Sarah Hawkinsszal egy kávéházba beszéltünk meg találkozót. A lábaim remegtek az izgalomtól, hiszen közel három évig az ő történetével keltem és feküdtem, az agyam folyton folyvást azon kattogott, milyen kalamajkába keveredett már megint, és a kalandjai beférkőztek még az álmaimba is. Reméltem, hogy összefuthatok a férjével és a kislányával, végül egyedül érkezett a helyszínre a megbeszélt időpontban. Rafinált szabású sötét, mintás felsőt viselt leggingsszel, barna haját lazán feltűzte. Arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Helyet foglaltunk az egyik félreeső asztalnál, és amíg megkaptuk a teát, felkészítettem arra, hogy kényes olvasói kérdéseket is fel fogok tenni neki.
Sarah – ahogyan elképzelem (Emma Watson)
Fotó: Georges Biard
