Ezt olvastam - Kovács Attila: Micsoda költözés!

2019. december 30. - T. C. Lang

Már követem egy ideje Kovács Attila munkásságát, aki nemcsak gyerekkönyveket ír, hanem előadásokat is tart a fiatal korosztálynak az (értő) olvasás fontosságáról.

Ha a Kovács Attila név nem mond nektek semmit, akkor ismerősen csenghet a Howard Matheu különleges esetei című detektívsorozat szerzőjeként, Holden Rose-ként.

Úgy gondolom, az értő olvasás az alapja mindennek, az életben való boldogulás egyik kulcsa. Gondoljatok csak bele: tudás rejlik a könyvekben, tudni kell értelmezni a nagyi receptjét, a főnök e-mailben adja ki a munkát, és még a számítógépes játékok utasításai is a képernyőn jelennek meg. Az olvasás emellett növeli az empátiát, fejleszti a koncentrálóképességet, javítja a memóriát, bővíti a szókincset, megkönnyíti az érzelmek és gondolatok verbális kifejezését, segít kikapcsolódni – hogy csak néhány előnyét említsem.

micsodakoltozes.jpgNagyobbik fiam tízéves, és még nem igazán kapott rá az olvasás ízére, ennek ellenére mindennap olvastatok vele egy fejezetet egy általa választott könyvből. (Amikor Lucy és Stephen Hawking George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz volt a soros, azt hittem, egy életre elvettem a kedvét az olvasástól, rettentően unta, de hősiesen kivégezte.) Persze vannak favoritjai, mint a Ropi- és Minecraft-könyvek, ezeket többször is lapozgatta, és azt hiszem, most bővült a kedvencei köre. Ugyanis közösen olvastuk Kovács Attila legújabb, Micsoda költözés! című, 8-11 éves korosztálynak szóló detektívsorozatának első kötetét, amelyen mind a ketten nagyon jól szórakoztunk. 

A történet főszereplője Mezei Lali, a tízéves kisfiú, aki népes családjával Siófokról Szilasvárra költözik, azon belül is a Pipacs utcába. Lali átlagos, élénk képzelőerővel megáldott, kíváncsi kisfiú, a családja azonban nem hétköznapi: édesanyja háromgyermekes özvegyasszony volt, amikor megismerkedett egy elvált férfival, akinek már szintén volt egy gyerkőce. Majd lett két közös csemetéjük, közülük az idősebbik Lali. A szülők épp házasodni készülnek, és úgy hozta az élet, hogy pont a költözködés idejére esik a menyegző. Egy ekkora családban persze mindig történik valami, főleg ha akad köztük egy önkéntes detektív, mint Lali.

A fiú megismerkedik Hédivel, a felső szomszéd kislánnyal, aki gyakran van egyedül, mert író édesanyja sokat utazik. A két gyerek összebarátkozik, majd rejtélyes dologra figyelnek fel: eltűntek a parafák a játszótérről! Vajon ki lehet a tettes? És mi a terve a sok parafával? Vagy mégsem történt bűnügy? Esetleg komolyabb ügybe csöppentek, mint gondolták volna?

Egy szűk dobozból leselkedtem kifelé, és pislogva próbáltam rájönni, mi történik velem.

A könyv izgalmasan indul, Lali és Hédi első találkozásával, amely egyedi és vicces. Megismerjük Lali családját és a költözés körülményeit – majd kezdetét veszi a nyomozás és a sok kaland.

A főszereplők kedvesek, aranyosak; nem határolja be az olvasóközönséget a nemük, mivel lány és fiú együtt nyomoznak, senki nem fog fanyalogni, hogy a könyv túl fiús vagy túl lányos. És a kapcsolatuk remekül illusztrálja, hogy az ellentétes nemű gyerekek is lehetnek jó pajtások.

Nagyon aranyosak és hasznosak a fejezetek előtt lévő nyúlfarknyi összefoglalók, amelyek segítik a kis olvasókat abban, hogy jobban fel tudják idézni az előző egység tartalmát, a fejezetek zárómondatai pedig – akárcsak a Libabőr-sorozat köteteinek esetében – előrevetítik a további bonyodalmat, tovább fokozva az olvasási kedvet.

