Mint tudjátok, nemrég vendégbejegyzést írtam korábbi interjúalanyom, Bogár Erika, a Tullia meséi - Őrző című könyv szerzője számára arról, hogyan küzdjük le az írás során felmerülő akadályokat. Ezúttal azonban én fogadok vendéget a blogomon, méghozzá Skolik Ágnest, a Csibemese és A csodatermő fa íróját, akinek munkásságáról további információkat olvashattok a blogján. Ágnes ez alkalommal nem egy gyermekeknek szóló történettel örvendeztet meg bennünket, hanem egy felnőtteknek szóló modern mesével. Fogadjátok szeretettel!

XXI. századi mese

   Egyszer volt, hol nem volt a Földközi-tengeren innen, az Alpokon túl, csodaszép villában lakott egy király a feleségével és három fiával. A palota 3 emeletes, liftes, jacuzzis, úszómedencés házikó volt. Bejáratát kamerákkal védték, bemenni csak az automata távirányítóval kinyíló kapun lehetett. A család védelméről ezen kívül tizenkét kopasz, kigyúrt, kétajtós szekrény biztonsági őr gondoskodott.
   Szükség is volt a védelemre, hiszen a családfő nem volt rokona a jótét lélek Mátyás királynak és a Mikulásnak sem. Ő inkább a „vedd el és uralkodj” egyszerű elvét követte. Bankszámlájára számolatlanul ömlött a pénz a különböző zűrös ügyletek, pénzmosás és egyéb büntetendő cselekedetek után. A palota udvarára nap mint nap rengeteg, lesötétített ablakú fekete autó hajtott be, melyből még feketébb és még sötétebb alakok szálltak ki, néha-néha csinos konzumhölgyek társaságában. Egy-egy éjszakába nyúló pókerparti után a szaunában, úszómedencében, pezsgővel, szivarral fejezték be a napot.

