Kevés könyvről mondhatom el, hogy olyan sokszor olvastam el, mint a Széttört akkordokat, talán csak a saját regényemet bújtam többet megjelenés előtt.
A körmök kifejezetten a könyvhöz készültek, köszönet érte Kanász Boginak ♥ (A'karom)
Bogár Erikával az online ismeretségünk valamikor a 2010-es évek derekára nyúlik vissza, egy könyves csoportban akadtunk össze, röviddel a Tullia meséi – Őrző című fantasyje megjelenése után. Nem sokkal később
Krencz Nóra Szilánk című regényéről írt könyvajánlóm október óta várta, hogy élesítsem, de a tanulmányaim és egyéb kötelezettségeim miatt csak most került rá sor. Időközben a hozzá lőtt kép is aktualitását vesztette, így újat készítettem, de azért megmutatom az őszi fotókat is. :)
Nem biztos, hogy tárgyilagos ismertetőt sikerül készítenem a regényről, ugyanis én is bábáskodtam felette: előolvasóként voltam jelen a megszületésénél, elláttam Nórát biztató szavakkal, ahol pedig szükségét éreztem, megjegyzésekkel, észrevételekkel. Tudjátok, mit? Nem is akarok tárgyilagos maradni, már akkor is imádtam a történetet, amikor bétáztam! És ha elolvassátok a könyvet, benneteket is el fog gondolkodtatni!
Bizonyára észrevettétek, hogy nem tőlem hangos az internet, nem én folyok a csapból, nem velem van tele a Facebook- és Instagram-hírfolyam, és a blogbejegyzéseim is megritkultak. Az eddiginél is több fronton kell helytállnom, ezért kénytelen voltam valamelyik területen visszavonulót fújnom, és – mivel a gyerekeim nem vették volna jó néven, ha kölcsönadom őket, a kajára valót is meg kell keresni, meg az egyetemen sem malmozunk – az online jelenlétre esett a választásom. Vagyok, tevékenykedem, csak ritkábban. Köszönöm, hogy mindezek ellenére kitartatok mellettem! <3 Ha tudtok egy tuti módszert, amivel duplikálni tudom magamat, szóljatok! :)
A fentiek miatt kénytelen vagyok visszautasítani a megtisztelő olvasási felkéréseket is. Kaptam azonban egy olyan megkeresést, amire – a beleolvasás után – nem tudtam nemet mondani. Szántó Edit részt vett az EZ-Könyv regénypályázatán, amelyen e-könyves megjelenést nyert, az ő gondozásukban jelent meg a Lelkem titkai.
Tavaly olvastam Kucsora Zsolt Eclipse – Christine, avagy egy autóverseny története című könyvét, amelyből kiderül, milyen megpróbáltatások árán jutott Szerencsés „Kucsi (Kurva jó ez a kocsi)” Zoltán álmai autójához, egy Mitsubishi Eclipse-hez, illetve miként talált rá élete párjára – ami a lány számára eleinte nem volt ennyire magától értetődő. Meg persze volt benne sok kaland, autóverseny, benzingőz, tuningolás, tesztoszteron, emberrablás. A regény végén történt utalás a folytatásra, ami nem is váratott sokat magára. A második résszel pedig, ahogyan Kucsi a könyvben, úgy Kucsora Zsolt is szintet lépett.
A Balaton közelsége ellenére is alaposan megkínzott a pokoli hőség. Ugyanakkor meg is ihletett, az ebből született novellát pedig beküldtem a JCDecaux Hungary Álljon meg egy novellára! című pályázatára. Tekintettel a beküldött novellák számára nem sok esélyt látok arra, hogy a legjobb húsz egyikeként viszontlássam a történetemet valamelyik buszmegállóban, de mindenképpen szeretném veletek megosztani, hogy mosolyt csaljon az arcotokra, főleg a “sokat látott siófokiak”-éra!
Mi köze az apokalipszisnek Siófokhoz?
A novellából kiderül!
Lucifer régóta fente a fogát az emberek világára. Amikor évezredekkel ezelőtt letaszították a pokolba, fogadalmat tett, hogy megszerzi a Földet és igába hajtja annak minden lakóját.
Csatlósaival szüntelen a megoldáson munkálkodtak. Több járatot fúrtak a felszín felé az évek során, az angyalok azonban mindannyiszor résen voltak, és igéjükkel eltorlaszolták azt, áthatolhatatlanná téve a pokol teremtményei számára.