Ha lesz ilyen olimpiai szám, szóval ez a százméteres rémült lefelé futás lépcsőn öcsöt vonszolva, akkor elindulok rajta.
És nyerni fogok.

Az író remekül hozza a gyerekszlenget, az ő nyelvükön, hozzájuk szól. Külön ötletesnek találtam, ahogy egy-egy ritkábban használt vagy idegen szót belecsempészett Lali vagy magyartanárnő anyukája révén – ezeket vagy egyik, vagy másik megmagyarázza mindannyiszor, bővítve a könyvmolypalánták szókincsét.

A „bűnügy” gyerekeknek való, nem rugaszkodik el a valóságtól, a szerző nem emeli a kiskamaszokat szuperhősi szintre, és ha valaki figyelmesen olvassa a könyvet, akkor észreveheti a megoldáshoz vezető, elhintett morzsákat. A cselekmény fordulatos, hiába pattannak ki remek ötletek a kis kobakokból, mindig homok kerül a gépezetbe, újabb galibát okozva.

Nálunk az a különleges, ha senki nem rohan át a szobán pucéran lengetve maga után egy törülközőt, mint az öcsém.

Mosolyogva állapítottam meg olvasás közben, hogy Lali családjának mindennapjaiban uralkodó káosz kísértetiesen hasonlít a miénkre, még akkor is, ha mi csak öten vagyunk, nem nyolcan. A könyv azért is különösen kedves a szívemnek, mert a képzeletbeli Lali azokat az utcákat rótta, mint fiam, mivel Siófok mellett lakunk, és ha valós személy lenne, talán még osztálytársak, barátok is lehettek volna költözés előtt.

Felnőttként is lekötött a sztori, és ha nem állapodtunk volna meg napi egy-egy fejezetben fejenként, akkor hamar befaltam volna, annyira érdekelt a folytatás. Egyébként éppúgy kuncogtam a poénokon, mint egy tízéves.

Orbán Orsolya illusztrációi kedvesen vagányak, fiam el is időzött mindegyiknél (személyes kedvencem a meztelen popsis).

Melegen ajánlom az alsó tagozatos lurkóknak és szüleiknek, akár közös olvasásra is!

És most olyan következik, ami még soha nem volt a blogon: fiam, Csongor összegzi a gondolatait a Micsoda költözés!-ről:

"A könyv nem volt félelmetes, de a kalandok izgalmasak voltak. A titkos nevek tetszettek a legjobban, meg a könyv humora, sokat nevettem rajta. A kedvenc jelenetem az volt, amikor Lali elmesélte Hédinek, hogy mit jelent Zsomnál a csőtörés, és amikor azt, hogy náluk az a furcsa, amikor nem rohan át a házon egy meztelen gyerek, kezében törölközővel. Lali volt a kedvenc szereplőm, mert vicces volt. Nem lettem volna a helyében, mert csúfolták, hogy Hédi ÚGY a barátnője. Az író úgy fogalmazott, mint a gyerekek. A rajzok nem voltak babásak, hanem viccesek. A kedvenceim közé került a könyv, örülnék a folytatásnak, és annak is, ha a mi iskolánkba is jönne az író bácsi."

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

T. C. Lang (@tclang.szerzo) által megosztott bejegyzés,

Kövessétek Kovács Attilát a Facebookon, a Micsoda költözés!-t pedig megtaláljátok a könyvesboltok polcain, vagy megrendelhetitek a Pagony webboltjából.

Köszönöm a recenziós példányt a Pagonynak és a szerzőnek, fiamnak pedig a lelkes együttműködést! :)

 *

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Kövessetek Facebookon és Instagramon!

További érdekességeket találtok a DIY projektjeimről és az újrahasznosításról szóló bejegyzéseim, illetve a könyves beszámolóim és az interjúim között.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

A bejegyzés trackback címe:

https://tclang.blog.hu/api/trackback/id/tr7315369052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.