Tavaly mutattam egy-két extravagáns tojást, és a festés technikáját is elárultam. A fiam meg volt őrülve akkor a szuperhősös plüsstojásokért (Batmanért egyébként is rajong a Legó film óta), így kellett egy olyat pingálnom. És mivel imád focizni, de húsvét környékén nem gyakorolhatta a kéztörése miatt, kárpótlásként apukája festett neki egy focilabdát. Nála idén is a szuperhősök élveztek előnyt, a lányom pedig – aki nem akart kimaradni a sorból – állatmintásat kért.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

T. C. Lang (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés, Ápr 8., 2017, időpont: 10:08 (PDT időzóna szerint)

Itt épp Supermannel küzdök

Tovább

Év elején olvastam a Reményhajsza-könyvsorozat első részét, melynek a második kötete is hamarosan terítékre kerül nálam. Kíváncsi lettem, hogyan pattant ki az írónő fejéből a sztori, milyen tapasztalatokat szerzett a könyvkiadás terén, illetve magára, a könyv mögött megbúvó emberre. Sylvia Rivert faggattam.

Bevallom őszintén, azoknak a táborát gyarapítottam, akik megrögzött papírkönyvimádók. Lenéztem az e-könyveket. Mert hát a nyomtatott az igazi!  Milyen jó is szagolgatni a papírt, simogatni a borítót – meg egyáltalán, birtokolni. A digitális könyv meg csak egy fájl! Aha. Persze. Ha kicsit is belegondol az ember, akkor tudnia kell, hogy ez nem így van. Hiszen az író részéről az alkotófolyamat mindegyik esetében ugyanaz: ugyanannyit görnyed a kézirat felett, ugyanannyit csiszolgatja, ugyanannyi verítéke és könnycseppje van benne (nem is beszélve szerkesztőről, korrektorról stb.), csupán a végeredmény ölt más köntöst. Most már úgy tekintek a nyomtatott könyvre, mint az elektronikus kiteljesedése. A digitális könyvek nem fogják teljesen felváltani a nyomtatottakat, de van létjogosultságuk.

Néhány hónappal ezelőtt felkeltette a figyelmemet egy könyv, szorgalmasan csipegettem az információmorzsákat, mígnem jött egy akció, melynek keretében szinte ingyen le lehetett tölteni az e-könyvet. Életem egyik legjobban befektetett 200Ft-ja volt (nagyon jó szórakozást nyújtott) – és most dedikált példányért kiált!

Egy fiatal, gyermekre vágyó házaspár maga mögött hagyja New Yorkot, és Angliába költözik. A férj, Simon az új munkahelyén igyekszik helytállni, míg felesége, Kate a ház felújítását irányítja. A lány a munkálatok közben rábukkan egy 19. századi levelezésre, mely fenekestül felforgatja addigi életét. Dióhéjban így lehetne összefoglalni Sienna Cole és Laura Porter naplóregényének, a Száz évvel utánad alapszituációját.

Szeretem a könyveket, és gyakran veszek részt olyan játékokban, ahol elektronikus vagy nyomtatott könyvet lehet nyerni. De megválogatom, mire pályázok: csak olyanokért szállok ringbe, amelyek tényleg érdekelnek. Így jutottam hozzá Tomcsik Nóra A változások kora című regényéhez: kedvezményes vásárlási lehetőséget nyertem az írónő molyos játékán, és nem volt kérdés, hogy kihasználom-e! :)

Erősen töröm a fejemet, mikor olvastam utoljára effajta könnyed, romantikus történetet. Azt hiszem, decemberben Nádasi Krisztől Az én Diótörőm című kisregényt, előtte pedig… talán a Bridget Jones naplóját, de már több éve annak, hogy utoljára elővettem Helen Fielding könyvét. Pedig kifejezetten szeretem ezt a műfajt és az élményt, amit nyújt.

Kávé és krémes - és forró csoki

A Végtelen Mezők Vándora nem az első könyv, amit Bogár Erikától olvastam, és nem is az utolsó. A Tullia meséi – Őrző című fantasyjével már bebizonyította, micsoda gazdag képzeletvilággal rendelkezik, és milyen szépen fogalmaz – erről bárki meggyőződhet, aki felkeresi a blogját. Nem volt kérdés, hogy a következő művére is lecsapok, és nem csalódtam benne, történetei ezúttal is elbűvöltek.

Olvasmányaim között a thrillerek és az erotikus könyvek éppúgy helyet kapnak, mint a szerelmes regények vagy a fantasyk. Szerintem kifejezetten jót tesz, ha valaki nem csupán egy kategóriából választ olvasnivalót.

Már elfogyasztottam pár erotikus történetet, és kapva kaptam az alkalmon, amikor Vivien Moss írónő megkeresett A szabad akarat játékával (amelyért ezúton is hálámat fejezem ki). Ugyanis ez a swinger titokzatos világába kalauzolja az olvasókat, és ilyen témájú könyvhöz még nem volt szerencsém.

Tavaly májusban meginterjúvoltam a Tündérhegy legendája című könyv nívódíjas szerzőjét, Guthné Lovasi Tündét, aki témától függően Stephanie Ford vagy Városi Emese néven publikálja műveit. A novellát elolvasva meggyőződhettem róla, hogy nem a véletlen játéka folytán díjazták több művét is.

Az első történet, amit a könyvet megelőzően olvastam Skolik Ágnestől a XXI. századi mese volt, a második a Hogyan születnek a nagymamák? Előbbi elgondolkodtatott, utóbbi megmelengette a szívemet. Tudtam, hogy benne lesznek ebben a kötetben, gondoltam, rossz már nem lehet, így megjelenés után rögtön lecsaptam rá.