P. C. Harris Árnyoldal című könyvére a Molyon figyeltem fel. Olyan sokszor futottam bele, hogy egyszerűen muszáj volt elolvasnom. Sokat elárul róla, hogy mindössze két nap alatt elfogyott az a 432 oldal.

Rachelle-nek egy hónapja van hátra a diplomaosztójáig, amikor belebotlik az új óraadó, David Wish. Azonnal vonzalom alakul ki köztük, ám a tanár-diák viszony miatt semmi nem történhet(ne) köztük. Ám David nem csupán az iskolaigazgató meghívása miatt utazott Bristolba, és a két főhőst nem pusztán a vágy köti össze… és ez a titok veszélybe sodorja mindkettőjüket.

Szeretem, ha a szereplők nem tökéletes jellemek, hanem megvannak a maguk hibái, és ha egy erotikus könyv nemcsak a szerző szexuális fantáziájának manifesztációja, hanem rendelkezik háttértörténettel is – mindezt megkaptam.

Kifejezetten csíptem Rachelle-t, aki nem kétdimenziós figura. Egy olyan fiatal lány, akinek kemény gyermekkor jutott. Bulizik, pasizik, és épp kilépni készül a nagybetűs életbe. Néha hibázik, de vállalja a felelősséget. Szenvedélyes, de bizalmatlan. Néha nagyokat nyerítettem a humoros gondolatain.

Van ugyan a pulton  egy kávéfőzőre hasonlító tárgy, de olyan fura gombok vannak rajta, hogy tutira a NASA fejlesztette ki.

David is rokonszenves pasi. Igen, jóképű és gazdag, de a többi erotikus könyv férfi szereplőivel szemben nem az a fajta, akit „be kell törni”. Sokat szenvedett a múltban, és a bosszú munkálkodik benne, mindent annak rendel alá. Annak ellenére, hogy barna a haja, a lelki szemeim előtt pergő filmen Paul Walkerként jelent meg (már ezért is megérte elolvasni a könyvet).

By Andre Luis, CC BY-SA 3.0, Link

A két főszereplő mellett Amy (Rachelle legjobb barátnője), Brian (Rachelle volt barátja) és Shane (David barátjának az öccse) a főbb karakterek. Előbbi küzd a démonaival, de hűséges barátnő, ő jelenti a támogató hátteret, utóbbival pedig a hősnő fergeteges szócsatákat vív, igazán mókásak a közös jeleneteik! Az elején nem gondoltam, hogy Briant is ennyire meg fogom kedvelni.

Palit, a mocskos szájú papagájt ki kell emelnem, üde színfoltja volt a történetnek! :) Palival az írónő magyar vonalat is csempészett a történetbe. <3

Rachelle, illetve David szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket E/1-ben, jelen időben. Tudom, hogy ezek együttes használata mostanában divatos, én mégis csak most találkoztam vele először, ebből kifolyólag eleinte furcsa volt, de tetszett. Szívesen olvastam volna többet David szemszögéből, mindig érdekes belelátni egy férfi fejébe. :) Na de Rachelle fejezetein sem unatkoztam!

Az írónő nem tolja rögtön az olvasók arcába az „akciót”, de már az első oldalakon érzékelteti, hogy az erotika fontos szerepet fog játszani. Csillogó szemekkel olvastam, hogyan kerülgetik egymást a főhősök és miként teljesül be a szerelmük. A romantika után a buja pillanatok kerülnek előtérbe, majd a krimi. A hangsúly áthelyeződésével a történet nem megy el a szappanoperák irányába, nem veszünk bele a pompába és csillogásba (amiért kifejezetten hálás vagyok); az események egyre pergőbbé válnak. Jó lett volna egy kicsit még elmerülni az alvilág bugyraiban, izgalmasnak találtam ezeket a részeket (is).

Számomra kicsit ellentmondásosnak tűnt David viszonya Jenniferhez, illetve az ébredés utáni reakciók, jelenetek kilógtak a sorból. És itt meg is állnék egy rövid kitérő erejéig.

Tegnap este megnéztem a tévében a Prometheust. Hogy jön ez ide? Mindjárt elárulom. Szóval, a Prometheusban van egy jelenet, amikor a főhősnő egy nyílt hasi műtéten esik át, hogy megszabaduljon a benne fejlődő Alien-bébitől. Megvan? Na, ezt követően, mintha mi se történt volna, rögtön futásnak ered, és szinte meg sem áll a film végéig. Néha odakap a hasához, de ennyivel le van rendezve. Ez nem így működik a való életben. De elnézzük a filmnek. Miért? Mert a sztori beszippant és sodor tovább! És itt a kapcsolat a könyv és a film között: a főhősnő mindkét esetben máshogyan cselekszik, mint azt várnánk a valóságban, de a cselekmény annyira húz magával, hogy nem akadunk fenn rajta, hanem tovább szórakozunk. Meg hát ez a céljuk, nem? :) (Egyébként ha össze szeretnénk hasonlítani a két szituáció valósághűségét, akkor az Árnyoldal veri a Prometheust.)

A védőbeszédem után megjegyezném, hogy volt két rész, ahol bepárásodott a szemem…

Az epilógust imádtam! Azon belül is az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Rachelle megszívatta Shane-t (nem csupán megviccelte, szívatás volt a javából). :)

Összességében egy pikáns és izgalmas olvasmányt kaptam, a humorfaktor teljesen rendben volt, a történet olvastatta magát (olyan volt, mintha enyvbe mártottam volna a kezem, mielőtt kézbe vettem az e-könyv olvasót: egyszerűen "odaragadt"), P. C. Harris stílusa nagyon bejön – én benevezek a következő könyvére is! Az Árnyoldalt ajánlom a romantikus-erotikus műfaj kedvelőinek és azoknak, akik szeretik az akciót!

P. C. Harrist megtaláljátok Facebookon, az Árnyoldalt pedig a könyvesboltokban, vagy megrendelhetitek például Bookline-ról!

Köszönöm a szerzőnek a recenziós példányt!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Ajánlom figyelmetekbe a DIY projektjeimről és az újrahasznosításról szóló bejegyzéseimet, illetve a
könyves beszámolóimat és az interjúimat.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom