„Szerintem a betegségem neve nem túl tetszetős. Na nem mintha egy hawaii nyaralással érne fel abban az esetben, ha valami jó hangzású, vagány név lenne.”
Akkor találkoztam először Csorba Dávid nevével, amikor anyukám megkért, hogy rendeljem meg neki a „Négy fal között szabadon”-t. Miután elolvasta, mondta, hogy elmorzsolt néhány könnycseppet közben, és a figyelmembe ajánlotta, hátha érdekel. Az iskola miatt kevés időm jutott az olvasásra az utóbbi időben, pontosabban a szakkönyveket bújtam, de beiktattam soron kívül, a maga 120 oldalával egyébként sem egy féltégla.
