T. C. Lang

Interjú - Vendégszerző: Brátán Erzsébet

2016. február 29. - T. C. Lang

A kiadóm szerzői indítottak egy kezdeményezést, miszerint az írótársak által feltett kérdéseket kell megválaszolni. Figyeljétek a blogomat, hamarosan sor kerül rám is! ;)

Ha te magad is írsz - függetlenül attól, hogy már publikáltál-e vagy sem -, akkor feltétlenül érdemes elolvasnod a következő interjút, hogy meríts más tapasztalataiból, olvasóként pedig közelebb kerülhetsz a szerzőhöz. Az alább található kérdéseket magam is gyakran megkaptam barátaimtól, ismerőseimtől vagy író-olvasó találkozókon, és engem is foglalkoztatnak mint olvasót/szerzőt. Lássuk!

A szerepek felcserélődnek, most én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Brátán Erzsébet, többek között a Hipnózis, a Meseverzum, az Életben maradni és A Vízitündér meséje című könyvek sokoldalú szerzője - hogy csak néhányat említsünk - a novelláktól kezdve, a verseken át, a regényeken keresztül a misztikus írásokig - 58 kötetet számláló életművéből.

bratan_erzsebet.jpgBrátán Erzsébet

TCL: Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?

BE: Grafomániás szószátyárként nagyon nehéz dióhéjban beszélni magamról. A klasszikus értelemben vett író mindig is bennem bujkált, csak nehezen tört felszínre, mert nem volt időm, nem engedtem a belső késztetésnek, vagy még gyűjtöttem a tapasztalatokat. De ha valakiből ki akar törni az író, akkor ki is tör. Mára biztos vagyok benne, hogy ez életem egyik legfontosabb küldetése, amelyet végtelen örömmel fogadok minden egyes ihletett pillanatban. 2007 nyarától egyfolytában, folyamatosan minden áldott nap írok. Ez lett a hobbym, az életem értelme. Visszatekintve, egész életemben, mindig és mindent megírtam. Oviújságot szerkesztettem, jegyzőkönyvvezető voltam, pályázatokat írtam, óvodatörténeti naplót vezettem, gyerekszájakat, riportokat, gyógymódokat, közmondásokat gyűjtögettem. Mindig bennem bujkált az írás, mire végre sikerült felszínre törnie. De akkor aztán gőzerővel törte át a gátakat, képtelen voltam útját állni. Egy sorsfordulónál már annyi tapasztalat felgyűlt, hogy nem bírtam tovább, és nekiláttam egy konkrét műnek. Csak egyetlen életmód könyvet terveztem kiadni, de amíg a kiadáson munkálkodtam és nem született meg a konkrét kötet, begépeltem a negyedszázadig gyűjtögetett gyerekszájakat, közben megérkeztek a novellák és a regények is. Aztán rájöttem, hogy az első mű egy hógörgeteg, vagy nevezzük inkább kőtömbnek, ami rengeteg „sallangot” tartalmaz. Nem véletlenül nem született még meg. Amikor végleg feladtam, hogy kiadom és megvalósuljon az álmom, akkor sikerült lefaragnom róla a felesleget. Elkészült és viharos sebességgel materializálódott. Ezzel átszakadt a gát, és sorra áramlottak az írások. 

TCL: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

BE: Az első könyvem pontosan két és fél évig írtam, mire kiadhatónak véltem. Ám nem ezért tartott ennyire sokáig, mert pillanatok alatt elkészült, csak úgy gondoltam, ha már írok, legyen tökéletes, ezért naponta átdolgoztam a fejezeteket, vettem el belőle, vagy toldottam még hozzá. Megvannak ezek a szárnypróbálgatások, legalább húsz példány most a gépemen őrzi ennek az időszaknak az emlékeit. A másodiknak kiadott regényt két hónap alatt írtam meg. Azaz, ha van ihlet, akkor nálam gyorsan megy. Akad olyan könyvem, amelyet három nap alatt vetettem „papírra”.

TCL: Miből merítesz ihletet az íráshoz?

BE: Kezdetben inkább az élet tintájába mártogattam a tollam, később felbátorodtam, jobban teret engedtem a fantáziának, amely olyan világokba is elragadott magával, amelyekről sohasem gondoltam volna.

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

BE: Vannak tesztolvasóim és tanácsadóim is, széles körben, nem (csak) ismerősök, akik átolvassák az elkészült művet, és elmondják az őszinte véleményüket.

TCL: A veled történtek, főbb életeseményeid visszatükröződnek az írásaidban?

BE: Az ihleten kívül észrevétlenül is beleszövődik a saját egyéniségem, az évek során megszerzett tapasztalataim, és az állítólagos spirituális beállítottságom. A velem történtek visszatükröződnek például a Testközelből sorozatban. A fikciók egy-egy életeseményből is kiindulhatnak, de az író az abban lévő tanulságot mindig tovább gondolja. Az olvasót nem mindig nyűgözi le a teljes igazság, sokkal inkább szárnyalni szeret, vagy szórakozni, beleélni magát a történetbe, mintha vele történne. Ha a főhősök életén keresztül ismer rá egy nagy életfeladatra, könnyebb feldolgoznia azt a saját életében, amely lehet, nem is akkora horderejű. A Túlvilág érintése című kötetben megírtam saját megtapasztalásom is, a többi történetet barátok, ismerősök, és ismeretlen személyek mesélték el nekem, akik szerették volna saját megélésüket könyvben viszont látni. Ez volt az a kötet, amiről azt hittem, senkit sem érdekel majd, mégis ahhoz képest elég népszerű. Amikor valakinek meghal egy ismerőse, vagy olyan szerette, mely által megtapasztalja a túlvilág létezését, szereti ezt a könyvet olvasni. Könnyebb feldolgozni. Egy ismerős hölgy az apja halála után húsz évvel, a könyv elolvasása után volt képes újra beszélni róla, feldolgozni és elengedni őt.

TCL: Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása visszaköszön a műveidben (akár a műfajválasztásban, akár egy szereplő személyiségében)?

BE: Aki az írásnak szenteli az életét és nemcsak a fiók számára ír, természetesen sokat olvas is, tanul, tájékozódik, adatot gyűjt. Mindent elraktároz az emlékezete rejtett kis polcaira, amelyek hatnak az írás stílusára is. Így azok az írók és műveik is visszatükröződhetnek, melyek mély benyomást keltettek, érzelmi reakciókat váltottak ki belőle.

TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

BE: A borítókat, pontosabban legtöbbjét én terveztem, nyomdai fájllá is, amikor még volt rá lehetőség. A borítók képeit is általában magam festem, így biztosan olyan kép kerül az elejére, aminek köze van a tartalomhoz. A kezdeti ügyetlen próbálkozásokat később újrafestem, mert nemcsak az írás javulhat, fejlődhet, cizellálódhat a folyamatos gyakorlás által, hanem a rajzolás-festés technikája is, és ezzel együtt egyre magasabbra kerül a léc. Tehát rengeteg dolgom van még, hogy napról napra egyre jobbá válhassanak a saját gyermekeimnek tekintett műveim. Ha megpillantod köteteim mennyiségét, joggal merülhet fel benned a kérdés, vajon a mennyiség nem megy-e a minőség rovására? Döntsd el magad, próbálj ki egyet. Annyit elmondhatok, hogy mindegyik kötet teljes átéléssel, az ihlet rózsaszín fátylai alatt született, mindegyiknek hatalmas mondanivalója van, még a meséknek. Szeretem a meséket, mert azok varázslatos, minden lehetségesnek tűnő világába olyan nagy igazságokat is bele lehet szőni, melyeket egy riportkönyvbe, vagy esszébe nem fogadnának el az emberek, legalábbis nem olyan könnyedén. Meséimet sok felnőtt is olvassa, többen jelezték, hogy inkább mesékben olvasnak olyasmit, amit egyelőre még nehezebb befogadniuk, megérteniük, pl. spirituális igazságokat. A főhős életén keresztül azonban könnyebben emészthető, élhető a történet. Bizonyára óvodapedagógusi mivoltomból (is) fakad, hogy most írom a huszonegyedik mesés kötetem.

TCL: Melyik könyvedre vagy a legbüszkébb?

BE: Nincs olyan, hogy legbüszkébb lennék bármelyik könyvre. Számomra egyformán fontosak, szeretem őket, hálás vagyok, hogy megszülethettek. Mindig az a létrehozott világ a kedvencem, amelyikben éppen benne élek. Végtelen örömmel merülök alá a fantázia misztikus labirintusába, és fedezem fel az ott rejlő kincseket. Szeretek írni, mert olyankor ismeretlen dimenziókban utazom, sőt, e világokat magam teremtem, és hálás vagyok, hogy teremthetem.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről? Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?

