kihívásokat. Körülbelül 14 éves korom óta faragom a verseket, de más műfajban csak most kezdek írogatni. Talán mert vétek elásni a tálentumokat, talán mert sosem tudhatom, kinek segíthetek ezzel, hacsak egy kicsit is, vagy tán csak szeretnék hagyni valami maradandót gyermekeimnek, unokáimnak… Általában valamilyen lelkiállapot, esemény, történés – melyet megtapasztaltam – után ragadok tollat, vagy megihlet egy gondolatfolyam, egy ember az utcán… Vagyis bármi az írásra ösztönöz, ami a világból megérint.
TCL: Emlékszel még az első műved megszületésére? Mikor és mennyi idő alatt készült el? Miről szólt?
BA: Hűha. Hát az első művem, azt hiszem, egy dráma akart lenni Arthurról és a kerekasztal lovagjairól, de már nem is emlékszem, miről szólt… Azt hiszem fél évig írtam.
TCL: Lírai és prózai alkotásokkal is büszkélkedhetsz. Melyik műfaj áll közelebb a szívedhez?
BA: Hát, a szívemhez a líra. Szeretem a verseket; gyöngyszemek, mint a kagyló, melyet felnyitsz, de addig nem tudod, mit rejt, míg fel nem tárod. Ahányszor olvasod, mást mond. De nem a vers más sosem, hanem te.
TCL: Más művészeti ágban is tevékenykedsz?
BA: Főzök! Na és persze próbálok apa- és férjszerepben is jónak lenni... :)
TCL: Talán sokan nem is tudják, de korábban megcsapott a színpad szele. Miért hagytál fel a színészkedéssel? Nem bántad meg?
BA: Nem, egyszerű és prózai az ok: "kinőttem" azt a környezetet, a lakást pedig eladták, amiben játszottunk. Akkor jött a katonaság is, és szétment a társaság.
TCL: Több kitérő után számítástechnikai szakemberként helyezkedtél el. Hogy fér meg egymással, vagy inkább egészíti ki egymást az informatika és az írás?
BA: Köszönöm, jól! :) Valóban kiegészíti egymást a racionális informatika, ahol a logika az úr, és az írás, ahol a fantázia és a filozófia. Nekem kell mindkettő, úgy érzem. És még a főzés is, ami szintén alkotás, művészet…
TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
BA: Hát leginkább embernek szeretném, aki racionálisan gondolkodik, de nem tagadja a világ szépségét, csodáit; aki a filozófiát és a tudományt összekovácsolja; aki nem hisz a természetfelettiben, csak mert a tudásunk hézagos. A természet tökéletesen működik, csupán nekünk kell felnőnünk hozzá. Titkok vannak még szép számmal, csak nyitottnak kell lennünk, hogy a válaszokat befogadjuk, megértsük, és el tudjunk néha szakadni a megszokásoktól, és a járt utat el tudjuk hagyni a járatlanért. Ez a lét célja, értelme. Mindig továbblépni, fejlődni.
TCL: Eredeti szakmád szakács, a gasztrokönyvek pedig töretlen népszerűségnek örvendenek. Tervezel szakácskönyvvel is jelentkezni?
BA: Igen, nagyon rég, viszont ahhoz idő kell, ami kifogásnak tűnhet, de most nem az, mert nem minden más (család, munka) mellett kell idő, hanem a többi megírandó mű mellett. De nem marad el; a nagy Levin vagy Hannibal (vagy mindkettő) egyszer közzé teszi finomabbnál finomabb receptjeit.
TCL: Négygyermekes apaként hogyan, mikor tudsz időt szakítani a betűvetésre?
BA: Leginkább hétvégén, este, vagy az albérletben, amikor Székesfehérváron dolgozom. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. A gyerekek sem kicsik már, ez azért sokat jelent. Azért persze néha csak döcögve haladok... :)
TCL: Hogyan viszonyul a családod az íráshoz?
BA: Passzívan, nem kérdezősködnek, nem nyaggatnak miatta, de örülnek, ha sikerül publikálni valamit.
TCL: Van kedvenc karaktered?
