A bétázásokat leszámítva soha nem előre eltervezett lista alapján haladok a könyvekkel. Hiszek abban, hogy ha ösztönből választunk olvasmányt, akkor a könyvek pont a megfelelő időben, okkal kerülnek a kezünkbe: hogy tanuljunk belőlük, vagy egyszerűen csak katartikus élményt okozzanak. Így voltam M. Kovács Melinda A vétkeinken túl című regényével, amit már 2019-es megjelenése óta terveztem elolvasni, de csak most kerítettem rá sort. Megérte rá várni. A könyv A kételyen túl folytatása, a két kötet szerves egységet alkot. (Az első kötetről írt könyvajánlómat ide kattintva olvashatjátok.) Habár A vétkeinken túl önállóan is értelmezhető alkotás, a teljes történet megismerése és könnyebb érthetősége érdekében javaslom az első kötettel kezdeni az olvasást.

A két könyv számos pontban eltér: míg A kételyen túl eseményeit Kinga E/1-ben, múlt időben meséli el, addig A vétkeinken túlban megérkezünk a jelenbe: a történéseket Kinga és barátnője, az eddig mellékszereplőből főhőssé előlépő Juli váltott narrációjú fejezetein keresztül, jelen időben fogalmazva ismerjük meg. A fejezetek rövidebbek lettek, amelyeket ezúttal nem idevágó idézetek vezetnek fel, hanem az írónő frappáns haikui.

kalitkába zárd
ébredő érzéseid
így maradsz szabad

A cím nemcsak az első részre utal, hanem a cselekményre is. A történet szinte onnan folytatódik, ahol A kételyen túl befejeződött, mindössze néhány hét telt el Kinga és a férje között lezajlott, sorsdöntő beszélgetés óta. Tamás elköltözött, az asszony egyedül vívja a mindennapok harcát, rá marad a gyereknevelés oroszlánrésze. Még mindig nem heverte ki, hogy apa nélkül nőtt fel, és folyamatos önvád gyötri, mert a döntése miatt hasonló, apa nélküli gyermekkor réme lebeg kiskamasz gyermekei feje felett. A fiait megviseli apjuk hiánya, és noha a nő mindennél jobban szereti őket, még miattuk sem tudja tovább tettetni, hogy minden rendben van közte és a férje között. Hiányzik neki Tamás, a megszokott, biztonságot nyújtó közeg, ugyanakkor csábítja a szabadság – ő pedig sok mindent megtapasztal, mire képes lesz elhatározásra jutni.

Mindig az idő dönt. Az egymás nélküli létezés vagy eltávolít minket, vagy elviselhetetlen vágyat ébreszt bennünk a másik iránt. És van ez a kegyetlen, köztes állapot, amikor a másik jelenléte ugyan kellemes, az egyedüllét viszont napokra, hetekre is elviselhető, a másik hiánya semmiféle fájdalommal nem jár, viszont állandó jelenléte nagyon rövid idő alatt terhessé válhat.

Míg Kingáék válsága mindenki előtt nyilvánvaló, Juli kálváriája a négy fal között zajlik. Férjével, a (látszólag) főnyeremény Leventével a családalapítást tervezik. Pontosabban egészségmániás férje erőlteti a dolgot, a nő a karrierjét építené tovább, nem szeretne gyermeket. Leventétől legalábbis. Visszaemlékezéseken keresztül bontakozik ki előttünk kettőjük tökéletesnek tűnő, ám mélyen gyökerező problémákkal terhelt, bántalmazó kapcsolata. A helyzetet tovább bonyolítja Juli és édesanyja között évek óta fennálló konfliktus, és a nő Saldowskyval kapcsolatban tett felismerése.

– Ráérsz ma? Mondjuk hattól?
Úgy teszek, mintha alapos átgondolást igényelne az estém, majd hanyag vállrándítással odavetem:
– Végül is... nem volt tervben semmi fontos.
– Remek, akkor várlak. Gondolom, tudod, hol lakom.
A szerkesztőségben természetesen minden ügyfelünk adata fellelhető, és Saldowsky címét már akkor is rég kinyomoztam volna, ha titkosítva lenne.

Kinga lassacskán kezdi más színben látni apja távozását, ennek hatására nyit annak új családja felé, emellett édesanyjával, testvérével és bátyja választottjával is kénytelen rendezni a sorait, miközben Juli merész lépésre szánja el magát. A fókusz a két nehéz helyzetben lévő nő küzdelmein és a környezetük hozzájuk való viszonyán van. Aki átélt, vagy tapasztalt a környezetében hasonló megpróbáltatásokat, annak könnyű belehelyezkedni mindkét szemszögbe.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

M. Kovács Melinda (@mkovacs.melinda) által megosztott bejegyzés

A férfiak ezúttal a pálya szélére kényszerülnek. Tamás megbújik a háttérben, épp csak annyi időre bukkan fel, hogy ne felejtsük el – pont úgy, ahogy Kinga. Levente annyi időre lép színre, hogy taszítsa az olvasót – mint Julit. Ebben a kötetben kevesebbet kapunk az első rész kulcsfigurájából, Gáborból, illetve Kinga jó barátjából, Andrásból, a bohém íróból, Saldowsky Igorból azonban többet, az alakja mégis távolabbinak, megfoghatatlanabbnak tűnik.

Miféle férfi az ilyen – méltatlankodom magamban –, aki nem tudja, mikor mely vágyát kell kielégíteni egy nőnek, mikor van itt az ideje a kéjnek, mikor engedhet utat az önérzetének?

A kevés dialógus és a sok visszaemlékezés naplószerűvé teszi a könyvet, amely – a jelen idejű elbeszélésnek köszönhetően – olyan, mintha épp a szemünk előtt íródna, és még bármilyen fordulatot vehetnének az események, még akkor is, ha a szereplők elkerülhetetlenül sodródnak valami felé.

A vágynak, ha túlnő rajtunk, hatalma lesz az életünk, a józanságunk felett. A vágy, amit nem tudunk megzabolázni, kíméletlen, éhes szörnyeteggé válhat, ami mindössze néhány karcsapással képes tönkretenni az életünket.

A könyv nagyszerűsége – az igényes fogalmazásmód mellett – az életszagúságában rejlik. Sallangmentesen, mindenféle divatos szélsőség alkalmazása nélkül képes a bőr alá kúszni és a lélekbe marni.

Azt, hogy maradni vagy elköszönni lett volna-e helyes, mindig az idő mutatja meg (...)

Ahogyan az első részt, úgy A vétkeinken túlt is a harminc feletti, mély mondanivalójú olvasmányt kereső nőknek ajánlom elsősorban. De nekik nagyon.

A vétkeinken túl megvásárolható a Garbo KIadónál, illetve megtaláljátok a Líra kínálatában is.

M. Kovács Melindát megtaláljátok a Facebookon, a blogján pedig könyvrészleteket és könyvajánlókat olvashattok.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!