Szollár Bence nevére a Molyon figyeltem fel, amikor novellájával elnyerte a Merítés díját. Nagy hatással volt rám a története, kíváncsi lettem más műveire is. Így akadtam rá a Frontlázra, amit a szerző jóvoltából lehetőségem nyílt elolvasni. Ismeretlen terepre vetődtem, még soha nem olvastam forgatókönyv jellegű kötetet.
A kötet több forgatókönyvből épül fel, amelyeket a kín és a kilátástalanság fűz össze.
Az író elsőként A festővel sokkolja az olvasókat, dialógusok nélküli erőteljes képeket használ, melyek egyszerre szürrealista és horrorisztikus látomások sorozata.
Ezután az Apa következik, amely a felütés alapján egy bántalmazott testvérpárról szól. Ebben már találhatók velős, nyers párbeszédek is. Szollár az orránál fogva vezeti az olvasót a szakadék szélére, hogy a mélybe taszítsa, az olvasó pedig élvezi a zuhanást és a totális megsemmisülést. A zsigereimben éreztem, merre tart, mégis annyira letaglózott, hogy képtelen voltam visszatartani a könnyeimet.
El kell, hogy keserítsem: odaát nincs semmi. Nem vár ránk örök élet, sem pedig megnyugvás. Most kell élnünk, most kell megnyugodnunk és megbocsátást kérnünk.
A balest egy tragédia körülményeit tárja fel, amelyek újabb tragédiához vezetnek, míg az Unalom négy egykedvű fiatal egy délutánjába nyújt bepillantást – felszínre kerülnek az egymás elől eltitkolt félelmek és perverziók.
Az Interjúban a közöny és a reménytelenség dominál. Még a történet végi karmikus igazságszolgáltatás sem oldja fel a feszültséget, inkább tovább mélyíti azt.
Te már szavaztál a Dugonics András Irodalmi Díj jelöltjeire?
Az autóban a gyermeki ártatlanság találkozik az elmúlással, felidézte bennem, amikor úgy búcsúztam a kórházban fekvő nagymamámtól, hogy „Akkor majd jövök!” Már nem volt alkalmam többet menni.
Szollár ezután a véres harctérre vezényel bennünket, a könyv címadó, 1915-ben játszódó filmnovellája következik. Az idilli kezdés után a téboly közepe ugrunk. És ott is maradunk a 1943 című filmnovella olvasása közben is. Mindkét novellára jellemző a brutális képsorok felvillantása és a naturalista ábrázolásmód, ahogyan az összeomlás és az értelmetlen halál is. A másodikat megtetőzi a kényszerű kannibalizmus. Egy második világháborús történetekért, filmekért és dokumentumfilmekért rajongó férj mellett elég közel éreztem magamhoz ezeket a forgatókönyveket.
A Frontláz depresszív alkotás, tele fájdalommal és sötétséggel, visszatérő elem a könyvben az alkoholizmus, a veszteség és a mentális egészség sérülése. Az egyes forgatókönyvek között muszáj megállni, kidugni a fejünket a víz alól, hogy egy kis lélegzetvételhez jussunk. A történetek egyik nagy erőssége, hogy nem minden és mindenki az, aminek és akinek látszik.
A Frontláz kellemesen nyomasztó olvasmány a borongós napokra. Nem való azoknak, akik hagyományos szerkezetű és stílusú könyvre vágynak. Ehhez a kötethez szükség van befogadókészségre és fantáziára, hogy kiszínezzük a forgatókönyv adta tág kereteket. Aki ezekkel rendelkezik, annak az események filmszerűen peregnek a lelki szemei előtt, és a könyv maradandó élményt fog nyújtani!
A könyv nyomtatott és elektronikus formátumban is megtalálható az Underground Kiadó kínálatában, illetve letölthető elektronikus formátumban a nagyobb könyves webáruházakból.
Köszönöm a szerzőnek az elektronikus könyvet!
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
