Krencz Nóra Szilánk című regényéről írt könyvajánlóm október óta várta, hogy élesítsem, de a tanulmányaim és egyéb kötelezettségeim miatt csak most került rá sor. Időközben a hozzá lőtt kép is aktualitását vesztette, így újat készítettem, de azért megmutatom az őszi fotókat is. :)

Nem biztos, hogy tárgyilagos ismertetőt sikerül készítenem a regényről, ugyanis én is bábáskodtam felette: előolvasóként voltam jelen a megszületésénél, elláttam Nórát biztató szavakkal, ahol pedig szükségét éreztem, megjegyzésekkel, észrevételekkel. Tudjátok, mit? Nem is akarok tárgyilagos maradni, már akkor is imádtam a történetet, amikor bétáztam! És ha elolvassátok a könyvet, benneteket is el fog gondolkodtatni!

Lauren egy fesztiválon mulatva betér egy tükörjóslást kínáló sátorba, ahol rövidesen csapdába esik, és ahonnan csak akkor szabadulhat, ha szembenéz önmagával. A jeleneteiben elejtett apró információmorzsákból lassanként kirajzolódik férje alakja, a vele való kapcsolata, a kétségei és felismerései.

A tükör a legőszintébb barátod, de csakis akkor, ha képes vagy meghallani a szavát.

Ezzel párhuzamosan – az első szilánkban – fut Demetria szála. Visszarepülünk az időben K. e. 444-be, Athénba. A lány egy olyan korban él, ahol nőként nem érvényesülhet, nem adhat hangot a véleményének, nem vihet véghez nagy tetteket, ám ő dacol a sorssal. Kiváltképpen akkor, amikor apja virágzó műhelye porig ég, őt pedig egy darab koncként kezelnék.

Megpróbálhatsz elbújni a valóság elől, de csalódni fogsz. A valóélet megtalál, és beállít a sorba, majd meglátod.

Marie Louise a második szilánkban tűnik fel, Párizsban él a 18. század derekán, a harisnyás férfiak és rizsporos parókák időszakában. Egy jóképű márki titokzatos üzenetekkel próbálja magára vonni a lány figyelmét, a dolgát jócskán megnehezíti, hogy Marie Louise minden tettét bigott szülei irányítják. A lány lelkét azonban nem sikerül igába hajtaniuk, bármennyire is munkálkodnak rajta; ő fiatal kora ellenére képes saját véleményt formálni.

Hajtja az igazságérzete, a kíváncsisága: valami, ami arra készteti, hogy megismerje, amit még nem tud. Ilyen az emberi természet, hölgyem. Nem félek hinni valamiben, csak mert veszélyes, ha általa több lehetek azoknál, akik nem mernek. A társadalom csakis újító gondolatokkal épülhet. A maradiság mocsara veszélyes a fejlődésre.

A harmadik szilánkban Emilie történetét ismerjük meg, aki a 20. század fordulója táján kénytelen feladni addigi vidéki életét, New Yorkba költözik édesanyjával és húgával. A családtagjai tőle várják sorsuk jobbra fordulását: reménykednek benne, hogy feleségül meg egy idősödő, ám gazdag bankárhoz, aki kiszemelte magának. A lány – lemondva az igényeiről és a szerelem lehetőségéről – eleget tesz a család óhajának, ám nagyon hamar megbánja, és merész, sokakat megbotránkoztató lépésre szánja el magát.

Véget ért, ami talán meg sem történt. Amikor a lány kinyitotta a szemét, Jonas már az ablaknál állt.
– Köszönöm, hölgyem! – mosolygott, de ezúttal nem látszott az arcán semmi gúny. – Életemben nem loptam még ennyire értékeset.

Szimpatikus szereplők halnak meg, nem mindenki találja meg a szerelmet – a dramaturgia csillagos ötös. A négy nő élete látszólag egymástól független, mégis szoros kapocs van köztük. A három lánynak nehezebb körülmények között kell kemény döntéseket meghoznia, mint Laurennek és a jelen kor asszonyainak. Az egyes szilánkokból nem derül ki, hogyan alakult Demetria, Marie Louise és Emilie sorsa, ez az olvasó fantáziájára van bízva (bár utalás történik rá), de nem az ő jövőjük a lényeg, hanem maga az út, amíg eljutnak a döntéshozatalig, anélkül hogy biztosak lehetnének abban, hogy siker koronázza a küzdelmüket. És hogy külső nyomás ellenére is képesek szembemenni a társadalmi elvárásokkal. De a történet igazi főszereplője Lauren. És az olvasó. Ugyanis a Szilánk olvasása felér egy önismereti utazással. A valósággal való párhuzam felfedezése fájdalommal járhat, ám csak akkor szökkenhet szárba szép virág az ember lelki kertjében, ha felismeri a gazt – még ha tetszetős is –, és kigyomlálja.

Ennyi mély gondolatot és érzelmet csak kellő élettapasztalattal lehet egy regénybe beleszőni. Átjön a sorokon, hogy benne van az író lelke, annak minden öröme és bánata.

Felismerni azt, hogy fontosak a saját szükségleteink, nem csupán sodródni az árral, hanem a sorsunkat a kezünkbe véve, a szívünk szavát követve cselekedni, tudva, hogy a döntés többeknek is fájni fog, önmagunkat felvállalni – ez az igazi bátorság!

A Szilánk sokakat fog az élete átgondolására késztetni, és talán nehéz döntések meghozására is sarkallni. Nekem nagyon sokat adott!

A könyvet megtaláljátok a KönyvMogul webshopjában, illetve a nagyobb könyves áruházakban.

További érdekességekért kövessétek Krencz Nórát a Facebookon és az Instagramon!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!