BA: Nagy kedvencem Dr. Hannibal Lecter. Az eredeti három film után a fiatalkorát is megfilmesítették, mégis rettentő hézagos volt a történet. Ezt pótolta valamelyest a sorozat, ami sajnos el lett rontva. Rendkívül intelligens és rendkívül érzékeny az unintelligenciára, illetve arra, ha valaki kontár a szakmájában. Valamint arra, ha valaki hazudik neki, vagy jellemtelen. Az őszinte, bátor, határozott jellem kelti fel az érdeklődését. A konyhában pedig verhetetlen. Legyőzött ellenfeleit ezzel a szertartással kényszeríti „behódolásra”. A főzés maga is szertartás, de az étkezés is, és nem csak a módja miatt, hanem a feltálalt étel miatt is, mely győztes lakoma, tor a legyőzött felett, s mellyel kissé jobbá tette a világot – mert, mint a jó vadász, egy gyenge, beteg példánytól szabadította meg az egészséges populációt.
TCL: Mely műveket lapozod szívesen?
BA: A kedvenceim Orwelltől az 1984, Zamjatyintól a Mi, Asimov örök kedvenc az Alapítvány-sorozattal és a Robot univerzummal, Verne Gyula Nemo kapitánya és A rejtelmes szigete, Phil Dicktől a Különvélemény, a novellái; versekből Adyt, József Attilát, Pilinszkyt, Juhász Gyulát.
TCL: Mely tollforgatók és alkotásaik gyakoroltak rád nagy hatást?
BA: A nemrég megjelent Galaxis útikalauz mindenkinek című könyvemben keveredik a tudomány és a filozófia, ezért Giordano Bruno filozófus mellett az első csillagászati tartalmú Vörös óriások és fehér törpéktől, a Különös világban című köteten keresztül Az idő rövid történetén, a 2001: Űrodüsszeián és Asimov fantasztikus világán át Vernéig minden hatott rám... Továbbá Orwell, Rejtő Jenő, Ady és József Attila. Nagyon szeretem a Spektrum televízió sorozatait is.
TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
BA: Mindkettő! A verseskötet csak nyomtatott formában megfelelő szerintem, mert azt nem lehet úgy olvasni, mint egy regényt. Csak felcsapod valahol, és olvasod. A szakácskönyv már így is, úgy is; néha jó kézbe venni, és lapozgatni azt is, hiszen abban is keresgélni szoktunk, de azt elektronikusan is megtehetjük. Regény és novella esetén viszont e-book! Kis helyen elfér, jól lehet olvasni, és bárhol velem lehet pár száz, vagy akár ezer könyv.
TCL: Miből merítesz ihletet? A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az alkotásaidban? Például a Moszkvában töltött szemesztered? Esetleg van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik bennük?
BA: A korábban említetteken felül vannak/voltak olyan személyek, akik hatással vannak/voltak rám, akár tudtukon kívül is. Ismerőseim, barátaim, szüleim, gyermekeim. Minden, ami körülvesz. És persze mindenki, akitől olvastam, hiszen mind alakította, formálta gondolkodásomat. Természetesen én is, mint minden író, önmagamat szeretném adni, de azt több aspektusban, mert ahogy a világ színes, mi is azok vagyunk, annak kell lennünk… A moszkvai szemeszter önállóan nem, de az életképekben visszaköszön több helyen is!
TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata?
BA: Ha van egy ötlet, leírom, ha egy vers, akkor lehet, hogy azonnal megy a könyvbe, de sokszor hagyom „érni”, és még farigcsálom. Ha prózai a mű, akkor ötletet, ötleteket írok le, és elkezdem kibontogatni, kifejteni őket. Egyik ötlet hozza sokszor a másikat.
TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során?
BA: Igen, leginkább az új, Galaxis útikalauz esetén, aminek készül a második kötete. Szeretném megtalálni azokat a témákat, amik a mindennapi embert is érdekelhetik, és azokat is, akik, mint én, szeretik a csillagászatot és az atomok világát. Nem túl bő lére ereszteni, de nem is túl tömörnek lenni a cél, és az, hogy hétköznapi példákon keresztül mutassam be, értessem meg, amit leírok. Ez nem mindig sikerül, és néha nem könnyű.
TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?
