Interjú Szabó Tamással, a Holdvíz szerzőjével

2020. szeptember 15. - T. C. Lang

Nem is olyan rég írtam ajánlót Szabó Tamás Holdvíz című könyvéről, amelynek középpontjában egy testvérek között szövődő szerelem áll, most pedig meginterjúvoltam a szerzőt: bepillantást enged az alkotás fázisaiba, elárulja, miért pont a '90-esben játszódik meghökkentő szerelmi története – azt is, hogy az eddás vagy a depeches tábort gyarapította –, illetve hogyan kerül horoszkóp a regénybe.

tcl_holdviz.jpgKattintsatok a képre a könyvajánlóért!

TCL: Mennyi idő alatt született meg a Holdvíz? Mi jelentette a legnagyobb kihívást az írás során? Volt olyan jelenet, amely különösen megterhelő volt lelkileg?

SzT: Az ötlet és a megjelenés között húsz év telt el! Többször elakadtam. Nem dolgoztam rajta folyamatosan; évekig írtam egy nagyobb szerkezeti egységet, aztán jött egy hosszabb szünet, majd amikor úgy éreztem, megint van mondanivalóm, vagy motivációm, újra elővettem a kéziratot. Ez a két évtized egy nagyon nehéz utazás volt számomra, és „Már az első sarkon csődöt mondtam”, mint a négy patkány a Macskafogóban, haha! Gondba kerültem például Torontál karakterét illetően: lövésem sem volt, hogyan vetemedhet arra egy apa, hogy túszul ejtse a csecsemőkorú lányát. Még olyan tapasztalatlan író voltam. De aztán a jogtörténeti és a büntetőjogi tanulmányaim segítettek: így lett Torontál István egy aljas, pszichopata KGB-tiszt, aki az ellene folyó nyomozás miatt zsarolja Bernadettet a kis Noncsi elrablásával.   

A Brazíliában játszódó jelenetek óriási kihívást jelentettek, főleg a cápatámadás volt megterhelő lelkileg. Noémi sorsa is sok fejtörést okozott az óceáni kaland után.

szabotamasholdviz1.jpgTCL: Hogyan viszonyulnak az olvasók a merész témaválasztáshoz?

SzT: Az olvasóim többnyire elfogadják. Bár a Molyon azt írta valaki, hogy a szerelmi szál egy katasztrófa... De hát pont az volt a célom, hogy egy újszerű párt ábrázoljak! Unom már az elcsépelt, sablonos lamúrokat. Én igenis egy furcsa testvérpárral akartam provokálni az olvasókat. Az biztos, hogy ilyesfajta romantikus történettel még senki sem találkozott.   

TCL: Miért pont a ’90-es években játszódnak az események (pontosabban azok nagy része)? Mit jelent számodra az a korszak?

SzT: Ó, én bele vagyok szerelmesedve a ’90-es évekbe, mert életem legszebb évei erre az időszakra estek! Hétéves voltam, mikor elkezdődött az a csodálatos évtized, és tizenhét lettem, mikor már kettessel kezdtük írni a dátumot. Szerintem ez a legmeghatározóbb korszak az ember életében: kisiskolástól a majdnem felnőtt kamaszig.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen kulturális értelemben is sikerült elcsípni a legszínvonalasabb évtizedet. Úgy vélem, ekkor jöttek ki a legemlékezetesebb remekművek (pl. Bonanza Banzai, Terminátor 2). Ekkor már elég fejlett technika állt rendelkezésre, de még nem éreztük úgy, hogy „a zenében már minden hangjegy foglalt”. A 2000-es évek óta sajnos egyre zuhan a színvonal, és rengeteg a gagyi. Mennyivel jobb filmek, zenék voltak régen!

Tehát innen ered Zoli mélabús nosztalgiája az olaszországi jelenetben. Az ő nosztalgiája az enyém is volt (bár én jóval fiatalabb vagyok nála).

TCL: Depeses vagy eddás voltál?

SzT: Hát ez érdekes, mert bár a gimiben rocker voltam, magát az Eddát nem csíptem, szóval a kettő közül inkább a Depeche Mode-ot favorizáltam. A Bonanzában is csak később merültem el, a 2010-es években, de akkor aztán a rabjává váltam! Jó pár daluk inspirálta a Holdvizet.

Meg persze a mai napig odavagyok a Populär együttesért! Emlékszem, mikor kisfiú voltam, libabőrözve néztem a kanapénkon a Víz alá merülni című klipjüket, benne azokkal a menő fazonokkal a szintetizátorok körül. (Sokáig úgy emlékeztem, valami ponty úszik a dunsztos üvegben – csak amikor visszanéztem a videót a YouTube-on, akkor esett le, hogy az egy embrió.) Annyira magával ragadó a refrén, amit a leírhatatlan frizurájú, kellemesen fahangú frontember énekel! A szüleim rám szóltak, hogy Halkabban, már Öcsi! Tudniillik épp vendégek voltak nálunk. Később éreztem, ennek a dalnak muszáj szerepelnie a Holdvízben! Hisz ott dübörög benne az egész kilencvenes évek hangulata! Tökéletesen visszaadja számomra azt a gondtalan, varázslatos korszakot. 

szabotamas1.jpg

TCL: Anélkül, hogy spoilereznénk: már a kezdetek kezdetén ilyen befejezést terveztél, vagy más is eszedbe jutott?

