Sienna Cole már a Laura Porterrel közösen írt, Száz évvel utánad című könyvével meggyőzött arról, hogy oda kell rá figyelni. Első önálló regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Négyszáz nap szabadság csak tovább erősített ebben. Tavasszal sötétebb vizekre evezett a Lefelé a folyón című drámájával, amelyet lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni, és ami után kellett néhány nap, hogy kiheverjem azt a sok érzelmet, amit keltett bennem.
Ujjongtam, amikor megtudtam, hogy a Négyszáz nap szabadságból megismert Patrick Byrne, a démonaival küzdő zongoraművész önálló kötetet kap, és majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor Sienna Cole felkért arra a megtisztelő feladatra, hogy legyek az ősszel a könyvesboltok polcaira kerülő Reményszimfónia előolvasója. Ismerve Sienna eddigi munkásságát, magas elvárásokat támasztottam a regénnyel szemben, a végeredmény azonban azokat is felülmúlta.
Ne tántorítson el senkit a Reményszimfóniától, hogy van egy előzménytörténete, a Négyszáz nap szabadság ismerete nélkül is kerek egész, teljes mértékben élvezhető olvasmány, a kettő csupán lazán kapcsolódik egymáshoz. Aki azonban a Reményszimfóniával kezd, valószínűleg kedvet kap a Négyszáz nap szabadság megismeréséhez is, hogy bepillantást nyerjen a „sötét herceg” múltjába.