– Ez így nem lesz jó! – dohogott Lucifer. – Taktikát kell váltanunk.
A bétázásokat leszámítva soha nem előre eltervezett lista alapján haladok a könyvekkel. Hiszek abban, hogy ha ösztönből választunk olvasmányt, akkor a könyvek pont a megfelelő időben, okkal kerülnek a kezünkbe: hogy tanuljunk belőlük, vagy egyszerűen csak katartikus élményt okozzanak. Így voltam M. Kovács Melinda A vétkeinken túl című regényével, amit már 2019-es megjelenése óta terveztem elolvasni, de csak most kerítettem rá sort. Megérte rá várni. A könyv A kételyen túl folytatása, a két kötet szerves egységet alkot. (Az első kötetről írt könyvajánlómat ide kattintva olvashatjátok.) Habár A vétkeinken túl önállóan is értelmezhető alkotás, a teljes történet megismerése és könnyebb érthetősége érdekében javaslom az első kötettel kezdeni az olvasást.
Több könyves csoportnak is tagja vagyok Facebookon, és úgy tapasztalom, a sorozatok és az önálló regények viszik a prímet olvasói berkekben, a novelláskötetek azonban méltatlanul elhanyagoltak, nagyon kevesen osztják meg, hogy ez az aktuális olvasmányuk, vagy most fejeztek be egyet. Pedig a novellák terjedelmüknél fogva ideálisak várakozás közbeni időtöltésre, megfelelőek, ha az embernek egyszerűen valami rövidhez támad kedve, és pont elfogyaszthatóak, amíg a tömegközlekedési eszköz megtesz egy-két megállót. Ráadásul az olvasónak is jót tesz, ha két történet között tart egy kis szünetet és nem rohan tovább a következőre, emészti az olvasottakat, engedi, hogy körbelengje azok atmoszférája. Mondjuk nem feltétlenül úgy, mint engem, amikor egy gyilkossággal végződő novellát olvastam lefekvés előtt, az pedig visszaköszönt az álmomban…
Úgy éreztem, hogy két előolvasás között szükségem van egy hirtelen felindulásból elkövetett olvasásra. Gondoltam, Pfiegel Dóra Tindertojása pont megfelel majd a célnak, biztos valami könnyed chick lit lesz a netes párkeresésről, kellemesen kikapcsol. Az alcím, „Csak az érzéseim voltak valóságosak” már gyanúra adhatott volna okot, én azonban óvatlanul átsiklottam felette. Hiba volt.
Saláth Barbara sokoldalú író, több műfajban is otthonosan mozog. Eddig külföldi helyszíneken játszódó romantikus krimiket olvastam tőle (Álnok érdek-sorozat), amelyeket Hallie Nadal néven jegyez, illetve a Tompa fényű napok című, magyar közegben játszódó drámát, amelyet Borbíró Klára néven adott ki, és ami bekerült a legjobb tízbe, vagyis a shortlistre a Twister Kiadó [bekezdés] pályázatán. Nagyon szeretem kellemes, könnyed stílusát és a humorát, épp ezért kíváncsian vártam a nemrég megjelent, Gyere haza tegnap! című sci-fijét, melynek középpontjában az időutazás áll.
Ti is eljátszottatok már a gondolattal, hogy milyen lenne visszamenni az időben? Vagy előre? Választ kaphatnánk az emberi eredetet érintő kérdésekre, tanúi lehetnénk a jelentős történelmi eseményeknek, nemes tetteket hajthatnánk végre, akár át is írhatnánk a történelmet, vagy éppen bepillanthatnánk a jövőbe… De vajon milyen áron? És mi lenne akkor, ha nem éppen nemes eszmék vezérlik azokat, akiknek a kezébe kerül az a találmány, ami mindezt lehetővé teszi?
Nem gyakran pályázom, de amikor megláttam a Trivium Az igaz szerelem című pályázatkiírását, rögtön tudtam, hogy ez nekem szól. Egyrészt a témaválasztás miatt, hiszen alapvetően romantikus történetek pattannak ki a fejemből, másrészt a kiírás illusztrációja miatt éreztem egyfajta sorsszerűséget, ugyanis a képen szereplő férfi egyik hasonló fotóját használtam borítóképnek A Lámpás nyomában című regényem egyik Facebook-jegyzetként megosztott részleténél (ami a fejlesztőknek köszönhetően azóta eltűnt).