BE: A nagy kiadók nem állnak szóba nálunk az olyan írókkal, akik még nem futottak be. Tehát evidens, hogyha ki akarod adni a könyved, azt neked kell megtenned, erre jó a magánkiadás. Döntsön az olvasó. Kezdetben kerestem szponzorokat, ám rájöttem, hogy nem szeretném elkötelezni magam senki és semmi mellett. Ha már független író lehetek, ne adjam el magam. Aki szeretné szponzorálni a tevékenységemet, vásárolja meg a könyveket, előbb-utóbb talán visszajön az az összeg, amellyel magam szponzoráltam a kiadásukat.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

BE: Imádom a nyomtatott könyvek illatát, megjelenését. Tudom, hogy a könyveknek saját lelkük és egyéniségük van. Mindenkihez eljutnak a megfelelő időben. És mindenki azt olvas ki belőle, ami éppen akkor a saját rezgésszintjéhez illik, vagyis, amit megért belőle. Ezért minden korban más lehet egy könyv jelentése számunkra. Ha elolvassuk, mondjuk huszonévesen, vagy negyvenévesen, esetleg idősebb korban.

TCL: Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

BE: Jelenleg itthon vagyok, az írásnak szenteltem az életem. Egyébként egészségügyben tanultam, de nem dolgoztam benne egyetlen napot sem, áttértem az óvodapedagógusi pályára.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

BE: Minek tartom magam? Gyakorlatias művészléleknek. Imádok rajzolni is, festeni is. Olvasni is, bár mostanság sok adósságom van, mert „muszáj volt írnom”.

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved? Mely művek voltak rád hatással?

BE: Műfajilag érdekel a csillagászat, az űrkutatás, a kvantumfizika, a régészet, a titkok, misztikumok, a rejtélyek, az orvostudomány, a természetgyógyászat, az asztrológia, a filozófia, a diéták, a tudományos fantasztikus irodalom, és az ezoterikus polcok állandó vásárlója vagyok, mivel amelyik könyvet imádom, azt nyomtatottban is birtokolni szeretném. De akad a gyűjteményemben szólás-mondás kötet, különféle lexikonok, szótárak, szótörténeti és rejtvénykötetek, gyógyszerkönyvek, bibliák, szinonimaszótár és még sorolhatnám. Amellett a kortárs magyar irodalom is fellelhető a könyvespolcomon, mert szerzőtársaimmal is szoktam köteteket cserélgetni. Vannak írói példaképeim, akiknek szeretem olvasni a műveit, kezdhetjük a magyar irodalom nagy klasszikusaival. Arany János, Tóth Árpád, Madách: Az ember tragédiája. Máig bennem él az egész mű, belém égett, akkora hatással volt rám. Kortársak közül pl. egyikük Nemere István, aki mindig lenyűgözött és szerencsére a Publio Kiadó által személyesen is találkozhattam vele. De ezen kívül olyan széles a paletta, hogy nehéz lenne mindet felsorolni, kedvenceimet többnyire az ezoterikus polcokon érdemes keresgélni.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

BE: Kezdő íróknak tanácsolom, ha jön az ihlet írjanak, írjanak, írjanak, és soha ne adják fel. Mármint nem a görcsös ragaszkodást, hanem azt, hogy elérjék az álmaikat, egyszer mindenkinek bejön. Amellett sokat olvassanak, és tájékozódjanak, mert fontos, hogy az írás hiteles legyen, és ha már tudományos dolgokról van szó, pontos ismerteket közvetítsen. Az íráson visszaköszön az író jelleme, bármennyire is furcsa, mindenkinek saját stílusa van, felismerhető már néhány sorról, mondatról. Ezt én sem gondoltam volna, de vannak olyan olvasók, akik bárhol, bármikor ráismernek az írásaimra, még akkor is, ha név nélkül bukkannak rá olyan helyen, ahol nem is számítottak rá. Jó, ha az írás lendületes, könnyen emészthető, érthető, élhető.

TCL: Köszönöm a beszélgetést!

Brátán Erzsébet könyveiről bővebb információkat találtok a szerzői honlapján

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket ide kattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr858423056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása