Szollár Bence nevére a Molyon figyeltem fel, amikor novellájával elnyerte a Merítés díját. Nagy hatással volt rám a története, kíváncsi lettem más műveire is. Így akadtam rá a Frontlázra, amit a szerző jóvoltából lehetőségem nyílt elolvasni. Ismeretlen terepre vetődtem, még soha nem olvastam…

Sylvia Rivernek határozottan egyedi stílusa van, amit lehet szeretni és nem szeretni – én személy szerint nagyon csípem, és repestem, amikor ismét nekiállhattam „reményt hajszolni”. Éppen olyan örömteli érzés volt kezembe venni a Reményhajsza második részét, mint rég nem látott barátokkal…

A szabad akarat játéka és az Árnyoldal után ismét egy erotikában bővelkedő kötetre esett a választásom: Mimi Taylor Fekete Bárányára, ami ráadásul dedikálva gazdagítja a könyvgyűjteményemet. Nem rejtem véka alá: egy pajzán történettől többet várok, mint buja jelenetek garmadáját. És többet is kaptam…

Év elején olvastam a Reményhajsza-könyvsorozat első részét, melynek a második kötete is hamarosan terítékre kerül nálam. Kíváncsi lettem, hogyan pattant ki az írónő fejéből a sztori, milyen tapasztalatokat szerzett a könyvkiadás terén, illetve magára, a könyv mögött megbúvó emberre. Sylvia Rivert…

Szeretem a jó könyveket, a Sylvia River Reményhajszája pedig annak tűnt, úgyhogy le is csaptam rá, amikor láttam, hogy az írónő december hónapban elküldi pdf-ben azoknak, akik jelentkeznek érte. És nem bántam meg!

Ahogyan a tegnapi Facebook-jegyzetemben (amit szintén érdemes elolvasni) előre jeleztem, egy igazán izgalmas interjúval készültem nektek! Már sokféle műfajban alkotó szerzőt faggattam – a krimitől a meséig, a sci-fitől a kalandregényig, a versektől a pszichológiáig –, de horrorkönyv íróját még nem!…

Meglepetés! Hosszabb kihagyás után ismét "interjúhétfőt" tartok! :) Ez alkalommal Diana Sotót árasztottam el kérdéseimmel, aki Az ártatlan bűnös című verses drámájával elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma elismerést a DrámaTéka pályázatán. Diana Soto