   Egy este a királyi család minden tagja otthon, a szobájában volt: tévét nézték, interneteztek. A király Skype-on megszólította a fiait és bekapcsolta a webkonferenciát a gépen.
   – Fiaim – mondta nekik – úgy döntöttem, hogy közületek arra hagyom a vagyonomat, aki egy év alatt képes lesz a rábízott összeget megduplázni. Induljatok útnak és 1 év múlva jelentkezzetek az elért eredménnyel.
   A legidősebb fiú szeme felcsillant a lehetőség hallatán, hiszen már régóta azt várta, hogy egyszer majd rámarad az öreg vagyona. A fiú jóban volt apja befolyásos barátaival, jól ismerte a „hogyan gazdagodjak meg gyorsan és tisztességtelen úton” című projektet.
   Azon nyomban nekiállt, hogy a facebook-on felkutassa a szomszéd királyságok tagjait, majd mobilján hívni kezdte az ismerőseit. Néhány nap múlva már a tőzsdére vitte a neki adott vagyon egy részét, termőföldeket, ingatlanokat vett, melyeket busás haszonnal adott tovább. Sötét ügyleteihez természetesen szüksége volt néhány befolyásos politikus és üzletember segítségére.
   A  középső fiú első útja másnap egy játékbarlangba vezetett. Pókeren, ruletten próbálta megsokszorozni a pénzét.
   A legkisebb királyfinak lövése sem volt, hogy mihez kezdjen? Úgy gondolta, jobban teszi, ha a bátyjaira hagyja a versengést és világgá megy. Külföldi állásajánlatokat kezdett keresni a neten és kis idő múlva meg is találta a számára megfelelő állást.
   Bátyjaival ellentétben ő eszes gyerek volt, míg ők a discoban szórakoztak ő iskolába járt, nyelveket tanult. A vendéglátós szakma mellé begyűjtött 3 „C” típusú nyelvvizsgát is.
   Egy osztrák wellnesshotel éppen ilyen végzettséggel rendelkező alkalmazottat keresett.
   A fiú nem tétovázott sokat. Google-n megkereste a síterepet,  bepakolt a bátyja megunt Audijába, bekapcsolta a gps-t és elindult. Útközben mobilon felhívta  a barátait és elköszönt tőlük. A határra érve megvette az osztrák autópályamatricát, feltekerte a hangerőt és padlóig nyomta a gázt a pályán.
   Másnap reggel ért az egyik legismertebb síparadicsomban, 2200 m-en fekvő szállodakomplexumhoz. Rögtön munkára jelentkezett a főnöknél. Átadta a bizonyítványait, önéletrajzát, majd a 4 nyelven lefolytatott beszélgetés után a főnök rögtön alkalmazta. Pazar szolgálati lakást kapott, ami a legkényesebb ízlésnek is megfelelt.
   Az első munkanap után fáradtan merült el  a fürdőszobájában lévő pezsgőfürdőben, miközben a 3D-s televízión végignézte a csatornakínálatot. A frissítő fürdő után leült az internet elé, üzeneteket küldött barátainak, majd körülnézett a facebook-on. Nemsokára azonban fáradtan dőlt az ágyba és aludt reggelig, mint akit fejbe vertek.
   Másnap a főnök megmutatta neki a szállodát és a leendő munkahelyét. Mint kiderült, a főnök tulajdonában volt az egész síterep, a hozzá tartozó 10-15 kisebb-nagyobb panzióval, szállodával együtt.
   – Hát...lehet, hogy megfogtam az Isten lábát? - morfondírozott a királyfi, de arcán csak szerény mosolya látszott.
   Heteken át dolgozott a szállodában, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt a munkájára. A vendégek szerették a közvetlen, barátságos fiatalembert, a főnöke pedig maximálisan elégedett volt vele. Az év végi hajtás jutalmaként beígért neki egy luxusutazást Martinique szigetére, ahova a főnök saját repülője viszi majd el.
   Esténként amikor letelt a munkaidő, a királyfi a számítógép előtt pihente ki magát. Chatelt a barátaival, emaileket olvasott és beiratkozott egy online- nyelvtanfolyamra.
   Lassan letelt az egy év, amikor a király hazavárja a fiait, hogy beszámoljanak arról, mire jutottak a rájuk bízott pénzzel. A királyfi úgy gondolta, hogy nem megy haza, hiszen ő biztosan nem tudta teljesíteni a feladatot. Majd e-mailben megírja az apjának, hogy mi történt vele az egy év alatt.
   Egyik este a barátja kereste az egyik közösségi oldalon. Elmondta neki, hogy az idősebbik bátyját lesittelték, különösen nagy értékű csalás és okirat hamisítás vádjával. Mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzást szabott ki rá a bíróság.
   A királyfi elszomorodott és megkérdezte a barátját, hogy tud-e valamit a fiatalabbik bátyjáról?
   Ő elvesztette az összes rábízott pénzt szerencsejátékokon, drogos lett, lányokat futtatott és most drogelvonón van.
   A királyfi még szomorúbb lett, és azon gondolkodott, hogy ezek után hogyan mondja el a faternak, hogy bizony ő sem duplázta meg a rábízott vagyont?
   Másnap munka közben is azon gondolkodott, hogy mit írjon az apjának, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszébe.
   Munka után a főnök magához hívatta. Megbeszélték a teendőket a karácsonyi ünnep lebonyolításával kapcsolatban. A fiú sziporkázó ötletekkel állt elő, mellyel még szebbé, emlékezetesebbé tehetik a szállóvendégek karácsonyát.
   Amikor megbeszéltek mindent, a fiú elbúcsúzott a főnökétől. Éppen a kilincsre tette a kezét, amikor a főnöke utána szólt:
   – Fiam, még kérek tőled valamit! - A fiú hátrafordult és rémülten hátrahőkölt. A főnöke arca szürkésfehér volt, és eltorzult a fájdalomtól...
   – Az íróasztalomban van egy papír, vedd elő és olvasd fel kérlek!
   A fiú az íróasztalhoz ment, kivette a papírt, amely a főnöke végrendelete volt, és olvasni kezdte:
   – A teljes vagyonomat, a síterepet és a hozzá kapcsolódó szállodákat, panziókat, 10 autómat, a jachtomat, magánrepülőmet, martinique-i, hawai-szigeti nyaralómat, 10 000 000 euró értékű értékpapírjaimat és minden egyéb ingó és ingatlan vagyonomat munkatársamra, leghűbb barátomra Kiss-Király Lászlóra hagyományozom. A végrendeletet tiszta tudatállapotban cselekvőképességem birtokában írtam.
   A kis királyfi ekkor már a könnyeitől nem látta a betűket és azt sem, amikor a főnöke szeme lecsukódott, keze pedig már élettelenül pihent az ölében. Amikor feleszmélt, visszatette a végrendeletet a fiókba és orvost hívott. Az orvos megállapította a halál beálltát.
   A temetés után a királyfi átvette a szállodalánc irányítását és egy este levelet írt az apjának:
   – Kedves Apám, köszönöm a jóságodat, de nem tartok igényt a vagyonodra. A főnököm tízszer akkora vagyont hagyott rám mint te, és én megígértem neki, hogy gondját viselem az élete munkájának. A becsületesen megszerzett pénzt becsülettel fogom forgatni és kamatoztatni, ahogy ezt a főnököm, apám helyett apám is szerette volna.
   Itt a vége, fuss el véle. Bizony, ha minden ember így gondolkodna, lehet, hogy nem ott tartana a világ, ahol tart.
   Bár akkor ez a történet meg sem született volna....

UPDATE: A mesét megtaláljátok az Olasz vacsora című könyvben, amelyben megtörtént humoros történetet és novellákat is olvashattok.

Mentés

Mentés