BA: Igen, van pár, itt a Publio-klubban, például Kocsis Nagy Noémi, Rebecca Blackhorse, Kovács Katalin, de szívesen fogadok mást is!
TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
BA: Általában szakemberre bízom, de néha belekontárkodom…
TCL: Troppauer Hümér írói álnév alatt publikáltál versesköteteket...
BA: Nagyon szeretem, és sokat olvastam Rejtő Jenőtől. Aki ismeri a műveit, tudja, hogy Troppauer az ő költője. :) Szakácsa pedig a nagy Levin... Még sorra kerülhet ő is! :D
TCL: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád megjelent köteteid kapcsán?
BA: Nem sok, de az pozitív (eddig); a moly.hu oldalon értékelték páran, illetve a környezetemben, akiknek adtam, vagy vettek a könyveimből. Vagy nem mertek mást mondani, vagy tényleg tetszett eddig mindenkinek…
TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
BA: Figyelembe szoktam venni, főleg azokét, akiket felkérek előolvasni, de másokét is. Elfogadom a segítséget, és magam is szívesen segítek.
TCL: Melyik művedre vagy a legbüszkébb?
BA: Büszke? Inkább szeretem őket, mint a gyermekeimet, hisz mind az is. A büszkeség kicsit pejoratív számomra, de jelenthet jót is, persze. Mindre büszke vagyok, és mindet szeretem, természetesen nem tökéletes egyik sem, de gyermekeink sem azok, ugyebár. Ettől még mindig szeretni fogjuk őket...
TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
BA: Sajnos az emberek nem sokat olvasnak. Persze van egy olyan réteg, aki nem tudna olvasás nélkül élni (én sem), de egyre kevesebbet költünk szépirodalomra. Miután bárki adhat ki könyvet, nehéz kitűnni a tömegből, a piac rendkívül „felhígult”. Ezért fontos eldöntenünk, miért publikálunk? Én nem a pénz miatt; csupán azért, mert vétek lenne nem megírni, és elvinni magammal a sírba. Na persze, bizonyosan van olyan olvasóm, aki ezzel vitába szállna. :) Az e-book kezd teret hódítani, bár itthon még csak pár helyen, főleg Budapesten érezni a hatását. Én hét évet dolgoztam a fővárosban, de mindennap láttam e-book olvasót itt-ott, valamint én is használok ilyet. Szerintem nagyon jó. Könyvtáram a zsebemben van… Ettől függetlenül szerintem nyomtatott könyv még sokáig lesz.
TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?
BA: Eleinte csak pénz kérdése volt, azután jött a felismerés, hogy nekem ez tökéletesen megfelel. Sőt, egyre több híres író self-publishig formában publikál. Óriási lehetőség, mindenkinek. Egy saját könyv csodálatosan szép ajándék minden alkalomra.
TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
BA: Nem hinném, de ez is benne van a pakliban. A kiadót a profit motiválja, az olvasót a téma. A kettő nem mindig van szinkronban. Oscar-díjat sem mindig a legnézettebb film kap. Azon felül hiánypótlás a könyvpiacon a magánkiadás/self-publishing, mert mindenki eldöntheti, mennyit tud áldozni könyvére. Andy Weirnek például bejött A marsival a magánkiadás, vagy E.L. Jamesnek A szürke 50 árnyalatával.
TCL: Tervezel még írni? Lesz folytatás?
BA: Mindenképpen, a Galaxis útikalauz már alakul, a verselést is szeretném folytatni, illetve szakmai, számítástechnikai témájú könyve(ke)t is szeretnék publikálni.
TCL: Mit tanácsolsz azoknak, akik maguk is a könyvkiadás gondolatával kacérkodnak?
BA: Ne gondolkodjanak (ezen), hanem írjanak. Egy futó sem lett még olimpiai bajnok, amíg csak gondolkodott a futáson. De döntse el, kinek és miért írna. Ez a legfontosabb. És csak írjon, írjon, írjon… Mert olvasni még jobb lesz majd valakinek!
TCL: Köszönöm a beszélgetést!
Attila könyveibe beleolvashattok és meg is vásárolhatjátok a Publio Kiadó könyváruházában ide és ide kattintva.
Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!
Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!
Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!