SzT: 2011-ben Amerikában dolgoztam a Berkshire Hills-i szállodában és gyerektáborban, aztán mikor hazajöttem, még csak a második hagyatéki tárgyalásig voltam meg; ekkor még teljesen más befejezést terveztem. De aztán a keleti parton tett látogatásom hatására elkezdtem gondolkodni egy reménytelibb lezáráson. Konkrétan egy török kollegina ihletett meg. Úgy hívták, Aysu Can (ejtsd: Ájszu Dzsá). Akaratlanul is rengeteget segített nekem, már pusztán a nevével. Merthogy az Aysu azt jelenti, Holdvíz. Gondolom, a mai napig nem sejti ez az isztambuli lány, hogy a regényem az ő gyönyörű nevét viseli...

TCL: „Hepiend” párti vagy, vagy a borús befejezéseket szereted?

SzT: A Holdvíz előtti négy kéziratomnak mind szomorú a végkifejlete, ez jobban illett hozzám és a realista, szomorkás történeteimhez. A Holdvízben található az írói karrierem első happy endje. Örültem, mert ezzel végre szintet léptem. Így eladhatóbb a regény, hisz az olvasók inkább a pozitív lezárást szeretik.  

szabotamas2.jpgTCL: A Holdvízben sok utalást teszel a horoszkópra. Hiszel benne, vagy ez Noémi vonása? Milyen jegyben születtél?

SzT: Ez az első barátnőm hatása. Ő nagyon ezoterikus beállítottságú volt. Én nem hiszek a horoszkópban, de azért érdekel, mint minden misztikus dolog. Tipikus júniusi Rák vagyok, mint Zoli. Most joggal merül fel a kérdés, hogy magamról mintáztam-e a főhősömet. Nos igen is, meg nem is. Ő egyfajta avatar számomra; Timothy, a következő regényem főszereplője még inkább az lesz. Mindig arra törekszem, hogy ismerős dolgokról írjak. Úgy tudok kellő magabiztossággal mesélni, ha jól ismerem az alapanyagot, amiről írok (versenyúszók, New York, heavy metal stb).

TCL: Akárcsak Zoli, te is úsztál, vízilabdáztál és jogot tanultál. Mivel foglalkozol „civilben”? Hogyan tudod összeegyeztetni az írással?

SzT: Hát most épp semmivel, csak írok. A járvány miatt én is elvesztettem a munkámat. Állást keresek.

TCL: Hogy viszonyul a környezeted ahhoz, hogy a Holdvíz megjelent a Maxim Könyvkiadó Dream válogatásában és "író lettél"? Egyáltalán mit szólnak ahhoz, hogy írsz? Nem tartanak csodabogárnak?

SzT: Ez elég szomorú téma, ugyanis az a tapasztalatom, hogy míg vadidegenek valósággal rajonganak a Holdvízért, addig a rokonaim és a barátaim jórésze magas ívben tesz arra, hogy írok! Mindig is csodabogárnak tartottak. Már akkor rosszul vannak, ha egyáltalán szóba hozom a könyv témáját, vagy a készülőben lévő kéziratomat. Ilyenkor zavarba jönnek, és egyből másra terelik a szót. Tudjuk, hogy nemo propheta in patria sua, de akkor sem értem ezt a jelenséget, és nagyon rosszul esik. Másrészről viszont nagy sikerélményt jelent, amikor olyasvalaki nyilatkozik elismerően a történeteimről, akivel még sosem találkoztam személyesen.

TCL: A Holdvíz nem az első prózai mű, amibe belefogtál. Tervezed, hogy előveszed a korábbi próbálkozásaidat?

SzT: Már elő is vettem, és összegyúrtam az első és a negyedik kéziratomat! Kijelenthetem, hogy izgalmasabb, mint a Holdvíz! 420 oldalnál tart, hamarosan kész, és küldöm a szerkesztőimnek. Remélem, ez is tetszeni fog nekik!

Köszönöm a lehetőséget, Tünde! Ez volt a tizedik interjú, amit adtam. Remélem, sok olvasódnak meghoztam a kedvét a Holdvízhez!

TCL: Köszönöm szépen az interjút, és sok sikert kívánok!

Szabó Tamást megtaláljátok a Facebookon, az íróról és a Holdvízről pedig további információkat olvashattok a honlapján.

A cikkben felhasznált képek Szabó Tamás tulajdonát képezik.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr1116202652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.